Utolsó észtországi bejegyzés...

Kedves barátok, ismerősök, olvasók!
Eljött a pillanat, amit nem vártam! Három nap, és már otthon is leszek... Az érzéseim elég vegyesek, nem is tudom, hogy örüljek, vagy sírjak... Inkább mind a kettőt teszem, mert egyrészt örülök, hogy otthon leszek, és Veletek (ha nem is mindenkivel) találkozhatok, másrészről meg szomorú vagyok, hiszen egy év itt élés után nagyon nehéz elbúcsúzni mindentől és mindenkitől! A keddi napom lesz a legnehezebb, amikor a gyerekeimtől kell majd elköszönnöm...Lehet, hogy az első időszakban nagyon szomorú leszek, és ezért elnézést Tőletek, de remélem megértitek...én az észtországi életemet készülök itt hagyni, amit mindennél jobban szerettem...

De ahelyett, hogy az érzelgős szöveget nyomnám tovább, inkább írok az elmúlt pár hetemről, hiszen az oroszországi utazásomról ígértem képeket és élménybeszámolót... illetve az utolsó utamat sem hagyhatom ki! :)

Oroszország:
Hétfőn este indultunk neki a nagy útnak. Busszal vállaltuk, ami nem volt rossz, mivel még aludni is tudtunk. Bár a határhoz hajnal egy körül értünk, ami kicsit rosszul érintett, mivel fel kellett ébredni, de sebaj... Az észt oldalon és az orosz oldalon is útlevél ellenőrzés volt. Az orosz oldalon ráadásul le kellett szállnunk, és minden cuccunkkal együtt be kellett valahova mennünk, hogy az útlevelünket érvényesítsük. Tehát, így hivatalosan is átléptem az orosz határt! :)
Reggel 5re értünk Szentpétervárra, amiről később kiderült, hogy valójában már 6 óra, mert Oroszhonban még egy órával több van!
Megérkezésünk után rá kellett jönnöm, hogy egyik telefonom sem működik, így az, hogy a srácnak írjak, hogy itt vagyunk lehetetlen volt. De végül megállítottam valakit az utcán, hogy ugyan legyen oly kedves, és egy hívásra adja már ide a telefonját. :D Másodjára be is jött (elsőre azért nem, mert mint kiderült, nem volt már elég pénz a lány mobilján), és így be is jutottunk a lakásba. A lakásról annyit, hogy nagyon gyönyörű, 3 szobás, amit mindenki megirigyelhetett volna. :) A srác nagyon kedves volt. Mindent használhattunk, még egy orosz sim kártyát is kaptunk, hogy a reggeli apró gond nehogy megismétlődjön. :)
Ezután el is indultunk a városba. A srác lakása a Nyevszkij Proszpekt mellett van (legalábbis nem messze), így egyből belevágtunk a sűrűjébe. Az első napunkon igazából csak egy nagyot sétáltunk és fényképeztünk, és este értünk csak haza.
A második napunkat a városon kívülre szerveztük, Peterhofba, ami a cár nyári rezidenciája volt anno. Mondanom sem kell, hogy lélegzetelállító látvány fogadott minket. A legnagyobb szökőkút a kertben egyenesen a Finn-öbölbe folyt. Bár millió turista volt, de ez semmit nem vett el a kedvemből. :) Természetesen este értünk haza, és egyből be is estünk az ágyba. De pár óra múlva felébredtünk és úgy gondoltuk, hogy éjszaka kimegyünk a Néva partjára, és megnézzük, hogy milyen amikor az összes hidat felhúzzák, hogy aztán a teherhajók áthaladjanak a városon. Mondanom sem kell, hogy gyönyörű volt, és amilyen hangtalanul siklottak azok az óriási hajók, az varázslatos és egy kicsit félelmetes is volt. :)
Harmadik napunkon a városban maradtunk, és az Auróra cirkáló és az Ermitázs várt ránk. Az előbbi sajnos zárva volt, mert épp újrafestették, de így az Ermitázsra több időnk jutott. Nagy mázlinkra ingyenesen jutottunk be, ami azért nem mindegy! :) Az épület kívül-belül gyönyörű. Tényleg egy egész napot kellene minimum rászánni, mert nagyon sok a látnivaló. Bár itt is rengeteg turista volt, ráadásul a múzeumon belül is állandóan csak fotóztak, ami eléggé idegesítő volt, főleg a Leonardo Da Vinci képeknél, mivel alig lehetett hozzáférkőzni...
Következő napunkon megint városon kívül voltunk. Először Pavlovszkba mentünk, aztán pedig Puskinba (Carszkoje Zelo). Mindkét helyen gyönyörű parkok és épületek voltak, amit a sok esküvői fotózás még szebbé, és egy idő után unalmassá tett. :) Még a drága Puskin szobrát is szemrevételezhettem, és azóta is hatalmában tart, hogy meg kell néznem az Anyegint újból. :) Ezen az estén szerettünk volna hajókázni menni, éjszaka, de sajnos el kezdett esni az eső, ami miatt ugrott ez a tervünk. Az utolsó napunkat megint úgy terveztük, hogy sétálunk a városban. Ekkor mentünk be a Zenit focicsapat hivatalos boltjába, illetve a Vérző Megváltó katedrálisba, illetve a maradék nem látott helyre. Bár sajnos így is elég sok helyre nem jutottunk el, mert ez a város tényleg hatalmas, és tényleg a kulturális élete hihetetlen. :)
Hazafele is este indultunk, így aludhattunk megint a buszon. Most viszont a határnál akadt egy kis problémánk, amit egy nagydarab férfinek köszönhettünk, mivel a kelleténél több cigarettát akart átvinni Észtországba, így minket újból leszállítottak, és átvizsgálták a csomagjainkat.  De legalább ezzel az élménnyel is gazdagabb lettem. :)
Élményeim képekben itt.

