Megint egy újabb hét

Igen, igen, újból bejegyzés következik. :) Nem hiszem, hogy hosszú lesz, hiszen nem sok minden történt velem, meg ha leírnám, akkor nem érdeklődnétek többet felőlem! ;)

Ezt a hetet kifejezetten vártam, mert mint azt az előző bejegyzésemben írtam (vagy nem), de az elmúlt hétvégén Tartuba mentem. Két okból kifolyólag. Először is, hogy találkozzak az önkéntesekkel, másrészt pedig, hogy végre magyarokkal is összefussak. ;)
Na, de ne szaladjak a hét végére.
Végre tovább maradok mostmár az oviban, mert besegítek az altatásban is, amit nagyon szeretek csinálni. Bár némelyik gyerek nagy kihívás számomra. Például van egy kislány, aki amíg másokat altatok, folyamatosan engem néz, azokkal a szép szemeivel, amik azt mondják, hogy gyere... De amikor végre mellé ülök, akkor meg az istennek sem akar elaludni. Pedig már tényleg mindent kipróbáltam. Azért azt fontos elmondanom, hogy a legelején egyszer sikerült a lehetetlen, azóta meg...mintha csak egy álom lett volna. :)
A múlt héten a csoporttal csináltunk egy különleges "hommikuringi"-t, amit otthon reggeli körnek hívhatnának. Ekkor minden nap reggeli után, leterítünk egy kerek plédet, vagy székeken kört alkotunk, és egy adott témáról beszélgetünk, és közben tanulunk. Múlt héten a madarakról és a természet volt a fő téma. Szóval ez a speciális kör csütörtökön a szabadban játszódott le. Mind a négy tanár (akik között én is vagyok) csinált valami feladatot. Persze ezt Annika már előtte kitalálta, nekünk csak el kellett mondanunk és segítenünk. Az én dolgom az volt, hogy két különböző nagyságú hulahopp karikát letettem a földre, amibe különböző méretű tobozokat tettünk. Természetesen a gyerekeknek kellett felismerni, hogy milyen fáról valók a tobozok, és hogy a nagy vagy a kicsi karikába kell e tenni. Igen, ekkor jöttem rá, hogy ezt valahogy el kell magyaráznom a gyerekeknek. Mivel mindenki megcsinálta, valószínűleg értették a mondataimat.
A beszédről jut eszembe, hogy mostmár egyre többször használom az észtet. Bár lehet, hogy nem mindig helyes, de végre beszélek. :) A gyerekek meg is hálálják, hogy észtül gagyogok, mert ők is végre beszélgetnek velem. Ez akkor volt a legfeltűnőbb, mikor az iskolai előadásról visszatérve mindenki hozzám szaladt, és kérdezgettek, hogy 'hol voltál?, 'mit csináltál?', 'miről beszéltél?', 'kivel beszéltél?'. És tudásom legjavát felhasználva válaszolgattam nekik. :)

Persze az iskolai előadás... az Egri Csillagok és a Pál utcai fiúk. Fontos megemlítenem, hogy a hetedikesek kevésbé voltak beszédesek, mint a hatodikosok, de ők is agyon aranyosak voltak. Még jó hogy vittem a kérdéseiket, mert máskülönben csak néztük volna egymást. :) Végülis, nem konkrétan történelem órát tartottam neki, hanem válaszoltam azokra a kérdésekre, ami a leginkább érdekelte őket.
Az meg nekem tetszett, hogy az irodalom tanár elmesélte, hogy a gimnazisták még Petőfi Sándorról is tanulnak itt.
Remélem, hogy máskor is hívnak, mert kifejezetten élvezem, hogy angolul beszélhetek Magyarországról, a magyarokról és néha magamról (az életemről).

