Hamarosan véget ér a március is, ami tényleg azt jelzi, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Természetesen az utolsó bejegyzésem óta is történtek dolgok. :)
Először is, hogy vendégem érkezett Magyarországról. Egy kedves barátom, Lea. :) Nagyon jó volt végre egy régi ismerőssel találkozni, beszélgetni, és majd egy hetet együtt tölteni. Megkaptam Tőle a legutóbbi Nők Lapját, és a kokárdát is. Szóval tényleg örök hála!!! Vasárnapi napon elmentünk Észtország legmagasabb pontjához, amit magyarul Nagy-Tojáshegynek (Suur-Munamägi) neveznek. Összesen 318 méter, de még így is ez a Balti államok legmagasabb pontja. :) Szerintem elmondhatom Lea nevében is, hogy nem volt óriási kihívás eljutni a kilátóhoz. :) De a kilátó tetejéről csodálatos látvány tárult elénk, és ezért tényleg megérte elmenni. Tudni kell, hogy az ország legmagasabb pontja Võrutól csak olyan 20-25 km-re van. A hegy megmászása után úgy döntöttünk, hogy nem várunk a buszra, ami Haanja-ból Rõuge-ba vitt volna, helyette elsétáltunk oda. Ez egy 9 km-es út volt, de tényleg jó ötletnek bizonyult a gyaloglás, mint a buszozás, mert a dél-észtországi táj szerintem hihetetlenül gyönyörű. Természetesen képeket is készítettem. A legjobb pillanat az utunk során az volt, amikor megtaláltam álmaim házát. Senki nem lakik már ott, és az állapota sem a legtökéletesebb, de a hely, ahol állt, és a látvány...leírhatatlan. :)
A kis túránk képei.
Hétfő délután Tartuba mentünk. :) Tök jó volt megint körbesétálni a városban.
Kedden kora hajnalban Lea elment, én meg a buszpályaudvarról egyenesen az óvodába mentem, így hajnali 5-kor én voltam az első. Ezen a napon tartottam az óvoda dolgozóinak egy előadást Magyarországról, tekintve, hogy március 15-e volt. :) Egész délelőtt sütöttem a csőrögét és a lángost. Eléggé izgultam, hiszen eddig még nem tartottam egyetlen előadást észtül. Természetesen annyira nem jó még a nyelvtudásom, hogy mindent észtül mondjak, vagy magyarázzak el, így néha angolul egészítettem ki az előadásomat. De úgy érzem, hogy tetszett nekik, mert az előadás után majd mindenki azt mondta, hogy nyáron Magyarországra fognak menni. :) Az ételek is elég jól sikerültek, hiszen nem maradt egy darab se. :) Bár az szíven ütött, amikor azt láttam, hogy a lángosra lekvárt tettek. Pedig én elmondtam előtte, hogy a lángost tejföllel és sajttal szoktuk enni. De szerintük lekvárral is nagyon finom! no komment...
Egy újságíró is jelen volt az előadáson és egy fotós...Ennek az eredménye az lett, hogy két nap múlva megjelent egy cikk rólam. Azóta meg folyamat olyan érzésem van, hogy ha bárhol vagyok, mindenki csak engem néz... :)
Másnap a gyerekeknek csináltam magyar napot. :) Velük meg túró gombócot készítettünk, ami nekik kifejezetten tetszett, hiszen a kis gombócokat ők maguk csinálták. Erről is készült kép, de sajnos nem az én gépemmel, így nem tudok képeket mutatni. De majd a következő bejegyzésemre megpróbálom megszerezni. ;)
Még azon a héten csütörtökön elmentünk sétálni, úgy 4 km-t, míg a többiek sífutottak, aztán meg az ovi igazgatójához voltunk hivatalosak szaunázásra és falatozásra. Végre nem éreztem magam kényelmetlenül, hiszen mostmár értem a nyelvet, és még beszélgettünk is. :) De azért az itteni szaunázási szokásokhoz még mindig nehéz hozzászokni. Tudni kell, hogy ez nem úgy működik, mint Magyarországon. Itt most külön mentek be a férfiak és a nők, mert náluk teljesen természetes, hogy a szaunába teljesen meztelenül mennek be. :)
Pénteken pedig megint Tallinn felé vettem az irányt, hiszen aznap este Magyar est volt március 15-e alkalmából. Annyira jó volt találkozni sok magyarral, bár én pont egy észt hölgy mellé ültem le, akivel még el is beszélgettünk egy jót. :) Csak később kérdezett rá, hogy nem e vagyok véletlenül magyar. Nagyon örült, mikor kiderült, hogy de bizony én is magyar vagyok, sőt még észtül is beszélek. :) Az est után elmentünk jó páran és beültünk egy olasz helyre, mert az orgonista srác elég éhes volt, és az észt lány is, aki elég sokat szervezkedett az esttel kapcsolatban. Elég sok új ismeretség köttetett. Nagyon jól éreztem magam, már kellett a magyar szó is megint.
