Újra itt! :)

Először is elnézést, amiért rég nem adtam magamról életjelet! De őszintén, nem sok minden történt Velem, és nem akartam feleslegesen tölteni a sorokat. :)

Múlt hétvégén meglátogatott minket az egyik önkéntes lány, aki nem mellékesen francia. Saku-ban él, ami egy olyan fél óra távolságra van Tallinntól. Sakuról azt érdemes tudni, hogy van ott egy óriási sörgyár, ahol a híres-neves Saku sört készítik.
Na szóval, Pauline péntek este érkezett meg. Szerencsére pont jó hétvégén jött, mert szombaton is meg vasárnap is elég sok program volt a városban, pontosabban a helyi sportcsarnokban (itt kell megemlítenem, hogy az itteni csarnok mellett a szoboszlói kis izé simán eltörpül...). De még annyit a péntekről, hogy este megnéztük a Charlie és a csokigyárt, ami nagyon jól esett a kicsi szívemnek. :)
Másnap délelőtt elmentünk az itteni turkálókba, mert szerintünk ez egy alapvető látványosság itt. Olcsó és jó minőségű cuccok. :) Ezt követően én a patika felé vettem az irányt. Igen, megint, mert újból lebetegedtem. De ez valószínűleg annak tudható be, hogy amikor múlt hét szerdán a kínai étteremben és aztán a moziban voltunk, kint eléggé esett az eső, és persze nálam nem volt esernyő. De csak gyógyteát vettem a torkomra. Természetesen már jobban vagyok sokkal. ;)
A gyógyszertár után a sportcsarnok felé indultunk, ahol aznap egy speciális piac volt. A környéken élők árultak saját készítésű cuccokat. Kóstoltam házi készítésű sört... tök finom volt. Bár az íze hasonlított az itteni híres Kali sörhöz. A Kali sörről tudni kell, hogy alig egy százaléknyi alkohol van benne, és itteni fekete kenyérből készült, és az íze édeskés. Aztán egy külön teremben bemutatót tartottak, hogy náluk mit csinálnak a búzával a leszedés után. Van egy olyan lehetőség, hogy a szemek megpörkölését követően ledarálják, és ebből készítik az itt nagyon ismert és finom kama-t. Őszintén, eddig fogalmam sem volt, hogy miből is készül, de mindig is imádtam, amikor az oviban ettem.
Ezt követően a helyi plazába tartottunk, ahol kajáltunk, és aztán még nézelődtünk elég sokat, mert a francia lány szeretett volna venni magának egy téli kabátot. Mivel mikor megtudta, hogy mennyiért vettem kabátot, teljesen ki volt akadva, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő is ide akar jönni. De sajnos nem talált semmit magára.
Végül hazafelé vettük az irányt. Sajnos nem mentünk már máshova este, mert nagyon fájt a torkom, de nem volt belőle nagy gond, mert néztük a tv-t, ami szerintem mind a kettőnknek óriási élmény volt. :D Először a Büszkeség és Balítéletet adták, azt követően a Csokoládé című filmet. Az utóbbit meglátva visítoztunk, mint két kis csitri. :D
A másnapot csak a sétálásra terveztük, de végül bementünk a helyi Kreutwaldi múzeumba. Erről a férfiról tudni kell, hogy Ő írta az észtek híres eposzát a Kalevipoeg-et. (olyan, mint a finnek Kalevala-ja) Találtam természetesen magyar fordítást is a könyvből. :) És a úriember lakóházában egy oklevélre lettem figyelmes, amit a mi Magyar Tudományos Akadémiánk állított ki neki, és nem más írta alá, mint Arany János (az akkori titkár)! :)
Ezt követően hazamentünk a cuccaiért, és a kínai felé vettük az irányt, ahonnan pedig a buszpályaudvarra mentünk. És a hétvége el is telt újból! :)
Ja, az kimaradt, hogy vasárnap Apák Napja volt, amit a városi sportcsarnokba szerveztek meg. A helyszínre kijöttek az igazi férfi munkák, mint a katonaság, a rendőrség és a tűzoltóság. Ki lehetett próbálni mindent. Belül pedig egy az országban nagyon híres banda lépett fel.

Tegnap pedig a mi csoportunk ünnepelte az Apák Napját. Nagyon vártam, mert nem tudtam, hogy mire is készüljek. :)
Az óvónénik készültek egy játékkal az apukáknak a szabadban. Volt egy térkép, amelyeken különböző állomások szerepeltek, és hozzájuk feladatok társultak. Az én dolgom az volt az egyik állomásnál, hogy meg kellett mutatni, hogy mi van a kosárban, de csak 10 másodpercig, és nekik meg le kellett írniuk, hogy mit is láttak. Nem nehéz feladatokra kell gondolni, igazából csak a móka miatt volt. Ezután bementünk a csoport szobájába, ahol a gyerekek verset mondtak, és az általuk készített kis ajándékot átadták az apuciknak. :) Papírból készült nyakkendők, és csokornyakkendők voltak. :) Végezetül pedig megvendégeltük őket. :)
Nekem nagyon bejött, mert mi nem ünnepeljük otthon ezt a napot.

Tegnap este gyönyörűen havazott kint, de sajnos mára el is tűnt, mert átváltott esőre, és megjelent a latyak, amit ki nem állhatok. De jó, hogy van gumicsizmám, mert többször is beleléptem óriási tócsákba, amik hónak álcázták magukat.
Munka után pedig benéztem a helyi ifjúsági központba, ahol felajánlottam a segítségemet. Remélem, hogy szüksége lesz rá annak az egy szem lánynak, aki ott dolgozik. Jelenleg a központ igazgató nélkül van. Holnap mennek is a közeli Rõuge-ba, ahol szintén van egy ifjúsági központ.

Szóval, mostmár kiterjesztettem a feladataimat. Remélem, hogy lesz is értelme. ;)
Majd még jelentkezem! :)