Másnap úgy lett volna, hogy megyek a lakótársammal Tartuba, de eléggé fáradt voltam, és mondtam, hogy inkább majd csak szombat reggel.
Végül nem bántam meg, sőt... Megérkezvén várt rám a másik magyar lány, aki szintén önkéntes, csak Tallinnban. Végre jó volt újra magyarul beszélni, és egy nagyon kedves és aranyos lánnyal megismerkedni. Mire a többiek felébredtek, addigra mi már elég sok mindent meséltünk egymásnak. Később elmentünk a buszpályaudvarra, hogy a többieket bevárjuk, ami vicces fordulatot vett. Mivel többen érkeztek, mint amennyi embert vártak, és így nem volt elég szállás sajnos. Én végül mondtam, hogyha kell én szívesen hazamegyek este, mert csak egy óra busszal az út és szombaton mindig olcsó jegy. Végül Rena is csatakozott hozzám (igen, a magyar lány). Elmentünk pár emberrel a szállásra, és a csomagjainkat összeszedtük, aztán elindultunk egy éttermet keresni. De mi nem rendeltünk semmit Renával, és hamarabb is ott hagytuk őket, mert a magyarokkal való találkozás előtt szerettünk volna szétnézni még egy kicsit.
Hogy mennyire sikerült, azt a képek alapján rá lehet jönni. ;) (ja kb. a 185. kép után már a Vőruban készült képeket lehet látni)
Délután 3 órakor pedig végre találkoztunk a többi tartui magyarral. A legtöbben itt tanulnak az Erasmus-szal, vagy más ösztöndíj program keretén belül. Elmentünk enni és beszélgetni. Olyan 6 óra körül elváltunk, mert van aki hazament, van aki enni, és mi Renával megint várost nézni indultunk. De később újból csatlakoztak hozzánk páran, és sétáltunk egy jót.
Azt is megbeszéltük, hogy valószínűleg ők is jönnének a kézimeccsre, aminek nagyon örülnék. :)
Végül kikísértek a buszhoz, mi pedig indultunk haza.
Másnap meg egy darabig maradt nálam Rena, de aztán délután elkísértem a buszhoz, ami Tallinnba vitte őt.

Ez a hét viszont mozgalmasabb lesz sokkal, de erről majd csak jövő héten! :)

(megint nem lett hosszú... :-D )

The best weekend... Viljandi

Eddig mindig úgy kezdtem a bejegyzéseimet, hogy megint nagyon jó volt a hét... de most ki kell emelnem a hétvégét!!!

Hogy miért is a hétvégét? Pénteken a lakótársammal a munkáink befejeztével Viljandi felé vettük az irányt! Viljandi nagyon ismert város, nemcsak Észtországban, hanem a kontinensen is, mert a város a folk fesztiváljáról ismert nagyon, amit minden év nyarán tartanak.
Azért mentünk oda a hétvégén, mert az egyik lány születésnapi bulit tartott, és minden önkéntest meghívott. :-)

Megérkezésünk után egyből egy koncertre mentünk. Népzenei koncertre természetesen, amiről kiderült, hogy a finn-ugor nyelvcsaládba tartozó nemzetek lépnek fel. A magyar előadókat egyből felismertem! Nagyon tetszett az összes fellépő előadása, kivételesen a magyaroké. Amikor a lány elkezdett énekelni, meg is hatódtam, hiszen már egy jó ideje nem hallottam élő magyar népzenét.
A koncert után, ahogy kifele tartottam, meghallottam, hogy egy nő magyarul beszél a kislányával, és rájuk mosolyogtam. Párszor még visszanéztem, és felfigyeltem arra, amikor a hölgy azt mondta a lányának, hogy menjél oda hozzájuk beszélgetni. Erre én, nem tudom miért, de odamentem hozzájuk, és elkezdtünk beszélgetni. Jajj, annyira jól esett végre beszélgetni! :-) Kiderült, hogy Tartuban laknak, ami olyan jó egy órányira van Vőrutól. Meg is adta az e-mail címét, hogy írjak neki, ha Tartuba megyek, mert akkor szervezni akar nekem egy estét, amikor bemutatna a többi magyarnak. Annyira boldog lettem, amikor ezt mondta!
Amúgy Viljandiban él egy magyar lány, Eszter, akivel szintén találkoztam, sőt ahol Ő lakik, ott volt a szállásunk nekünk is. Beszélgettem Vele is magyarul, de angolul is természetesen, hogy a többiek ne érezzék magukat kirekesztettnek, amikor mi kommunikáltunk. 
Másnap sétáltunk a városban, aztán mentünk a születésnapi buliba a svéd lány lakására. Később pedig megérkeztek a többiek is Tallinnból. Na, akkor lettünk kb. 20-an, ami önkéntesek szempontjából eléggé szép szám, főleg a legtöbbünk csak pár hónapja van itt.
Később elmentünk mindannyian enni (látványnak nem volt utolsó, ahogy vonultunk a városban), és onnan pedig a szállásunk felé tartott mindenki, mert eléggé nagy házban laknak az ottani önkéntesek.
Ment a zene, mindenki beszélgetett, vagy énekelt, táncolt. A hangulat isteni jó volt! Az egyik észt lány egyszer felállt egy székre és közölte, hogy egy ismerősének nemrég nyílt pub-ja, ahol aznap este rockabilly buli van, és ha menni akarunk, akkor indulás.
Mindenki szedelőzködött gyorsan, és neki is indultunk.
A buli meg...egyszerűen leírhatatlan volt! Persze egyik együttes sem volt egy Mystery Gang, de ezek az emberek igazán nagy arcok voltak! :-) Mintha tényleg az 50'-es években lettünk volna! A tagok közül pár emberrel még beszélgettem is elég sokat...és az egyikük még magyarul is tudott pát szót. :-D
Másnap menni akartam a svéd lány munkahelyére, de sajnos, mivel annyira király volt a buli, ezért nem bírtam reggel felkelni. De helyette a Pauline-nal elmentünk reggel a városba és a várhoz is. Gyönyörű az egész város, meg a környék is. Készítettem is képeket!!!
Délután pedig indultunk is haza...