Ezen a héten minden visszaállt a normál kerékvágásba. :) Szerda reggel elvittem a biciklim az oviba, mert az első kereke kilyukadt, de úgy találtam, hogy itt az ideje újból kerékpárral közlekedni. Bár még itt mindig hó van, és hiába érzi az ember a tavaszt, az időjárás folyamatosan gonoszkodik velünk. :) Reggel hét ágra süt a nap, aztán havazni kezd, ami hózáporba vált át, aztán megint napsütés. Ezt egész héten játszotta velünk. :) Szóval megint nem látom a földet...csak a havat. De ez sem tart vissza a biciklizéstől.
Pénteken kora délután a mentorommal és a fiával Värska-ba mentünk, mert van ott egy jó fürdő... Jó volt, de nem nyűgözött le nagyon. Összesen két medence és természetesen nem is tudom mennyi szauna. Az egyik medence, ún. élménymedence, míg a másik már uszoda volt. Teljesen ellazultam, és pihentem egy jót. :) Aztán, amikor visszaértünk a városba, az ovitól még haza bicikliztem. :)
Szóval jön a tavasz, leszámítva a havazást... :)
2011. március 27., vasárnap
2011. március 5., szombat
Két hét tele élményekkel
Végre van időm és energiám, hogy eme csodálatos bejegyzést megalkossam végre. :)
Hol is kell kezdenem? Megvan...
1. Mid-term training
Még a tréning előtti napon felmentem Tallinnba, mert másnap a helyi buszpályaudvarról indultunk a helyszínre. Emiatt a másik magyar önkéntes lánynál szálltam meg egy éjszakára. Elég sokat beszélgettünk ( ebből látszik, hogy mennyire hiányzik a magyar nyelv). :)
Következő napon öröm volt újra találkozni egy-két emberrel, mert a legtöbbjükkel nagyon régen találkoztam utoljára. Elindultunk megkeresni a buszunkat, és végül az egyik trénerünkkel futottunk össze, aki közölte, hogy a buszra még várni kell, illetve a másik trénerre is. Miután megérkeztek, elindultunk a nagy útra és a tréningre. A helyszín Leppoja volt, valahol félúton Tallinn és Rakvere között, az erdő közepén. A látvány egyszerűen meseszép volt. Minden hófehér, a ház egy faház volt, és csend volt. Először is lepakoltuk a táskáinkat, aztán következett az ebéd. Az ételekről említést kell tennem! Ilyen jókat még nem ettem, amióta itt vagyok Észtországban. És végre változatos volt, vagyis nem mindig csak krumplit kaptunk köretnek. :) Ezzel az érzéssel nem voltam egyedül...mindenki oda meg vissza volt a kajától. Az étkezések fénypontja meg a desszert volt, mert a háziasszony minden ebédre és vacsorára újabb és újabb süteményt sütött. A trénerünk Kristi mondta is, hogy kötelező megkóstolni, mert ez egy sütemény verseny, és az utolsó napunkon szavaznunk kellett a legjobbra. Igazából én nem tudtam volna megmondani, hogy melyik volt a legjobb, mert mindegyiktől majd elájultam.
