A múlt hét nagyon gyorsan eltelt! Olyannyira, hogy pénteken eszméltem rá, hogy már megint a buszon ülök útban Tallinn felé, hogy az új ismerőseimmel találkozzak és bulizzak egy jót. :)
A buszpályaudvaron (Tallinna bussijaam) a másik magyar önkéntes Zsombor várt Rám, mert az éjszakát az ő lakásában töltöttem.
A szülinapi buli iszonyatosan jó volt! Elég sokan eljöttek, és a hangulat is megvolt!
Reggel fél öt körül kerültem ágyba, és már reggel tíz előtt fent voltam.
Hál' Istennek nem éreztem magam fáradtnak, ezért úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom Zsombort, és elkísérem a lakótársát Maryam-ot a vasútállomásra, ahol a többiek várták, mert Viljandiba mentek. Én azért nem vállaltam ezt az utat, mert inkább maradni szerettem volna, és felfedezni Tallinnt. :)
Kedvenc francia barátnőmmel Pauline-nal találkoztam az egyik bevásárlóközpont előtt. Ebéd után egyből nekivágtunk az óvárosnak (Vanalinn).
Egyszerűen leírhatatlanul szép ez a város! De helyettem inkább a képek beszéljenek! ;)
Az utolsó néhány fotó nem Tallinnban készült, hanem Sakuban. Erről a településről tudni kell, hogy itt készítik a híres Saku sört! (bár én még nem kóstoltam még)
Amúgy Pauline lakik ebben a faluban, ami 30 percnyire van Tallinntól. Nagyon szép és gyönyörű, mint az összes többi észt település! :)
A szombat estémet végül is Sakuban töltöttem, és másnap sétáltam jó sokat. Azt követően pedig újból Tallinn felé vettük az irányt, de ott el kellett válnom francia barátosnémtól, mert rám már várt a busz, ami egyenesen hazaszállított. :)
Úgy tűnik az októbert sem úszom meg utazás nélkül, mert a hónap közepén Tartuban Magyar Filmfesztivál lesz (vagy valami hasonló). Október végén meg Pőlva vár Rám, hiszen ott lesz az Észtország-Magyarország kézilabda meccs! :)
2010. szeptember 27., hétfő
2010. szeptember 21., kedd
On-arrival training...
Eléggé eltűntem az elmúlt napokban, de csak tegnap érkeztem meg egy hihetetlenül jó tréningről! :)
Természetesen a pilisszentlászlói volt a legjobb! De ez más volt...
Utazásom szerdán kezdődött, amikor busszal elmentem Tallinnba. A Vabaduse väljak-on bemutató nap volt, ahova minket is meghívtak, mint önkénteseket. Hát mit ne mondjak...nagyon hideg volt és esett az eső. De aztán az egyik észt ismerősömnél aludtam. Szép kis lakása van, nagyon tetszett. :)
Másnap mentem a buszpályaudvarra, mert onnan indultunk a többi önkéntessel. Időben ott voltam, de az a poén hogy nem találtam meg a buszt, és majdnem le is késtem. De végül kiszúrtam őket!!! :D
A buszra felszállva derült ki, hogy nem én vagyok az egyetlen magyar, aki most érkezett Észtországba. Egy magyar srác is volt a buszon, és a poén az egészben, hogy 24 éves és szociológus, mint én. :D
A buszút is eléggé vicces volt, mert többször is eltévedt a sofőr, de nagy nehezen megtaláltuk a célállomást: Lepiku Guesthouse. Egy erdő közepén volt a ház, mögötte pedig egy kis tavacska. Leírhatatlanul gyönyörű volt a környezet! És a ház!!! Úristen!! :) Egy nagy faház volt, ami belül is teljesen fa volt. A szobák is szépek voltak, és az ágy!!!! Ilyen jót még sohasem aludtam idegen ágyban! :D
Bevallom először féltem elmenni a tréningre, mert azért csak öt napon át angolul kellett kommunikálni. De meglepetésemre nem volt gond. Néha azért jól esett, hogy ott volt Zsombor, és megszólalhattam a saját nyelvemen is. :)
Összesen 16-an voltunk. 5 német, 4 francia, 2 török, 2 magyar, 1 spanyol, 1 svéd és 1 örmény. Nagyon jó kis csapat volt!
