Újra itt! :)

Először is elnézést, amiért rég nem adtam magamról életjelet! De őszintén, nem sok minden történt Velem, és nem akartam feleslegesen tölteni a sorokat. :)

Múlt hétvégén meglátogatott minket az egyik önkéntes lány, aki nem mellékesen francia. Saku-ban él, ami egy olyan fél óra távolságra van Tallinntól. Sakuról azt érdemes tudni, hogy van ott egy óriási sörgyár, ahol a híres-neves Saku sört készítik.
Na szóval, Pauline péntek este érkezett meg. Szerencsére pont jó hétvégén jött, mert szombaton is meg vasárnap is elég sok program volt a városban, pontosabban a helyi sportcsarnokban (itt kell megemlítenem, hogy az itteni csarnok mellett a szoboszlói kis izé simán eltörpül...). De még annyit a péntekről, hogy este megnéztük a Charlie és a csokigyárt, ami nagyon jól esett a kicsi szívemnek. :)
Másnap délelőtt elmentünk az itteni turkálókba, mert szerintünk ez egy alapvető látványosság itt. Olcsó és jó minőségű cuccok. :) Ezt követően én a patika felé vettem az irányt. Igen, megint, mert újból lebetegedtem. De ez valószínűleg annak tudható be, hogy amikor múlt hét szerdán a kínai étteremben és aztán a moziban voltunk, kint eléggé esett az eső, és persze nálam nem volt esernyő. De csak gyógyteát vettem a torkomra. Természetesen már jobban vagyok sokkal. ;)
A gyógyszertár után a sportcsarnok felé indultunk, ahol aznap egy speciális piac volt. A környéken élők árultak saját készítésű cuccokat. Kóstoltam házi készítésű sört... tök finom volt. Bár az íze hasonlított az itteni híres Kali sörhöz. A Kali sörről tudni kell, hogy alig egy százaléknyi alkohol van benne, és itteni fekete kenyérből készült, és az íze édeskés. Aztán egy külön teremben bemutatót tartottak, hogy náluk mit csinálnak a búzával a leszedés után. Van egy olyan lehetőség, hogy a szemek megpörkölését követően ledarálják, és ebből készítik az itt nagyon ismert és finom kama-t. Őszintén, eddig fogalmam sem volt, hogy miből is készül, de mindig is imádtam, amikor az oviban ettem.
Ezt követően a helyi plazába tartottunk, ahol kajáltunk, és aztán még nézelődtünk elég sokat, mert a francia lány szeretett volna venni magának egy téli kabátot. Mivel mikor megtudta, hogy mennyiért vettem kabátot, teljesen ki volt akadva, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő is ide akar jönni. De sajnos nem talált semmit magára.
Végül hazafelé vettük az irányt. Sajnos nem mentünk már máshova este, mert nagyon fájt a torkom, de nem volt belőle nagy gond, mert néztük a tv-t, ami szerintem mind a kettőnknek óriási élmény volt. :D Először a Büszkeség és Balítéletet adták, azt követően a Csokoládé című filmet. Az utóbbit meglátva visítoztunk, mint két kis csitri. :D
A másnapot csak a sétálásra terveztük, de végül bementünk a helyi Kreutwaldi múzeumba. Erről a férfiról tudni kell, hogy Ő írta az észtek híres eposzát a Kalevipoeg-et. (olyan, mint a finnek Kalevala-ja) Találtam természetesen magyar fordítást is a könyvből. :) És a úriember lakóházában egy oklevélre lettem figyelmes, amit a mi Magyar Tudományos Akadémiánk állított ki neki, és nem más írta alá, mint Arany János (az akkori titkár)! :)
Ezt követően hazamentünk a cuccaiért, és a kínai felé vettük az irányt, ahonnan pedig a buszpályaudvarra mentünk. És a hétvége el is telt újból! :)
Ja, az kimaradt, hogy vasárnap Apák Napja volt, amit a városi sportcsarnokba szerveztek meg. A helyszínre kijöttek az igazi férfi munkák, mint a katonaság, a rendőrség és a tűzoltóság. Ki lehetett próbálni mindent. Belül pedig egy az országban nagyon híres banda lépett fel.