Az első ebédünk után megkezdődött hivatalosan a tréning, ami mint kiderült a pihenésről szólt leginkább. :) Bár azért szombaton csak a teremben ültünk bent és tényleg tréning folyt. Azon a napon igazából a projektünkről beszéltünk, hogy hol és merre tartunk, illetve a jövőbeli terveinkről. A péntek viszont csak egy dologról szólt... a sífutásról, pontosabban egy 6 km-es sítúráról. Nekem, ki először próbált síelni elég nagy kihívás volt, de végigcsináltam. Bevallom, hogy jó néhányszor elestem, de mázlimra semmit nem éreztem...addig a pillanatig, amíg le nem vettem végre a sílécet...na azt az érzést nem kívánom senkinek. Mellette szóljon azért, hogy végre éreztem minden izmomat. :) Szombat este végre részünk volt egy másik igazán észt dologban...kipróbálhattuk az észt ún. füstszaunát. A finn szauna sem rossz, de az észt mindent vitt. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egy élmény és tényleg jobb mint a finn. ;)
Vasárnap induláskor a vendégház háziasszonya mindenkinek sütött egy kis útravalót, ami nagyon aranyos volt Tőle, és így biztosította be magát, hogy tutira ne felejtsük el a helyet. :)
http://www.leppoja.ee/ (akit érdekelne...)
Otthon alig 3 napot töltöttem, és rögtön mentem is vissza Tallinnba, mert várt Rám néhány újabb élmény...
2. Február 24. és Riga
Mivel már régóta tervezgettük a rigai utat, ezért csak ráadás volt, hogy az utazás előtt egy nappal újból Tallinnba mentem. Pont jól jött ki, hiszen azon a napon (február 24-én) van Észtország legnagyobb ünnepe, a Függetlenség Napja. (akit jobban érdekelne ez a téma, íme egy link)
Maga az ünneplés már reggel fék 8-kor elkezdődött, hogy a napfelkeltével egy időben felhúzták az észt zászlót. Ennyire nem voltam bevállalós, hogy kimenjek oda, de a 11-kor kezdődő felvonulásra már kíváncsiak voltunk Renával. Épp időben érkeztünk meg. Én arra számítottam, hogy ez olyan felvonulás lesz, ahol majd az ország különböző területei felvonulnak a saját tradícionális ruháikban, de ezzel ellentétben bemutatták, hogy az észt hadsereg mennyire felkészült. Többféle, -fajta katona felvonult,, akikről nem tudtam, hogy vajon mit is csinálnak a katonaságon belül. Emellett még két vadászgépet is "megmutattak". Ezt követően a Vabaduse väljak-on (Szabadság tér) bevittek pár harckocsit, amit a kordonok megnyitása után meglehetett nézni, tapogatni, és felmászni rá, meg beülni. Én nem éltem ezzel a fantasztikus lehetőséggel, csak fényképeztem. Igazából ezután már semmi nem volt...ami viszont náluk igazán fontos ezen a napon, hogy az elnök "rendez" egy estélyt a többi nagy észt embernek, illetve azoknak, akik munkájukkal ezt kiérdemelték. Ez utóbbiak közé tartozott a mentorom, aki szintén meghívást kapott. :) Ezen a héten meg lényegében az összes újság ezzel foglalkozott, mármint, hogy ki miben volt, mit viselt. Akit érdekel...
Mi még aznap elmentünk és megvettük a jegyeket Rigába, hogy másnap már élvezhessük a lett fővárost.
De még mielőtt kifejteném a rigai élményeket, képek itt a felvonulásról.
Szóval Riga...