Megérkezésünk után elfoglaltuk a szobákat. Én egy francia lánnyal kerültem össze, akit Pauline-nak hívnak. Nagyon bírtam. :) A franciák állandóan röhögnek! :D
Ezt követően elkezdődött a tréning. Próbáltuk egymás nevét megjegyezni (kisebb-nagyobb sikerrel). Este pedig résztvettem az első international events-en! Mindenki bemutatta a saját országát! Én megtanítottam a többieket csárdást táncolni! Jelentem, eléggé tetszett nekik. :D
Második nap belecsaptunk a közepébe, és megkezdődött az igazi tréning. Előadások egyfolytában. Minden reggel tanultunk egy észt dalt, illetve Észtországról, és persze a nyelv órák sem maradhattak el. A második napon egy kicsit besokalltam az angol nyelvtől, de estére sikerült túllépnem ezen, és onnantól kezdve, nem volt gond.
A harmadik nap megtanultuk az egyik legnépszerűbb észt néptáncot a Kaerajaan-t. Annyira jól ment, h még éjszaka is csak azt táncoltuk. :D
A harmadik nap estéjén megnéztük a The Singing Revolution-t, ami egy észt dokumentumfilm. Nagyon ajánlom mindenkinek. Hihetetlenül szép és érzelemdús!
A negyedik nap az utolsó volt, amikor mindent lezártunk, és ennek a csúcsa az esti szauna party volt. Imádom a szaunázást, annyira jó volt a társaság, meg a hangulat... Éjfél után mentünk vissza a házba, h elkezdjünk bulizni.... Az elején még ment is valamennyire, de aztán mindenki kifeküdt... :D De ezt a részt inkább részletezem... :D
Másnap workshop-kra mentünk, mindenki a projektjének megfelelően. Ezért öten Tallinnba mentünk ( a többiek meg maradtak) egy helyi óvodába, ahol az észt oktatási rendszerről tanultunk, meg különböző dalokat és táncokat. Nagyon érdekes volt!
Ennek a végeztével mindenki indult hazafelé... Én a buszomhoz, hogy egy jó 4 órával később megérkezzek haza. :)
A csapat nagyon jó volt! Olyannyira, hogy most pénteken megint megyek Tallinnba, hogy mindannyian találkozzunk újból és bulizzunk egy jót!
Végre tényleg elkezdődött a észtországi életem! :D
Persze képek is készültek. :)
Természetesen a pilisszentlászlói volt a legjobb! De ez más volt...
Utazásom szerdán kezdődött, amikor busszal elmentem Tallinnba. A Vabaduse väljak-on bemutató nap volt, ahova minket is meghívtak, mint önkénteseket. Hát mit ne mondjak...nagyon hideg volt és esett az eső. De aztán az egyik észt ismerősömnél aludtam. Szép kis lakása van, nagyon tetszett. :)
Másnap mentem a buszpályaudvarra, mert onnan indultunk a többi önkéntessel. Időben ott voltam, de az a poén hogy nem találtam meg a buszt, és majdnem le is késtem. De végül kiszúrtam őket!!! :D
A buszra felszállva derült ki, hogy nem én vagyok az egyetlen magyar, aki most érkezett Észtországba. Egy magyar srác is volt a buszon, és a poén az egészben, hogy 24 éves és szociológus, mint én. :D
A buszút is eléggé vicces volt, mert többször is eltévedt a sofőr, de nagy nehezen megtaláltuk a célállomást: Lepiku Guesthouse. Egy erdő közepén volt a ház, mögötte pedig egy kis tavacska. Leírhatatlanul gyönyörű volt a környezet! És a ház!!! Úristen!! :) Egy nagy faház volt, ami belül is teljesen fa volt. A szobák is szépek voltak, és az ágy!!!! Ilyen jót még sohasem aludtam idegen ágyban! :D
Bevallom először féltem elmenni a tréningre, mert azért csak öt napon át angolul kellett kommunikálni. De meglepetésemre nem volt gond. Néha azért jól esett, hogy ott volt Zsombor, és megszólalhattam a saját nyelvemen is. :)
Összesen 16-an voltunk. 5 német, 4 francia, 2 török, 2 magyar, 1 spanyol, 1 svéd és 1 örmény. Nagyon jó kis csapat volt!