Ennyi ember, együtt, egy helyen!!! Imádom őket!
Olyannyira, hogy megint találkozni fogunk a hétvégén! :-D


Ja, és amit még meg kell említenem, az a hó!!!! Pénteken havazott először, de szerencsére még nem maradt meg. Bár nem volt belőle gond, mert pont csütörtökön vettem téli kabátot, amit már másnap fel is tudtam avatni. Ilyen szép és meleg kabátom még nem igazán volt! :-) És szert tettem egy gumicsizmára is, az esősebb időkre, mert az itt nélkülözhetetlen. ;-)

Szóval készülök! ;-)

Az elmúlt hét megint izgalmakkal teli volt. :-)

A legfontosabb,amit az előző írásomban is megemlítettem, hogy csütörtökön voltam az egyik helyi gimnáziumban. Először úgy volt, hogy előadást tartok majd Magyarországról, de végülis a gyerekek egész órán át csak kérdezgettek. Általában Rólam, de néha érdeklődtek Magyarország felől is. :-)
A kedvenc kérdéseim voltak: észt vagy magyar férjed lesz?; a gyerekeidnek észt vagy magyar nevet fogsz adni? :-D
Tetszett, hogy kérdezősködtek. Bár volt olyan pillanat, hogy azt hittem, hogy vége, de aztán valaki csak felemelte a kezét, és folytatták tovább. :-)
Köszönetképpen kaptam egy bögrét, amin az iskola logója szerepel. :-) Megemlítette, hogy lehet, hogy majd még hív vagy ír, ha bármi lesz.
Tegnap kaptam is Tőle egy e-mailt, amiben megemlítette, hogy az itteni hetedikesek most veszik az Egri Csillagokat, és az irodalom tanár érdeklődött, hogy lenne e kedvem előadást tartani arról az időszakról!!
Természetesen elvállaltam, mert imádom a törit, de hogy hogyan hozok össze egy angol nyelvű előadást...nem tudom! :) Majd meglátjuk! :-D

A péntek is hihetetlenül jó volt! Reggel a többi segítővel (dadusok) elmentünk Põlvába (igen, ott lesz a kézimeccs is), egy ottani oviba. Nem tudtam, hogy miért is megyünk oda, de amikor megláttam kívülről, aztán meg belülről is... meghaltam. Szerintem ez az óvónők és dadusok álma! A csoportok szobái...mindenki el volt ájulva az egésztől. Bár a mi gyerekeink szebbek. :-PA hétvégét nyugodtan töltöttem, és pihiztem, mert a lakótársam elment még csütörtökön az on-arrival training-jére. Szerintem hamarosan megérkezik, szóval lassan de biztosan bemegyek a szobámba. :-D Eddig a nappalinkban garázdálkodtam.

Amúgy vasárnap voltam uszodában. Jajj, annyira jól esett! Már hiányzott az életemből ez a mozgás. Sajnos nem a városban van, hanem 5 km-re egy kisvárosban, Väimela a neve. Lehet, hogy egyszer kipróbálom h milyen messze van biciklivel... ;-)

Egy fontos bejelenteni való még: ma volt az utolsó hivatalos észt órám. :-(

Ez egyet jelent: mostantól el kell kezdenem észtül beszélnem... ;-)

Telnek a napok

Megint eltelt egy hét. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan telnek a napok itt. Egyszer csak azon kapom magam, hogy már pakolok is...
Na jó, ez még azért korai. :) Nem is akarok még hazamenni!