Tegnap pedig a mi csoportunk ünnepelte az Apák Napját. Nagyon vártam, mert nem tudtam, hogy mire is készüljek. :)
Az óvónénik készültek egy játékkal az apukáknak a szabadban. Volt egy térkép, amelyeken különböző állomások szerepeltek, és hozzájuk feladatok társultak. Az én dolgom az volt az egyik állomásnál, hogy meg kellett mutatni, hogy mi van a kosárban, de csak 10 másodpercig, és nekik meg le kellett írniuk, hogy mit is láttak. Nem nehéz feladatokra kell gondolni, igazából csak a móka miatt volt. Ezután bementünk a csoport szobájába, ahol a gyerekek verset mondtak, és az általuk készített kis ajándékot átadták az apuciknak. :) Papírból készült nyakkendők, és csokornyakkendők voltak. :) Végezetül pedig megvendégeltük őket. :)
Nekem nagyon bejött, mert mi nem ünnepeljük otthon ezt a napot.

Tegnap este gyönyörűen havazott kint, de sajnos mára el is tűnt, mert átváltott esőre, és megjelent a latyak, amit ki nem állhatok. De jó, hogy van gumicsizmám, mert többször is beleléptem óriási tócsákba, amik hónak álcázták magukat.
Munka után pedig benéztem a helyi ifjúsági központba, ahol felajánlottam a segítségemet. Remélem, hogy szüksége lesz rá annak az egy szem lánynak, aki ott dolgozik. Jelenleg a központ igazgató nélkül van. Holnap mennek is a közeli Rõuge-ba, ahol szintén van egy ifjúsági központ.

Szóval, mostmár kiterjesztettem a feladataimat. Remélem, hogy lesz is értelme. ;)
Majd még jelentkezem! :)

Sänna, Põlva és minden egyéb

Gondolom már mindenki izgalommal várta, hogy vajon mikor jön a következő bejegyzésem. :)
Hát ímé ez a nap is elkövetkezett! :D

Az elmúlt hét is nagyon jó volt (mint ahogy az összes eddigi).
Szóval...hol is kezdjem.
Az óvodában egyre magabiztosabb vagyok. Most már egyre többet kommunikálok a gyerekekkel és a munkatársakkal is.
Csütörtökön egy másik csoporttal (akik csak egy évvel idősebbek az én csoportomnál) elmentem egy óriási piacra. De nem akármilyen piacot kell elképzelni! Nem is tudom pontosan, hogy merre indultunk el a busszal, de az biztos h a semmi közepén, és szó szerint egy erdő közepén volt! :) Olyasmi volt az egész, mint valami zsibvásár. Mindent árultak ott! Házi készítésű kenyér, szalonna, sonka, "kolbász" (persze nem olyan mint nálunk), méz, állatok... ruhákat, játékokat, italokat, ételeket, egyszóval mindent. (A kedvencem az észt pánsípos pasi volt, aki indiánnak volt beöltözve! Bár Magyarországon is kikészítenek a lassan hungarikummá váló indiánjaink, de ez a pasi mindent vitt!)
Sajnos nem tudtam semmit se venni, mert egész végig le volt foglalva mind a két kezem, a gyerekeknek köszönhetően. Meg figyelni is kellett eléggé rájuk, mert nagyon sok ember volt kint, és bármikor elsodorhatták volna őket. De aranyos volt látni, hogy mindenki megcsodált minket, és előszeretettel kérdezték, hogy mind a mi gyerekünk? :D ...hát persze! Négy nőre pont öt gyerek jutott volna...  :D:D:D
Na mindegy!
Pénteken nem mentem dolgozni, mert a mentorom Triinu egy másik munkát "talált" aznapra. Már régebben meséltem, hogy nem messze Tőlünk egy kis faluban él még két önkéntes lány Sännaban. Nos, pénteken reggel odaindultunk Desivel és Triinuval, mert az ottani 'kulturimõis' másnap akarta megnyitni a kapuit, de addig még be kellett fejezni egy-két dolgot. Ez végre igazi kétkezi meló volt, ami már hiányzott egy kicsit. ;) Persze a lányokkal is jól elbeszélgettünk, és délben a spanyol lány finom cukkinilevest csinált! (eddig még soha nem ettem, de mindenkinek csak ajánlani tudom!)
Hazatérésünk után, teljesen kinyúltunk. De másnap is visszatértünk a faluba, mert meghívást kaptunk a megnyitóra, ahol egy észt lány, Mari Kalkun adott koncertet a barátaival.
Egy kis ízelítő ebből a csodás zenéből:
Hommikuvalge
Fontos tudni erről a lányról, hogy ő az úgynevezett vőrui nyelvet használja, ami teljesen eltér az észt nyelvtől. (remélem, ha egyszer beszélem majd rendesen az észtet, akkor majd ezt is meg tudom tanulni, mert nagyon érdekel)
A koncert maga varázslatos volt. Folyamatosan libabőrös voltam. :) Nagyon tetszett, hogy a közönség meg folyamatosan mozgott és énekelt vele. :)