Megérkezésünk után elfoglaltuk a szobákat. Én egy francia lánnyal kerültem össze, akit Pauline-nak hívnak. Nagyon bírtam. :) A franciák állandóan röhögnek! :D
Ezt követően elkezdődött a tréning. Próbáltuk egymás nevét megjegyezni (kisebb-nagyobb sikerrel). Este pedig résztvettem az első international events-en! Mindenki bemutatta a saját országát! Én megtanítottam a többieket csárdást táncolni! Jelentem, eléggé tetszett nekik. :D
Második nap belecsaptunk a közepébe, és megkezdődött az igazi tréning. Előadások egyfolytában. Minden reggel tanultunk egy észt dalt, illetve Észtországról, és persze a nyelv órák sem maradhattak el. A második napon egy kicsit besokalltam az angol nyelvtől, de estére sikerült túllépnem ezen, és onnantól kezdve, nem volt gond.
A harmadik nap megtanultuk az egyik legnépszerűbb észt néptáncot a Kaerajaan-t. Annyira jól ment, h még éjszaka is csak azt táncoltuk. :D
A harmadik nap estéjén megnéztük a The Singing Revolution-t, ami egy észt dokumentumfilm. Nagyon ajánlom mindenkinek. Hihetetlenül szép és érzelemdús!
A negyedik nap az utolsó volt, amikor mindent lezártunk, és ennek a csúcsa az esti szauna party volt. Imádom a szaunázást, annyira jó volt a társaság, meg a hangulat... Éjfél után mentünk vissza a házba, h elkezdjünk bulizni.... Az elején még ment is valamennyire, de aztán mindenki kifeküdt... :D De ezt a részt inkább részletezem... :D
Másnap workshop-kra mentünk, mindenki a projektjének megfelelően. Ezért öten Tallinnba mentünk ( a többiek meg maradtak) egy helyi óvodába, ahol az észt oktatási rendszerről tanultunk, meg különböző dalokat és táncokat. Nagyon érdekes volt!
Ennek a végeztével mindenki indult hazafelé... Én a buszomhoz, hogy egy jó 4 órával később megérkezzek haza. :)
A csapat nagyon jó volt! Olyannyira, hogy most pénteken megint megyek Tallinnba, hogy mindannyian találkozzunk újból és bulizzunk egy jót!
Végre tényleg elkezdődött a észtországi életem! :D
Persze képek is készültek. :)
2010. szeptember 11., szombat
Újabb történések és sztorik
Egy kicsit eltűntem, de mentségemre legyen, hogy ez a betegség eléggé a padlóra küldött. Természetesen semmi komolyra nem kell gondolni, csak nátha, de még mindig nem vagyok teljesen gyógyult. Hát igen, itt az idő sem segíti az embert a gyógyulásban. A gyógyszert amit kaptam, már nem szedem, mert nem igazán segített.
De ettől függetlenül jártam dolgozni, meg minden egyéb dologban résztvettem. :)
Az észt óráim hetente négyszer vannak. Tényleg eléggé intenzívek, de még mindig abban a stádiumban vagyok, hogy nem merek megszólalni.
Na jó, ez nem mindig igaz, mert az oviban, vagy hivatalos helyeken ha kell akkor szenvedve, de kinyögök egy két szót, vagy akár mondatot is.
Az óvónénik meg is kértek, hogy írjak pár sort magamról, mert ki akarják tenni a képemet, és mellé ezt a bemutatkozást, hogy a gyerekek szülei tudják már, hogy ki is vagyok. :)
A héten a legnagyobb tett, amit véghez vittem, hogy egymagam mentem el a bankba az új bankkártyámért, aztán az okmányirodába az észt személyimért. Érdekes, hogy az itteni személyi igazolványnak van pin-kódja. Egyre több számot kell megjegyeznem, ebből még baj lesz...