Egy óra körül érkeztünk meg a városba. A szállásunkról tudni kell, hogy ún. "couchsurfing" által találtuk. Ez kb olyan, mint nálunk ez a telekocsis megoldás, csak itt szállást tudsz találni a világ bármely pontján, és persze ingyen. Mi ki akartuk próbálni, és ezért is találtuk meg ezt a lányt. Sajnos nem tudtunk egyből lepakolni, mert dolgozott, de később kiderült, hogy a turisták kedvenc helyén dolgozik, az információs irodában. :) Mikor beértünk a városba, én akkor elámultam, hogy a legtöbb épület rendben van tartva. De ez csak a másnap tudatosult bennem igazán, amikor is teljesen felfedeztük a várost. :) Visszatérve a szállásra... a lány kívülről egy eléggé szörnyű kinézetű házban lakott. Maga a lakás is egy régi típusú lakás volt. Persze nem lett volna vele gond, ha ki nem derül, hogy nincs fűtés a lakásban. Eredetileg volt, csak valami baja lett. Így a lány csak két hősugárzót használ a szobájában, a konyhában meg van egy régi gáztűzhely, amit fával fűtenek. Természetesen olyan hogy meleg víz, az sem volt, csak akkor ha melegítettünk... Vagyis kihívás volt az ott töltött idő. A szobánkba megkaptuk az egyik hősugárzót, de nem sokat segített. Vagyis jobb lett a második estére, de az első este mikor láttam a leheletem a szobában, akkor egy kicsit tartottam attól, hogy mennyire tudok majd aludni. De nem volt gond, leszámítva, hogy az orrom jéghideg volt, és a lábujjaimat sem éreztem, mert annyira fáztak. :) Így legalább fel voltunk készülve, hogy mi fog odakint várni Ránk. :D A pozitívum az volt a szállásban, hogy megtanultam magam tüzet rakni, amit eléggé élveztem. ;)
Maga a város gyönyörű. Mármint az óváros hihetetlenül szép, és tovább fokozták azzal, hogy azon túl is minden hasonlóan csodás volt. Az idő nekünk kedvezett, mert egész hétvégén sütött a nap. :) Hogy miért is tetszett Riga? Mert a legtöbb ház az Art Noveau jellegzetes vonásait viselte magán. Ezt a kifejezést mi leginkább szecesszióként ismerjük. :) Volt egy utca, az Alberta iela, ahol az összes ház szecessziós stílusú volt. Ezek között bújt meg a Magyar Nagykövetség is. A látványuktól elállt a szavam egyszerűen. Sajnos eme csodás épületekről nem tudok még képeket mutatni, mert pénteken annyira búzgó voltam, hogy elég sok képet készítettem, és elfelejtettem feltölteni a gépemet, így szombaton pont a lényeg előtt merült le. De nem kell aggódni, mert szerencsére volt amikor megkaptam Rena gépét, aztán meg Pauline gépét, így minden meg lett örökítve, csak várni kell, míg megkapom őket. :) De ami késik, az nem múlik. ;)
Addig is itt van az a néhány képecske, amit készítettem, persze vasárnap is fotóztam még. ;)
Mindent összevetve, nagyon tetszett a város, viszont nem tudnék ott élni. Azért, mert hasonlított Pestre abban, hogy amúgy zajos, koszos, és zsúfolt. De az épületek megmentik a várost. :) A másik érdekes dolog, hogy Rigában az ott élők 50%-a orosz, viszont Lettország népességének kb. 25-30%-a orosz "csak".