A hétvége meg még mindig nm ért véget, hiszen a következő napot már mióta vártam. Mióta is? Már Magyarországon is tudtam, hogy október utolsó vasárnapján hol leszek! :D
Mert vasárnap Põlvában játszott a magyar férfi kézilabda válogatott. Hát a  város nem igazán nagy, bár egy ekkora országban nem is várható el, hogy mindenhol nagyvárosok legyenek. :)
Vicces volt a meccs egyrészt, mert csak négyen voltunk magyarok. Megpróbáltam a 996 észtet túlkiabálni, ami olyankor sikerült is, amikor mi szereztünk gólt. :D
A három magyar pedig egy család volt, és a férfi pedig nem más volt, mint a Tallinni Magyar Intézet igazgatója. :)
Annyira kedvesek voltak, hogy a meccs után hazavittek Võruba. :)
Jajj, még azt is meg kell említenem, hogy a kézicsapat mennyire aranyos volt, mert a meccs lefújása után, odajöttek hozzánk és kezet fogtak velünk!

Ez a hét meg most eléggé nyűgös a gyerekek szempontjából! Bár megpróbálkozunk megbirkózni a feladatokkal.
Hétfőn érkezett egy új kisfiú, akinek még nehezen megy a beszokás, de kinek ment könnyen? ;)
Kedden itt is volt Halottak Napja, de az észteknél ez nem munkaszüneti nap. Csak ezen a napon mindenki, aki tud, kitesz az ablakába egy gyertyát és meggyújtja, hogy ezzel is emlékezzen a szeretteire.
Az oviban most a család a téma. Például, hétfőn mindenki elmondta, hogy az anyukáját, az apukáját meg a testvérét hogy hívják. Persze ebből én sem maradhattam ki. Ja, és úgy vettem észre, hogy legjobban Balázs neve tetszett nekik, meg a vezetéknevem, mert ez utóbbit, senki nem tudja hogy kell kiejteni. :D
A héten felelősségteljes munkakört kaptam. Amikor kimegyünk a gyerekekkel, akkor először én megyek ki velük, és csak aztán jött a másik óvónéni. És most már egyre többször hangzik el az, hogy én is tanár vagyok, hogy lassan a gyerekek kezdik tényleg elhinni, és ezáltal szót is fogadnak.

Na, de most zárom soraimat, mert én is eléggé fáradt vagyok. Ez a hét volt eddig a legkimerítőbb számomra. Még szerencse, hogy a hétvégére nem terveztem semmit, végre pihenhetek. Az októbert fel kell dolgoznom, és ki kell pihennem. ;)

Ja, és az elmaradhatatlan: képek. :) (most nem csináltam sokat, kivételesen)