Annyira jól éreztem magam a bankos dolgok után, hogy még abba is beleegyeztem, hogy pénteken elmegyek Sännaba. (Szennaként ejtjük otthon) Azért mentem el, mert ott él két önkéntes, akikkel szerette volna Triinu, ha találkozok. Illetve, hogy segítsünk neki egy kis munkában. 1000 db dvd-t és booklet-et kellett becsomagolnunk zacskókba.
Fél 11-kor indultunk, és 11 körül már ott is voltunk. Kiderült útközben, hogy csak egy lány van most ott, mert a másik szabadságát tölti otthon Spanyolországban.
A másik lány pedig alig kétórányira lakik Sännatól, mert Ő pedig lett. Ieva-nak hívják, ami nálunk az Évának felel meg. Velem egyidős, és nagyon kedves lány. A településről annyit, hogy kb. 70-en lakhatnak. Egy fiatal pár hozott létre itt egy szervezetet, aminek a lényege, hogy kulturális központot hozzanak létre. Ebben segítenek nekik az önkéntesek. Ők tényleg dolgoznak. Ieva megmutatta a szobájukat, amit saját maguk csináltak. Természetes anyaggal festették ki a falat. Mindent a természet segítségével oldanak meg. Megnéztem a kertjüket, ami inkább egy gyomos területnek tűnt. Aztán elmentünk a faházakhoz, amik egy gyönyörű dombos vidéken találhatók, és egy magasságban vannak a fákkal. A házakban csak párna meg matrac van, meg gyertyák. Semmi elektromosság, de komolyan. Bár a szaga eléggé fura volt. Nagyon szép táj az egész, és hihetetlenül nyugodt. Olyannyira, hogy egy Láma is is jönni fog ide ebben a hónapban. (mármint először azt mondta Ieva, hogy volt itt, de később Hendrikék azt mesélték, hogy jönni fog) Bár az is lehet, hogy volt itt, de csak inkognitóban, és most hivatalosan is vissza fog jönni. Ha akkor itt leszek, biztos hogy megyek, mert hát ki ne akarna találkozni egy Lámával! :)
Teljesen elfáradtunk, mire az összes dvd-t megcsináltuk. Nekem azóta fáj az egész hátam...
Viszont vacsira pizzát csináltak a házigazdák, valami isteni finom volt, és mellé almás sütit. Ennyire finomat nem ettem még.
Közben beszélgettünk, és jókat nevettek például azon, hogy mi a Winnie the Pooh-t lefordítottuk Micimackóra. Állandóan azt mondták, hogy mennyire vicces nyelv a magyar, meg olyan, mint a japán nyelv. :D
Mikor hazaértem, szó szerint beestem az ágyba. :)
Ja, és persze még nem ért véget a társasági életem, hiszen ma érkezik a lakótársam. Már nagyon várom, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a csaj.
Aztán holnap hivatalos vagyok egy születésnapra. Legalább nem fogok unatkozni. ;)
Szerdán pedig megyek és meghódítom Tallinnt. De a következő nap már utazok is tovább, mert csütörtökön kezdődik a most érkező önkéntesek tréningje. Lepikuban lesz, fent északon található. :)
Már alig várom! :)
(Pár új kép!)
De ettől függetlenül jártam dolgozni, meg minden egyéb dologban résztvettem. :)
Az észt óráim hetente négyszer vannak. Tényleg eléggé intenzívek, de még mindig abban a stádiumban vagyok, hogy nem merek megszólalni.
Na jó, ez nem mindig igaz, mert az oviban, vagy hivatalos helyeken ha kell akkor szenvedve, de kinyögök egy két szót, vagy akár mondatot is.