Természetesen megint történtek izgalmas dolgok itt (mint mindig)!
Végre hétfőn elmentem vásárolni! :) Nem is akárhova: second hand  boltokba. A városban majdnem minden bolt ilyen. Egyáltalán nem gond, mert elég jó ruhákat lehet találni (a márkás ruhákra kell gondolni), és az áraik... szerintem olcsók! :)

Múlt szerdán itt is megünnepelték Mihály napját. Abból állt, hogy az óvodákban "kirakodó vásár" volt. A vásár alatt azt kell érteni, hogy például nálunk minden csoport csinált saját készítésű ételeket, és azt árulták elég olcsón. Én végül vettem házi készítésű gomba befőttet (isteni finom!!), és a csoportomtól pár csokis muffint (jobb mint amit én csinálok). :) Lakótársam is Velem volt, és megmutattam Neki az ovimat. Nagyon tetszett neki, olyannyira, h jópár képet is készített.

Csütörtökön pedig pedagógus nap volt. Őszintén én nem is emlékszem, hogy nálunk mikor ünneplik (de szerintem melegebb időszakban).
Sajnos ezen a napon dolgozott Velünk utoljára Merike, az egyik óvónéni. Az ok: messze lakik (45 km), és belefáradt, hogy mindennap utazgasson oda-vissza. Lakást is bérelt, de az meg drága, hogy két lakást tartson fenn.  Elég szomorú voltam, hiszen Ő olyan igazi óvónéni volt, aki mindig foglalkozott a gyerekekkel. Persze Annika sem rossz, csak Ő fiatalabb mint Merike.
Este pedig hivatalosak voltunk színházba, ami előtt először kiosztották a 2010. év legjobb tanára díjakat. Aztán következett az előadás. Samuel Beckettől A játszma vége (vagy Végjáték) című darabot. A végére a fejem is belefájdult, mert annyira koncentráltam, hogy megértsem miről beszélnek. De előadás után kiderült, hogy a tanárok sem igazán értették. :) Ez amiatt lehetett, mert ez a becketti mű nagyon filozófikus (persze amint hazaértem, rákerestem), és a szereplők szimbolizálnak bizonyos dolgokat (nem tudom, hogy mit). Szóval szeretném elolvasni, mert meg akarom érteni! Aki tudja, hogy honnan tölthetném le a könyvet, annak nagyon hálás lennék. :)
Az előadás után átmentünk egy másik terembe, ahol már vártak minket pezsgővel (Törleyvel persze), meg falatkákkal. Mindegyik isteni volt! :) Még a tortából is kaptunk, és aztán mentünk haza. :)

Pénteken találkoztam az új óvónénivel, aki a héten mindennap velünk van, hogy figyelje Annikát, hogy mit csinál. És végre ezen a napon tovább maradtam bent, mert Annikának Tartuba kellett mennie, és megkért hogy maradjak Maris-szal, és segítsek az altatásban. :) Ezt követően pedig, hazamentem. De nem maradtam otthon sokáig, mert annyira gyönyörű volt az idő, hogy kisétáltam a Tamula-tóhoz. :)
Lehet, hogy már néhányan láttátok is a képeket, de aki nem, azoknak íme.

A hétvége nyugis volt végre. Már hiányzott a pihenés. Szombat reggel elmentem a helyi piacra, ami egy köpésre van a lakásomtól. Délelőtt meg kitakarítottunk. :)
Vasárnap meg Desirée főzött, mert a mentorát meghívta hozzánk. Végül én is kaptam a kajából, ami elég finom volt. ;)

Hétfő pedig nagy nap volt, mert végre megkaptam a biciklimet!!!! :D Tettem is egy nagy kört! Imádom! Ma is azzal mentem dolgozni. ;)

A mai nap is érdekes volt, mert az óvónénik elmentek egy másik óvodát meglátogatni, és a csoportok általában a segítőkre maradtak.
Hát huhh...!
Eléggé kifárasztottak a kölkök! :D De mostmár komolyan vették mikor valamit rosszat tettek, és leültettem őket. Persze a nap folyamán jött még egy ember segíteni. De úgy sem volt könnyebb sokkal. :)
Az ebéd utáni alvás nehezen, de ment. :)

Szóval telnek a napjaim... :D

Jaa, és még valami fontos! Csütörtökön meghívtak az egyik helyi gimnáziumba, hogy tartsak előadást Magyarországról (szerencsére csak angolul). :)
Majd mesélek... ;)