Alig pár nap otthon maradás és pihenés után újból egy útra indultam...az utolsó utamra...Észtország második legnagyobb szigetére, Hiiumaa-ra. :)
Hogy miért és hogyan is jutottam el oda? Múlt hét szombaton kávéházi napokat rendeztek a sziget legnagyobb városában, Kärdla-ban. Én pedig jelentkeztem, hogy segítek, és magyar sütiket fogok sütni erre az alkalomra. Autóval mentünk először, aztán komppal utaztunk át Hiiumaa-ra.  Maga a sziget gyönyörű! Tele van világítótoronnyal. Megérkezésünk után kipakoltunk, aztán besegítettünk a felszolgálásban, illetve a takarításban hátul. A szállásunk nagyon szuper volt. Egy kis faházban aludtunk, ahol csak ágyak voltak. Ja és néhány méternyire pedig maga a tenger volt megtalálható. :) Mondanom sem kell, hogy a látvány lélegzetelállító volt. :) Következő napunk pedig már csak a sziget körbeutazásáról szólt.  Erről inkább csak képekben mesélek itt.

Azóta pedig már csak a pakolásról és a búcsúzkodásról szólnak a napjaim. Pénteken pedig megvolt a búcsúbulim, ami szomorúra sikeredett. De még hátra van két munkanap, ami a legszörnyűbb lesz szerintem.

De a jó hír, hogy 3 nap és újra otthon!!! :)

Köszönöm azoknak, aki eddig olvasták a blogomat, és figyelemmel kísérték az itteni életemet. Nem ígérem, hogy folytatom tovább az írást, de a jövő még alakulóban van!

Vigyázzatok magatokra!

Júliusi programok

Hol is fejeztem be a legutóbbi bejegyzésemet? Igen... a Laulupidu-ról jöttem haza, és épp a pärnui hétvége előtt álltam.

Szóval... a hétvégére Pärnu-ba utaztam, mert akkor került megrendezésre a Line dance Festival (vonal-tánc fesztivál?), ahova önkénteseket kerestek. Természetesen jelentkeztem rá, mivel még igazából Pärnu-ban nem jártam, illetve egy kedves barátom lakik ott, és Ő kérte egyben a segítséget. Amúgy ezzel a baráttal voltam egy héttel korábban a Laulupidu-n (ha észtül írnám le ezt, akkor Laulupeol). :D De a hétvégével kapcsolatban megint elkövettem azt a hibát, amit Helsinkiben tettem...azt, hogy 3 franciával voltam. Ennek megint az lett az eredménye, hogy Ők állandóan franciául beszélgettek. :) De sebaj, mert most már nem sok kell hozzá, és anyanyelvi szinten fogom beszélni a nyelvüket. Voltak olyan pillanatok, amikor értettem is, hogy mit beszélnek...szóval rettegjetek franciák! ;)
Tudni akarjátok, hogy mit is takar ez a Line dance kifejezés, illetve tánc?  A nevében is benne van, hogy vonal, ami annyi tesz, hogy egy láthatatlan vonalon táncolnak a táncosok folyamatosan. Kezdetben ez inkább country zenére ment, mint a következő videón:

de manapság már bármilyen stílusú zenére lehet táncolni, mint alább is látható:

A következő táncot, amit pedig Kuduro-nak hívnak, a francia csaj tanított be a résztvevőknek (ennyire nem volt profi mint a felvételen szereplők):

Szerintem Magyarországon ezek annyira nem ismertek (még), szóval valakinek csak el kell kezdenie, és egy újabb őrület indul útjára... ;)
Amúgy a mi dolgunk ott a munka volt, vagyis tényleg dolgoztunk két napon keresztül. Főztünk, kisegítettünk, kiszolgáltunk, takarítottunk stb. A végére meg is érdemeltük a tengerparti pihenést. Végre most már én is elmondhatom magamról, hogy úsztam a Balti tengerben. ;) Természetesen a többiek által készültek képek, amik itt és itt megtekinthetőek.