Vasárnap este értünk vissza Tallinnba, ahonnan másnap reggel mentem is haza. Megérkezésem után egyből az óvodába mentem, hogy a ruháimat ott hagyjam azzal a céllal, hogy másnap úgyis ki kell mosni. Kedden késő este pedig megérkezett a francia önkéntes is. Én csak szerdán találkoztam Vele, amikor is elmentünk a lakásához, és onnan elsétáltunk az oviba, közben pedig beszélgettünk. A supervisorom iskolában volt aznap, így én lettem arra a napra a tolmács, észtről angolra mindent. Kihívás volt, de úgy érzem, hogy sikerült megcsinálnom. :) Magam is meglepődtem, hogy mindent megértek mostmár, sőt ha nagyon kell akkor beszélem is a nyelvet. Annyira felbuzdultam ezen, hogy most úgy érzem, hogy sokkal bátrabb vagyok, ha kommunikálni akarok észtül. Szerda este elmentem egy énekkari próbára, ahol csak egy lány beszélte valamennyire az angolt, így végül is az észtnél maradtunk. A legnagyobb sokk akkor ért, mikor éneklésem után kiderült, hogy az altos múltamat feladhatom, és csatlakozok a szopránosok közé. Amikor már velük ültem, elég sokszor úgy éreztem, hogy vissza akarok menni az altosok közé, de végül megcsináltam. Olyannyira, hogy júniusban lesz egy dalosünnep Põlvában, ahova én is megyek Velük mint fellépő. :)
Csütörtökön, az előző napi tolmácsolásból kiindulva, megkértek, hogy fordítsak át egy észt szöveget angolra. Aznap óta ha meg akarok szólalni valamelyik nyelven, akkor elég nehezen megy, mert nem tusom, hogy mi is fog kijönni a számon. Keverem a két nyelvet. De sebaj, megoldom majd. ;)
"Röviden" ennyi! :)
Hol is kell kezdenem? Megvan...
1. Mid-term training
Még a tréning előtti napon felmentem Tallinnba, mert másnap a helyi buszpályaudvarról indultunk a helyszínre. Emiatt a másik magyar önkéntes lánynál szálltam meg egy éjszakára. Elég sokat beszélgettünk ( ebből látszik, hogy mennyire hiányzik a magyar nyelv). :)
Következő napon öröm volt újra találkozni egy-két emberrel, mert a legtöbbjükkel nagyon régen találkoztam utoljára. Elindultunk megkeresni a buszunkat, és végül az egyik trénerünkkel futottunk össze, aki közölte, hogy a buszra még várni kell, illetve a másik trénerre is. Miután megérkeztek, elindultunk a nagy útra és a tréningre. A helyszín Leppoja volt, valahol félúton Tallinn és Rakvere között, az erdő közepén. A látvány egyszerűen meseszép volt. Minden hófehér, a ház egy faház volt, és csend volt. Először is lepakoltuk a táskáinkat, aztán következett az ebéd. Az ételekről említést kell tennem! Ilyen jókat még nem ettem, amióta itt vagyok Észtországban. És végre változatos volt, vagyis nem mindig csak krumplit kaptunk köretnek. :) Ezzel az érzéssel nem voltam egyedül...mindenki oda meg vissza volt a kajától. Az étkezések fénypontja meg a desszert volt, mert a háziasszony minden ebédre és vacsorára újabb és újabb süteményt sütött. A trénerünk Kristi mondta is, hogy kötelező megkóstolni, mert ez egy sütemény verseny, és az utolsó napunkon szavaznunk kellett a legjobbra. Igazából én nem tudtam volna megmondani, hogy melyik volt a legjobb, mert mindegyiktől majd elájultam.
Az első ebédünk után megkezdődött hivatalosan a tréning, ami mint kiderült a pihenésről szólt leginkább. :) Bár azért szombaton csak a teremben ültünk bent és tényleg tréning folyt. Azon a napon igazából a projektünkről beszéltünk, hogy hol és merre tartunk, illetve a jövőbeli terveinkről. A péntek viszont csak egy dologról szólt... a sífutásról, pontosabban egy 6 km-es sítúráról. Nekem, ki először próbált síelni elég nagy kihívás volt, de végigcsináltam. Bevallom, hogy jó néhányszor elestem, de mázlimra semmit nem éreztem...addig a pillanatig, amíg le nem vettem végre a sílécet...na azt az érzést nem kívánom senkinek. Mellette szóljon azért, hogy végre éreztem minden izmomat. :) Szombat este végre részünk volt egy másik igazán észt dologban...kipróbálhattuk az észt ún. füstszaunát. A finn szauna sem rossz, de az észt mindent vitt. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egy élmény és tényleg jobb mint a finn. ;)
Vasárnap induláskor a vendégház háziasszonya mindenkinek sütött egy kis útravalót, ami nagyon aranyos volt Tőle, és így biztosította be magát, hogy tutira ne felejtsük el a helyet. :)
http://www.leppoja.ee/ (akit érdekelne...)
