Márciusi szösszenet

Hamarosan véget ér a március is, ami tényleg azt jelzi, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Természetesen az utolsó bejegyzésem óta is történtek dolgok. :)

Először is, hogy vendégem érkezett Magyarországról. Egy kedves barátom, Lea. :) Nagyon jó volt végre egy régi ismerőssel találkozni, beszélgetni, és majd egy hetet együtt tölteni. Megkaptam Tőle a legutóbbi Nők Lapját, és a kokárdát is. Szóval tényleg örök hála!!! Vasárnapi napon elmentünk Észtország legmagasabb pontjához, amit magyarul Nagy-Tojáshegynek (Suur-Munamägi) neveznek. Összesen 318 méter, de még így is ez a Balti államok legmagasabb pontja. :) Szerintem elmondhatom Lea nevében is, hogy nem volt óriási kihívás eljutni a kilátóhoz. :) De a kilátó tetejéről csodálatos látvány tárult elénk, és ezért tényleg megérte elmenni. Tudni kell, hogy az ország legmagasabb pontja Võrutól csak olyan 20-25 km-re van. A hegy megmászása után úgy döntöttünk, hogy nem várunk a buszra, ami Haanja-ból Rõuge-ba vitt volna, helyette elsétáltunk oda. Ez egy 9 km-es út volt, de tényleg jó ötletnek bizonyult a gyaloglás, mint a buszozás, mert a dél-észtországi táj szerintem hihetetlenül gyönyörű. Természetesen képeket is készítettem. A legjobb pillanat az utunk során az volt, amikor megtaláltam álmaim házát. Senki nem lakik már ott, és az állapota sem a legtökéletesebb, de a hely, ahol állt, és a látvány...leírhatatlan. :)
A kis túránk képei.
Hétfő délután Tartuba mentünk. :) Tök jó volt megint körbesétálni a városban.

Kedden kora hajnalban Lea elment, én meg a buszpályaudvarról egyenesen az óvodába mentem, így hajnali 5-kor én voltam az első. Ezen a napon tartottam az óvoda dolgozóinak egy előadást Magyarországról, tekintve, hogy március 15-e volt. :) Egész délelőtt sütöttem a csőrögét és a lángost. Eléggé izgultam, hiszen eddig még nem tartottam egyetlen előadást észtül. Természetesen annyira nem jó még a nyelvtudásom, hogy mindent észtül mondjak, vagy magyarázzak el, így néha angolul egészítettem ki az előadásomat. De úgy érzem, hogy tetszett nekik, mert az előadás után majd mindenki azt mondta, hogy nyáron Magyarországra fognak menni. :) Az ételek is elég jól sikerültek, hiszen nem maradt egy darab se. :) Bár az szíven ütött, amikor azt láttam, hogy a lángosra lekvárt tettek. Pedig én elmondtam előtte, hogy a lángost tejföllel és sajttal szoktuk enni. De szerintük lekvárral is nagyon finom! no komment...
Egy újságíró is jelen volt az előadáson és egy fotós...Ennek az eredménye az lett, hogy két nap múlva megjelent egy cikk rólam. Azóta meg folyamat olyan érzésem van, hogy ha bárhol vagyok, mindenki csak engem néz... :)
Másnap a gyerekeknek csináltam magyar napot. :) Velük meg túró gombócot készítettünk, ami nekik kifejezetten tetszett, hiszen  a kis gombócokat ők maguk csinálták. Erről is készült kép, de sajnos nem az én gépemmel, így nem tudok képeket mutatni. De majd a következő bejegyzésemre megpróbálom megszerezni. ;)
Még azon a héten csütörtökön elmentünk sétálni, úgy 4 km-t, míg a többiek sífutottak, aztán meg az ovi igazgatójához voltunk hivatalosak szaunázásra és falatozásra. Végre nem éreztem magam kényelmetlenül, hiszen mostmár értem a nyelvet, és még beszélgettünk is. :) De azért az itteni szaunázási szokásokhoz még mindig nehéz hozzászokni. Tudni kell, hogy ez nem úgy működik, mint Magyarországon. Itt most külön mentek be a férfiak és a nők, mert náluk teljesen természetes, hogy a szaunába teljesen meztelenül mennek be. :)
Pénteken pedig megint Tallinn felé vettem az irányt, hiszen aznap este Magyar est volt március 15-e alkalmából. Annyira jó volt találkozni sok magyarral, bár én pont egy észt hölgy mellé ültem le, akivel még el is beszélgettünk egy jót. :) Csak később kérdezett rá, hogy nem e vagyok véletlenül magyar. Nagyon örült, mikor kiderült, hogy de bizony én is magyar vagyok, sőt még észtül is beszélek. :) Az est után elmentünk jó páran és beültünk egy olasz helyre, mert az orgonista srác elég éhes volt, és az észt lány is, aki elég sokat szervezkedett az esttel kapcsolatban. Elég sok új ismeretség köttetett. Nagyon jól éreztem magam, már kellett a magyar szó is megint.

Ezen a héten minden visszaállt a normál kerékvágásba. :) Szerda reggel elvittem a biciklim az oviba, mert az első kereke kilyukadt, de úgy találtam, hogy itt az ideje újból kerékpárral közlekedni. Bár még itt mindig hó van, és hiába érzi az ember a tavaszt, az időjárás folyamatosan gonoszkodik velünk. :) Reggel hét ágra süt a nap, aztán havazni kezd, ami hózáporba vált át, aztán megint napsütés. Ezt egész héten játszotta velünk. :) Szóval megint nem látom a földet...csak a havat. De ez sem tart vissza a biciklizéstől.
Pénteken kora délután a mentorommal és a fiával Värska-ba mentünk, mert van ott egy jó fürdő... Jó volt, de nem nyűgözött le nagyon. Összesen két medence és természetesen nem is tudom mennyi szauna. Az egyik medence, ún. élménymedence, míg a másik már uszoda volt. Teljesen ellazultam, és pihentem egy jót. :) Aztán, amikor visszaértünk a városba, az ovitól még haza bicikliztem. :)

Szóval jön a tavasz, leszámítva a havazást... :)