Az óvónénik meg is kértek, hogy írjak pár sort magamról, mert ki akarják tenni a képemet, és mellé ezt a bemutatkozást, hogy a gyerekek szülei tudják már, hogy ki is vagyok. :)
A héten a legnagyobb tett, amit véghez vittem, hogy egymagam mentem el a bankba az új bankkártyámért, aztán az okmányirodába az észt személyimért. Érdekes, hogy az itteni személyi igazolványnak van pin-kódja. Egyre több számot kell megjegyeznem, ebből még baj lesz...
Annyira jól éreztem magam a bankos dolgok után, hogy még abba is beleegyeztem, hogy pénteken elmegyek Sännaba. (Szennaként ejtjük otthon) Azért mentem el, mert ott él két önkéntes, akikkel szerette volna Triinu, ha találkozok. Illetve, hogy segítsünk neki egy kis munkában. 1000 db dvd-t és booklet-et kellett becsomagolnunk zacskókba.
Fél 11-kor indultunk, és 11 körül már ott is voltunk. Kiderült útközben, hogy csak egy lány van most ott, mert a másik szabadságát tölti otthon Spanyolországban.
A másik lány pedig alig kétórányira lakik Sännatól, mert Ő pedig lett. Ieva-nak hívják, ami nálunk az Évának felel meg. Velem egyidős, és nagyon kedves lány. A településről annyit, hogy kb. 70-en lakhatnak. Egy fiatal pár hozott létre itt egy szervezetet, aminek a lényege, hogy kulturális központot hozzanak létre. Ebben segítenek nekik az önkéntesek. Ők tényleg dolgoznak. Ieva megmutatta a szobájukat, amit saját maguk csináltak. Természetes anyaggal festették ki a falat. Mindent a természet segítségével oldanak meg. Megnéztem a kertjüket, ami inkább egy gyomos területnek tűnt. Aztán elmentünk a faházakhoz, amik egy gyönyörű dombos vidéken találhatók, és egy magasságban vannak a fákkal. A házakban csak párna meg matrac van, meg gyertyák. Semmi elektromosság, de komolyan. Bár a szaga eléggé fura volt. Nagyon szép táj az egész, és hihetetlenül nyugodt. Olyannyira, hogy egy Láma is is jönni fog ide ebben a hónapban. (mármint először azt mondta Ieva, hogy volt itt, de később Hendrikék azt mesélték, hogy jönni fog) Bár az is lehet, hogy volt itt, de csak inkognitóban, és most hivatalosan is vissza fog jönni. Ha akkor itt leszek, biztos hogy megyek, mert hát ki ne akarna találkozni egy Lámával! :)
Teljesen elfáradtunk, mire az összes dvd-t megcsináltuk. Nekem azóta fáj az egész hátam...
Viszont vacsira pizzát csináltak a házigazdák, valami isteni finom volt, és mellé almás sütit. Ennyire finomat nem ettem még.
Közben beszélgettünk, és jókat nevettek például azon, hogy mi a Winnie the Pooh-t lefordítottuk Micimackóra. Állandóan azt mondták, hogy mennyire vicces nyelv a magyar, meg olyan, mint a japán nyelv. :D
Mikor hazaértem, szó szerint beestem az ágyba. :)
Ja, és persze még nem ért véget a társasági életem, hiszen ma érkezik a lakótársam. Már nagyon várom, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a csaj.
Aztán holnap hivatalos vagyok egy születésnapra. Legalább nem fogok unatkozni. ;)
Szerdán pedig megyek és meghódítom Tallinnt. De a következő nap már utazok is tovább, mert csütörtökön kezdődik a most érkező önkéntesek tréningje. Lepikuban lesz, fent északon található. :)
Már alig várom! :)
(Pár új kép!)
2010. szeptember 1., szerda
Otthon...
