Otthon...

Ma volt időm gondolkodni eleget, mert elkaptam egy kis náthát. Bár itt nem is nehéz, főleg ha egy óvodában dolgozik az ember. :)
Úgy voltam reggel, hogy inkább nem jelenek meg a gyerekek előtt ilyen állapotban, szóval kivettem (remélhetőleg csak) ezt a napot. Annyira kedvesek volt az ismerősöm, kérdezte hogy mit hozzon Nekem, és végül kaptam gyümölcsöt, teát, mézet, tejet, és coldrexet. :)

De hagyjuk is a mai napomat, mert a hétfő izgalmasabb volt sokkal. :)

Hétfőn a éppen indultam haza, amikor Anitával véletlenül összefutottam a kapuban. Megkérdezte, hogy lenne e kedvem Velük tartani egy kis túrázásra. Ezzel szeretnék megünnepelni, hogy új tanév kezdődik. Bár nem értettem először, hogy miért ünnepelnének, hiszen reggel mindenkit szörnyű látvány fogadott az oviban. A hétvégi esőzések miatt olyannyira beázott a tető egy ponton, hogy a plafon is megrepedt, sőt néhol be is omlott (de nem nagyon).
Na, és ezek után még bulizni akartak...

És ahova mentünk, az egyszerűen csodaszép hely volt! Ilyeneket max. a filmekben látni! :) A túra maga több mint 2 km volt. Amivel nem is volt gond. De volt olyan része, ahol kötélbe kapaszkodva kellett magunkat felhúzni, mert olyan meredek volt. Szerintem akkor tettük meg azt a 300 métert, amekkora a legmagasabb pontja az országnak. :)
Amint visszatértünk a kiindulási pontunkra, mindenki előszedte a kocsijából a kajákat, és isteni finom vacsink volt. De rájöttem evés közben, hogy tényleg nem viszik túlzásba az ízesítést. Bár ettől függetlenül nagyon finomakat eszek itt! ;)
Mindenki köszöntött Észtországban! Ami nagyon kedves volt Tőlük. :)
Ezután minden volt, tánc, ének, és szaunázás is. Ez utóbbit kihagytam, mert nem is készültem rá! :)

Szóval lassan de biztosan befogadnak! Már csak annyi hiányzik, hogy én is megszólaljak észtül... ;)