De ettől függetlenül jártam dolgozni, meg minden egyéb dologban résztvettem. :)
Az észt óráim hetente négyszer vannak. Tényleg eléggé intenzívek, de még mindig abban a stádiumban vagyok, hogy nem merek megszólalni.
Na jó, ez nem mindig igaz, mert az oviban, vagy hivatalos helyeken ha kell akkor szenvedve, de kinyögök egy két szót, vagy akár mondatot is.
Az óvónénik meg is kértek, hogy írjak pár sort magamról, mert ki akarják tenni a képemet, és mellé ezt a bemutatkozást, hogy a gyerekek szülei tudják már, hogy ki is vagyok. :)
A héten a legnagyobb tett, amit véghez vittem, hogy egymagam mentem el a bankba az új bankkártyámért, aztán az okmányirodába az észt személyimért. Érdekes, hogy az itteni személyi igazolványnak van pin-kódja. Egyre több számot kell megjegyeznem, ebből még baj lesz...
Annyira jól éreztem magam a bankos dolgok után, hogy még abba is beleegyeztem, hogy pénteken elmegyek Sännaba. (Szennaként ejtjük otthon) Azért mentem el, mert ott él két önkéntes, akikkel szerette volna Triinu, ha találkozok. Illetve, hogy segítsünk neki egy kis munkában. 1000 db dvd-t és booklet-et kellett becsomagolnunk zacskókba.
Fél 11-kor indultunk, és 11 körül már ott is voltunk. Kiderült útközben, hogy csak egy lány van most ott, mert a másik szabadságát tölti otthon Spanyolországban.
A másik lány pedig alig kétórányira lakik Sännatól, mert Ő pedig lett. Ieva-nak hívják, ami nálunk az Évának felel meg. Velem egyidős, és nagyon kedves lány. A településről annyit, hogy kb. 70-en lakhatnak. Egy fiatal pár hozott létre itt egy szervezetet, aminek a lényege, hogy kulturális központot hozzanak létre. Ebben segítenek nekik az önkéntesek. Ők tényleg dolgoznak. Ieva megmutatta a szobájukat, amit saját maguk csináltak. Természetes anyaggal festették ki a falat. Mindent a természet segítségével oldanak meg. Megnéztem a kertjüket, ami inkább egy gyomos területnek tűnt. Aztán elmentünk a faházakhoz, amik egy gyönyörű dombos vidéken találhatók, és egy magasságban vannak a fákkal. A házakban csak párna meg matrac van, meg gyertyák. Semmi elektromosság, de komolyan. Bár a szaga eléggé fura volt. Nagyon szép táj az egész, és hihetetlenül nyugodt. Olyannyira, hogy egy Láma is is jönni fog ide ebben a hónapban. (mármint először azt mondta Ieva, hogy volt itt, de később Hendrikék azt mesélték, hogy jönni fog) Bár az is lehet, hogy volt itt, de csak inkognitóban, és most hivatalosan is vissza fog jönni. Ha akkor itt leszek, biztos hogy megyek, mert hát ki ne akarna találkozni egy Lámával! :)
Teljesen elfáradtunk, mire az összes dvd-t megcsináltuk. Nekem azóta fáj az egész hátam...
Viszont vacsira pizzát csináltak a házigazdák, valami isteni finom volt, és mellé almás sütit. Ennyire finomat nem ettem még.
Közben beszélgettünk, és jókat nevettek például azon, hogy mi a Winnie the Pooh-t lefordítottuk Micimackóra. Állandóan azt mondták, hogy mennyire vicces nyelv a magyar, meg olyan, mint a japán nyelv. :D
Mikor hazaértem, szó szerint beestem az ágyba. :)
Ja, és persze még nem ért véget a társasági életem, hiszen ma érkezik a lakótársam. Már nagyon várom, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a csaj.
Aztán holnap hivatalos vagyok egy születésnapra. Legalább nem fogok unatkozni. ;)
Szerdán pedig megyek és meghódítom Tallinnt. De a következő nap már utazok is tovább, mert csütörtökön kezdődik a most érkező önkéntesek tréningje. Lepikuban lesz, fent északon található. :)
Már alig várom! :)
(Pár új kép!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése