Kedves barátok, ismerősök, olvasók!
Eljött a pillanat, amit nem vártam! Három nap, és már otthon is leszek... Az érzéseim elég vegyesek, nem is tudom, hogy örüljek, vagy sírjak... Inkább mind a kettőt teszem, mert egyrészt örülök, hogy otthon leszek, és Veletek (ha nem is mindenkivel) találkozhatok, másrészről meg szomorú vagyok, hiszen egy év itt élés után nagyon nehéz elbúcsúzni mindentől és mindenkitől! A keddi napom lesz a legnehezebb, amikor a gyerekeimtől kell majd elköszönnöm...Lehet, hogy az első időszakban nagyon szomorú leszek, és ezért elnézést Tőletek, de remélem megértitek...én az észtországi életemet készülök itt hagyni, amit mindennél jobban szerettem...
De ahelyett, hogy az érzelgős szöveget nyomnám tovább, inkább írok az elmúlt pár hetemről, hiszen az oroszországi utazásomról ígértem képeket és élménybeszámolót... illetve az utolsó utamat sem hagyhatom ki! :)
Oroszország:
Hétfőn este indultunk neki a nagy útnak. Busszal vállaltuk, ami nem volt rossz, mivel még aludni is tudtunk. Bár a határhoz hajnal egy körül értünk, ami kicsit rosszul érintett, mivel fel kellett ébredni, de sebaj... Az észt oldalon és az orosz oldalon is útlevél ellenőrzés volt. Az orosz oldalon ráadásul le kellett szállnunk, és minden cuccunkkal együtt be kellett valahova mennünk, hogy az útlevelünket érvényesítsük. Tehát, így hivatalosan is átléptem az orosz határt! :)
Reggel 5re értünk Szentpétervárra, amiről később kiderült, hogy valójában már 6 óra, mert Oroszhonban még egy órával több van!
Megérkezésünk után rá kellett jönnöm, hogy egyik telefonom sem működik, így az, hogy a srácnak írjak, hogy itt vagyunk lehetetlen volt. De végül megállítottam valakit az utcán, hogy ugyan legyen oly kedves, és egy hívásra adja már ide a telefonját. :D Másodjára be is jött (elsőre azért nem, mert mint kiderült, nem volt már elég pénz a lány mobilján), és így be is jutottunk a lakásba. A lakásról annyit, hogy nagyon gyönyörű, 3 szobás, amit mindenki megirigyelhetett volna. :) A srác nagyon kedves volt. Mindent használhattunk, még egy orosz sim kártyát is kaptunk, hogy a reggeli apró gond nehogy megismétlődjön. :)
Ezután el is indultunk a városba. A srác lakása a Nyevszkij Proszpekt mellett van (legalábbis nem messze), így egyből belevágtunk a sűrűjébe. Az első napunkon igazából csak egy nagyot sétáltunk és fényképeztünk, és este értünk csak haza.
A második napunkat a városon kívülre szerveztük, Peterhofba, ami a cár nyári rezidenciája volt anno. Mondanom sem kell, hogy lélegzetelállító látvány fogadott minket. A legnagyobb szökőkút a kertben egyenesen a Finn-öbölbe folyt. Bár millió turista volt, de ez semmit nem vett el a kedvemből. :) Természetesen este értünk haza, és egyből be is estünk az ágyba. De pár óra múlva felébredtünk és úgy gondoltuk, hogy éjszaka kimegyünk a Néva partjára, és megnézzük, hogy milyen amikor az összes hidat felhúzzák, hogy aztán a teherhajók áthaladjanak a városon. Mondanom sem kell, hogy gyönyörű volt, és amilyen hangtalanul siklottak azok az óriási hajók, az varázslatos és egy kicsit félelmetes is volt. :)
Harmadik napunkon a városban maradtunk, és az Auróra cirkáló és az Ermitázs várt ránk. Az előbbi sajnos zárva volt, mert épp újrafestették, de így az Ermitázsra több időnk jutott. Nagy mázlinkra ingyenesen jutottunk be, ami azért nem mindegy! :) Az épület kívül-belül gyönyörű. Tényleg egy egész napot kellene minimum rászánni, mert nagyon sok a látnivaló. Bár itt is rengeteg turista volt, ráadásul a múzeumon belül is állandóan csak fotóztak, ami eléggé idegesítő volt, főleg a Leonardo Da Vinci képeknél, mivel alig lehetett hozzáférkőzni...
Következő napunkon megint városon kívül voltunk. Először Pavlovszkba mentünk, aztán pedig Puskinba (Carszkoje Zelo). Mindkét helyen gyönyörű parkok és épületek voltak, amit a sok esküvői fotózás még szebbé, és egy idő után unalmassá tett. :) Még a drága Puskin szobrát is szemrevételezhettem, és azóta is hatalmában tart, hogy meg kell néznem az Anyegint újból. :) Ezen az estén szerettünk volna hajókázni menni, éjszaka, de sajnos el kezdett esni az eső, ami miatt ugrott ez a tervünk. Az utolsó napunkat megint úgy terveztük, hogy sétálunk a városban. Ekkor mentünk be a Zenit focicsapat hivatalos boltjába, illetve a Vérző Megváltó katedrálisba, illetve a maradék nem látott helyre. Bár sajnos így is elég sok helyre nem jutottunk el, mert ez a város tényleg hatalmas, és tényleg a kulturális élete hihetetlen. :)
Hazafele is este indultunk, így aludhattunk megint a buszon. Most viszont a határnál akadt egy kis problémánk, amit egy nagydarab férfinek köszönhettünk, mivel a kelleténél több cigarettát akart átvinni Észtországba, így minket újból leszállítottak, és átvizsgálták a csomagjainkat. De legalább ezzel az élménnyel is gazdagabb lettem. :)
Élményeim képekben itt.
Alig pár nap otthon maradás és pihenés után újból egy útra indultam...az utolsó utamra...Észtország második legnagyobb szigetére, Hiiumaa-ra. :)
Hogy miért és hogyan is jutottam el oda? Múlt hét szombaton kávéházi napokat rendeztek a sziget legnagyobb városában, Kärdla-ban. Én pedig jelentkeztem, hogy segítek, és magyar sütiket fogok sütni erre az alkalomra. Autóval mentünk először, aztán komppal utaztunk át Hiiumaa-ra. Maga a sziget gyönyörű! Tele van világítótoronnyal. Megérkezésünk után kipakoltunk, aztán besegítettünk a felszolgálásban, illetve a takarításban hátul. A szállásunk nagyon szuper volt. Egy kis faházban aludtunk, ahol csak ágyak voltak. Ja és néhány méternyire pedig maga a tenger volt megtalálható. :) Mondanom sem kell, hogy a látvány lélegzetelállító volt. :) Következő napunk pedig már csak a sziget körbeutazásáról szólt. Erről inkább csak képekben mesélek itt.
Azóta pedig már csak a pakolásról és a búcsúzkodásról szólnak a napjaim. Pénteken pedig megvolt a búcsúbulim, ami szomorúra sikeredett. De még hátra van két munkanap, ami a legszörnyűbb lesz szerintem.
De a jó hír, hogy 3 nap és újra otthon!!! :)
Köszönöm azoknak, aki eddig olvasták a blogomat, és figyelemmel kísérték az itteni életemet. Nem ígérem, hogy folytatom tovább az írást, de a jövő még alakulóban van!
Vigyázzatok magatokra!
Eljött a pillanat, amit nem vártam! Három nap, és már otthon is leszek... Az érzéseim elég vegyesek, nem is tudom, hogy örüljek, vagy sírjak... Inkább mind a kettőt teszem, mert egyrészt örülök, hogy otthon leszek, és Veletek (ha nem is mindenkivel) találkozhatok, másrészről meg szomorú vagyok, hiszen egy év itt élés után nagyon nehéz elbúcsúzni mindentől és mindenkitől! A keddi napom lesz a legnehezebb, amikor a gyerekeimtől kell majd elköszönnöm...Lehet, hogy az első időszakban nagyon szomorú leszek, és ezért elnézést Tőletek, de remélem megértitek...én az észtországi életemet készülök itt hagyni, amit mindennél jobban szerettem...
De ahelyett, hogy az érzelgős szöveget nyomnám tovább, inkább írok az elmúlt pár hetemről, hiszen az oroszországi utazásomról ígértem képeket és élménybeszámolót... illetve az utolsó utamat sem hagyhatom ki! :)
Oroszország:
Hétfőn este indultunk neki a nagy útnak. Busszal vállaltuk, ami nem volt rossz, mivel még aludni is tudtunk. Bár a határhoz hajnal egy körül értünk, ami kicsit rosszul érintett, mivel fel kellett ébredni, de sebaj... Az észt oldalon és az orosz oldalon is útlevél ellenőrzés volt. Az orosz oldalon ráadásul le kellett szállnunk, és minden cuccunkkal együtt be kellett valahova mennünk, hogy az útlevelünket érvényesítsük. Tehát, így hivatalosan is átléptem az orosz határt! :)
Reggel 5re értünk Szentpétervárra, amiről később kiderült, hogy valójában már 6 óra, mert Oroszhonban még egy órával több van!
Megérkezésünk után rá kellett jönnöm, hogy egyik telefonom sem működik, így az, hogy a srácnak írjak, hogy itt vagyunk lehetetlen volt. De végül megállítottam valakit az utcán, hogy ugyan legyen oly kedves, és egy hívásra adja már ide a telefonját. :D Másodjára be is jött (elsőre azért nem, mert mint kiderült, nem volt már elég pénz a lány mobilján), és így be is jutottunk a lakásba. A lakásról annyit, hogy nagyon gyönyörű, 3 szobás, amit mindenki megirigyelhetett volna. :) A srác nagyon kedves volt. Mindent használhattunk, még egy orosz sim kártyát is kaptunk, hogy a reggeli apró gond nehogy megismétlődjön. :)
Ezután el is indultunk a városba. A srác lakása a Nyevszkij Proszpekt mellett van (legalábbis nem messze), így egyből belevágtunk a sűrűjébe. Az első napunkon igazából csak egy nagyot sétáltunk és fényképeztünk, és este értünk csak haza.