Otthon alig 3 napot töltöttem, és rögtön mentem is vissza Tallinnba, mert várt Rám néhány újabb élmény...
2. Február 24. és Riga
Mivel már régóta tervezgettük a rigai utat, ezért csak ráadás volt, hogy az utazás előtt egy nappal újból Tallinnba mentem. Pont jól jött ki, hiszen azon a napon (február 24-én) van Észtország legnagyobb ünnepe, a Függetlenség Napja. (akit jobban érdekelne ez a téma, íme egy link)
Maga az ünneplés már reggel fék 8-kor elkezdődött, hogy a napfelkeltével egy időben felhúzták az észt zászlót. Ennyire nem voltam bevállalós, hogy kimenjek oda, de a 11-kor kezdődő felvonulásra már kíváncsiak voltunk Renával. Épp időben érkeztünk meg. Én arra számítottam, hogy ez olyan felvonulás lesz, ahol majd az ország különböző területei felvonulnak a saját tradícionális ruháikban, de ezzel ellentétben bemutatták, hogy az észt hadsereg mennyire felkészült. Többféle, -fajta katona felvonult,, akikről nem tudtam, hogy vajon mit is csinálnak a katonaságon belül. Emellett még két vadászgépet is "megmutattak". Ezt követően a Vabaduse väljak-on (Szabadság tér) bevittek pár harckocsit, amit a kordonok megnyitása után meglehetett nézni, tapogatni, és felmászni rá, meg beülni. Én nem éltem ezzel a fantasztikus lehetőséggel, csak fényképeztem. Igazából ezután már semmi nem volt...ami viszont náluk igazán fontos ezen a napon, hogy az elnök "rendez" egy estélyt a többi nagy észt embernek, illetve azoknak, akik munkájukkal ezt kiérdemelték. Ez utóbbiak közé tartozott a mentorom, aki szintén meghívást kapott. :) Ezen a héten meg lényegében az összes újság ezzel foglalkozott, mármint, hogy ki miben volt, mit viselt. Akit érdekel...
Mi még aznap elmentünk és megvettük a jegyeket Rigába, hogy másnap már élvezhessük a lett fővárost.
De még mielőtt kifejteném a rigai élményeket, képek itt a felvonulásról.
Szóval Riga...
Egy óra körül érkeztünk meg a városba. A szállásunkról tudni kell, hogy ún. "couchsurfing" által találtuk. Ez kb olyan, mint nálunk ez a telekocsis megoldás, csak itt szállást tudsz találni a világ bármely pontján, és persze ingyen. Mi ki akartuk próbálni, és ezért is találtuk meg ezt a lányt. Sajnos nem tudtunk egyből lepakolni, mert dolgozott, de később kiderült, hogy a turisták kedvenc helyén dolgozik, az információs irodában. :) Mikor beértünk a városba, én akkor elámultam, hogy a legtöbb épület rendben van tartva. De ez csak a másnap tudatosult bennem igazán, amikor is teljesen felfedeztük a várost. :) Visszatérve a szállásra... a lány kívülről egy eléggé szörnyű kinézetű házban lakott. Maga a lakás is egy régi típusú lakás volt. Persze nem lett volna vele gond, ha ki nem derül, hogy nincs fűtés a lakásban. Eredetileg volt, csak valami baja lett. Így a lány csak két hősugárzót használ a szobájában, a konyhában meg van egy régi gáztűzhely, amit fával fűtenek. Természetesen olyan hogy meleg víz, az sem volt, csak akkor ha melegítettünk... Vagyis kihívás volt az ott töltött idő. A szobánkba megkaptuk az egyik hősugárzót, de nem sokat segített. Vagyis jobb lett a második estére, de az első este mikor láttam a leheletem a szobában, akkor egy kicsit tartottam attól, hogy mennyire tudok majd aludni. De nem volt gond, leszámítva, hogy az orrom jéghideg volt, és a lábujjaimat sem éreztem, mert annyira fáztak. :) Így legalább fel voltunk készülve, hogy mi fog odakint várni Ránk. :D A pozitívum az volt a szállásban, hogy megtanultam magam tüzet rakni, amit eléggé élveztem. ;)