Ma volt időm gondolkodni eleget, mert elkaptam egy kis náthát. Bár itt nem is nehéz, főleg ha egy óvodában dolgozik az ember. :)
Úgy voltam reggel, hogy inkább nem jelenek meg a gyerekek előtt ilyen állapotban, szóval kivettem (remélhetőleg csak) ezt a napot. Annyira kedvesek volt az ismerősöm, kérdezte hogy mit hozzon Nekem, és végül kaptam gyümölcsöt, teát, mézet, tejet, és coldrexet. :)
De hagyjuk is a mai napomat, mert a hétfő izgalmasabb volt sokkal. :)
Hétfőn a éppen indultam haza, amikor Anitával véletlenül összefutottam a kapuban. Megkérdezte, hogy lenne e kedvem Velük tartani egy kis túrázásra. Ezzel szeretnék megünnepelni, hogy új tanév kezdődik. Bár nem értettem először, hogy miért ünnepelnének, hiszen reggel mindenkit szörnyű látvány fogadott az oviban. A hétvégi esőzések miatt olyannyira beázott a tető egy ponton, hogy a plafon is megrepedt, sőt néhol be is omlott (de nem nagyon).
Na, és ezek után még bulizni akartak...
És ahova mentünk, az egyszerűen csodaszép hely volt! Ilyeneket max. a filmekben látni! :) A túra maga több mint 2 km volt. Amivel nem is volt gond. De volt olyan része, ahol kötélbe kapaszkodva kellett magunkat felhúzni, mert olyan meredek volt. Szerintem akkor tettük meg azt a 300 métert, amekkora a legmagasabb pontja az országnak. :)
Amint visszatértünk a kiindulási pontunkra, mindenki előszedte a kocsijából a kajákat, és isteni finom vacsink volt. De rájöttem evés közben, hogy tényleg nem viszik túlzásba az ízesítést. Bár ettől függetlenül nagyon finomakat eszek itt! ;)
Mindenki köszöntött Észtországban! Ami nagyon kedves volt Tőlük. :)
Ezután minden volt, tánc, ének, és szaunázás is. Ez utóbbit kihagytam, mert nem is készültem rá! :)
Szóval lassan de biztosan befogadnak! Már csak annyi hiányzik, hogy én is megszólaljak észtül... ;)
Úgy voltam reggel, hogy inkább nem jelenek meg a gyerekek előtt ilyen állapotban, szóval kivettem (remélhetőleg csak) ezt a napot. Annyira kedvesek volt az ismerősöm, kérdezte hogy mit hozzon Nekem, és végül kaptam gyümölcsöt, teát, mézet, tejet, és coldrexet. :)
De hagyjuk is a mai napomat, mert a hétfő izgalmasabb volt sokkal. :)
Hétfőn a éppen indultam haza, amikor Anitával véletlenül összefutottam a kapuban. Megkérdezte, hogy lenne e kedvem Velük tartani egy kis túrázásra. Ezzel szeretnék megünnepelni, hogy új tanév kezdődik. Bár nem értettem először, hogy miért ünnepelnének, hiszen reggel mindenkit szörnyű látvány fogadott az oviban. A hétvégi esőzések miatt olyannyira beázott a tető egy ponton, hogy a plafon is megrepedt, sőt néhol be is omlott (de nem nagyon).
Na, és ezek után még bulizni akartak...
És ahova mentünk, az egyszerűen csodaszép hely volt! Ilyeneket max. a filmekben látni! :) A túra maga több mint 2 km volt. Amivel nem is volt gond. De volt olyan része, ahol kötélbe kapaszkodva kellett magunkat felhúzni, mert olyan meredek volt. Szerintem akkor tettük meg azt a 300 métert, amekkora a legmagasabb pontja az országnak. :)
Amint visszatértünk a kiindulási pontunkra, mindenki előszedte a kocsijából a kajákat, és isteni finom vacsink volt. De rájöttem evés közben, hogy tényleg nem viszik túlzásba az ízesítést. Bár ettől függetlenül nagyon finomakat eszek itt! ;)
Mindenki köszöntött Észtországban! Ami nagyon kedves volt Tőlük. :)
Ezután minden volt, tánc, ének, és szaunázás is. Ez utóbbit kihagytam, mert nem is készültem rá! :)
Szóval lassan de biztosan befogadnak! Már csak annyi hiányzik, hogy én is megszólaljak észtül... ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)