A második napunkat a városon kívülre szerveztük, Peterhofba, ami a cár nyári rezidenciája volt anno. Mondanom sem kell, hogy lélegzetelállító látvány fogadott minket. A legnagyobb szökőkút a kertben egyenesen a Finn-öbölbe folyt. Bár millió turista volt, de ez semmit nem vett el a kedvemből. :) Természetesen este értünk haza, és egyből be is estünk az ágyba. De pár óra múlva felébredtünk és úgy gondoltuk, hogy éjszaka kimegyünk a Néva partjára, és megnézzük, hogy milyen amikor az összes hidat felhúzzák, hogy aztán a teherhajók áthaladjanak a városon. Mondanom sem kell, hogy gyönyörű volt, és amilyen hangtalanul siklottak azok az óriási hajók, az varázslatos és egy kicsit félelmetes is volt. :)
Harmadik napunkon a városban maradtunk, és az Auróra cirkáló és az Ermitázs várt ránk. Az előbbi sajnos zárva volt, mert épp újrafestették, de így az Ermitázsra több időnk jutott. Nagy mázlinkra ingyenesen jutottunk be, ami azért nem mindegy! :) Az épület kívül-belül gyönyörű. Tényleg egy egész napot kellene minimum rászánni, mert nagyon sok a látnivaló. Bár itt is rengeteg turista volt, ráadásul a múzeumon belül is állandóan csak fotóztak, ami eléggé idegesítő volt, főleg a Leonardo Da Vinci képeknél, mivel alig lehetett hozzáférkőzni...
Következő napunkon megint városon kívül voltunk. Először Pavlovszkba mentünk, aztán pedig Puskinba (Carszkoje Zelo). Mindkét helyen gyönyörű parkok és épületek voltak, amit a sok esküvői fotózás még szebbé, és egy idő után unalmassá tett. :) Még a drága Puskin szobrát is szemrevételezhettem, és azóta is hatalmában tart, hogy meg kell néznem az Anyegint újból. :) Ezen az estén szerettünk volna hajókázni menni, éjszaka, de sajnos el kezdett esni az eső, ami miatt ugrott ez a tervünk. Az utolsó napunkat megint úgy terveztük, hogy sétálunk a városban. Ekkor mentünk be a Zenit focicsapat hivatalos boltjába, illetve a Vérző Megváltó katedrálisba, illetve a maradék nem látott helyre. Bár sajnos így is elég sok helyre nem jutottunk el, mert ez a város tényleg hatalmas, és tényleg a kulturális élete hihetetlen. :)
Hazafele is este indultunk, így aludhattunk megint a buszon. Most viszont a határnál akadt egy kis problémánk, amit egy nagydarab férfinek köszönhettünk, mivel a kelleténél több cigarettát akart átvinni Észtországba, így minket újból leszállítottak, és átvizsgálták a csomagjainkat. De legalább ezzel az élménnyel is gazdagabb lettem. :)
Élményeim képekben itt.
Alig pár nap otthon maradás és pihenés után újból egy útra indultam...az utolsó utamra...Észtország második legnagyobb szigetére, Hiiumaa-ra. :)
Hogy miért és hogyan is jutottam el oda? Múlt hét szombaton kávéházi napokat rendeztek a sziget legnagyobb városában, Kärdla-ban. Én pedig jelentkeztem, hogy segítek, és magyar sütiket fogok sütni erre az alkalomra. Autóval mentünk először, aztán komppal utaztunk át Hiiumaa-ra. Maga a sziget gyönyörű! Tele van világítótoronnyal. Megérkezésünk után kipakoltunk, aztán besegítettünk a felszolgálásban, illetve a takarításban hátul. A szállásunk nagyon szuper volt. Egy kis faházban aludtunk, ahol csak ágyak voltak. Ja és néhány méternyire pedig maga a tenger volt megtalálható. :) Mondanom sem kell, hogy a látvány lélegzetelállító volt. :) Következő napunk pedig már csak a sziget körbeutazásáról szólt. Erről inkább csak képekben mesélek itt.
Azóta pedig már csak a pakolásról és a búcsúzkodásról szólnak a napjaim. Pénteken pedig megvolt a búcsúbulim, ami szomorúra sikeredett. De még hátra van két munkanap, ami a legszörnyűbb lesz szerintem.
De a jó hír, hogy 3 nap és újra otthon!!! :)
Köszönöm azoknak, aki eddig olvasták a blogomat, és figyelemmel kísérték az itteni életemet. Nem ígérem, hogy folytatom tovább az írást, de a jövő még alakulóban van!
Vigyázzatok magatokra!