Maga a város gyönyörű. Mármint az óváros hihetetlenül szép, és tovább fokozták azzal, hogy azon túl is minden hasonlóan csodás volt. Az idő nekünk kedvezett, mert egész hétvégén sütött a nap. :) Hogy miért is tetszett Riga? Mert a legtöbb ház az Art Noveau jellegzetes vonásait viselte magán. Ezt a kifejezést mi leginkább szecesszióként ismerjük. :) Volt egy utca, az Alberta iela, ahol az összes ház szecessziós stílusú volt. Ezek között bújt meg a Magyar Nagykövetség is. A látványuktól elállt a szavam egyszerűen. Sajnos eme csodás épületekről nem tudok még képeket mutatni, mert pénteken annyira búzgó voltam, hogy elég sok képet készítettem, és elfelejtettem feltölteni a gépemet, így szombaton pont a lényeg előtt merült le. De nem kell aggódni, mert szerencsére volt amikor megkaptam Rena gépét, aztán meg Pauline gépét, így minden meg lett örökítve, csak várni kell, míg megkapom őket. :) De ami késik, az nem múlik. ;)
Addig is itt van az a néhány képecske, amit készítettem, persze vasárnap is fotóztam még. ;)
Mindent összevetve, nagyon tetszett a város, viszont nem tudnék ott élni. Azért, mert hasonlított Pestre abban, hogy amúgy zajos, koszos, és zsúfolt. De az épületek megmentik a várost. :) A másik érdekes dolog, hogy Rigában az ott élők 50%-a orosz, viszont Lettország népességének kb. 25-30%-a orosz "csak".
Vasárnap este értünk vissza Tallinnba, ahonnan másnap reggel mentem is haza. Megérkezésem után egyből az óvodába mentem, hogy a ruháimat ott hagyjam azzal a céllal, hogy másnap úgyis ki kell mosni. Kedden késő este pedig megérkezett a francia önkéntes is. Én csak szerdán találkoztam Vele, amikor is elmentünk a lakásához, és onnan elsétáltunk az oviba, közben pedig beszélgettünk. A supervisorom iskolában volt aznap, így én lettem arra a napra a tolmács, észtről angolra mindent. Kihívás volt, de úgy érzem, hogy sikerült megcsinálnom. :) Magam is meglepődtem, hogy mindent megértek mostmár, sőt ha nagyon kell akkor beszélem is a nyelvet. Annyira felbuzdultam ezen, hogy most úgy érzem, hogy sokkal bátrabb vagyok, ha kommunikálni akarok észtül. Szerda este elmentem egy énekkari próbára, ahol csak egy lány beszélte valamennyire az angolt, így végül is az észtnél maradtunk. A legnagyobb sokk akkor ért, mikor éneklésem után kiderült, hogy az altos múltamat feladhatom, és csatlakozok a szopránosok közé. Amikor már velük ültem, elég sokszor úgy éreztem, hogy vissza akarok menni az altosok közé, de végül megcsináltam. Olyannyira, hogy júniusban lesz egy dalosünnep Põlvában, ahova én is megyek Velük mint fellépő. :)
Csütörtökön, az előző napi tolmácsolásból kiindulva, megkértek, hogy fordítsak át egy észt szöveget angolra. Aznap óta ha meg akarok szólalni valamelyik nyelven, akkor elég nehezen megy, mert nem tusom, hogy mi is fog kijönni a számon. Keverem a két nyelvet. De sebaj, megoldom majd. ;)
"Röviden" ennyi! :)
2011. március 4., péntek
Hamarosan
Kedves Mindenki! Ígértem, hogy két hetes kalandom után írok. Meg is fog történni, és maximum csak vasárnapig kell várni. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)