Az azt követő héten pedig végre a mi városunkba került megrendezésre a folk fesztivál. Arra a hétvégére is volt szervezve egy úgynevezett búcsúparty, a belga-francia srácnak (amiben az a vicces, hogy én előbb hagyom itt az országot mint Ő) :) Végül is a több mint 10 emberből 3 jöttek el, ahogy itt az önkénteseknél szokás. :) De így is nagyon jól éreztük magunkat. Péntek este Svjata Vatra koncert volt, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Ők egy észt-ukrán csapat, akik hihetetlenül jó hangulatot tudnak teremteni. :)

Az énekes ukrán, és olyan aranyos akcentussal beszélte az észtet! :)
Képeket később teszek fel, bár bevallom, hogy nem sokat készítettem. :)
Ezen a héten pedig a jól megérdemelt pihenésemet élvezem, egy kis mindennapos munkával. ;)
De a jövő héten végre jön az, amire már gimis korom óta vágyom...megyek Szentpétervárra!!! A vízumunk már megvan, a buszjegy nagyon olcsó volt (mázlinkra), illetve még egy jó kis szállást is találtunk egy magyar srácnál. Hétfőn este indulunk, és kedd kora reggel fogunk odaérni, aztán pedig vasárnap kora reggel érünk vissza. ;)
Alig várom! Arról az utazásról majd egy hosszabb beszámoló lesz, megígérem. ;)

Visszaszámlálás lassan... de addig is élvezem a nyarat :)

Ahogy egyre közeledik a hazatérésem napja, úgy egyre csak lustulok. Nem is tudom, hogy mióta tervezem, hogy megalkotok egy újabb bejegyzést. :)
A naptáramat is elő kell vennem, hogy tudjam miről is maradt le a kedves olvasóközönségem. ;) De most nem fogok minden napról egyenként írni, mert akkor ez lenne a világ leghosszabb blog bejegyzése. ;)

A júniusom hihetetlenül jól telt. Olyannyira, hogy egyik percről a másikra már beköszöntött a július is. Minden júniusi hétvégémen volt valami programom, ami egyben azt is jelenti, hogy tényleg nyár van. Bár az időjárás alapján nem lehetne a nyár szót használni, de be kell valljam, hogy ha itt 20 fok van, akkor is simán lehet rövidnadrág, és pólóban mászkálni.(természetesen ha a nap is süt)

Szóval első hétvégén igazából csak egy nap, ami igazán fontos! A szombati napon megint Põlvába látogattam, mivel aznap egy Dalosünnep volt a városban, aminek én is a résztvevője voltam. :) Nagyon vártam már, hogy milyen is lesz. Hogy ne tűnjek ki a sorból én is népviseletet öltöttem magamra, így tényleg olyan voltam mint egy igazi észt lányka. :) Még az észt himnuszra is felkészültem, és a szövegét leírtam ,mert tudtam, hogy erre szükségem lesz. Óriási élmény volt részese lenni egy ilyen rendezvénynek, hiszen ez nem mindennapos egy magyar ember életében...sőt, valójában soha nem élhet otthon ilyet át. Mivel résztvevő voltam, ezért képek nem készültek, viszont lakótársam is ott volt, és kattintgatott pár képet, amit azóta is várok Tőle... :) De ami késik, nem múlik, ahogy a jó öreg mondás tartja. ;)
A rákövetkező héten, egyik titkos vágyam vált valóra, hogy egy egész hétvégén át stoppolva közlekedtünk egyik magyar barátommal. Szombat reggel Tartuból indultunk Tallinnba, mivel 12 órakor kezdődött az óváros főterén a Csürrentő együttes koncertje, azt követően pedig táncház. Épphogy kiértünk Tartu szélére, 10 percnyi várakozás után egy hölgy megállt nekünk, aki szintén Tallinnba tartott. Kiderült, hogy jogász, és épp hazafele tart. Pont délre értünk a térre, de magyar szokás szerint, nem kezdődött pontosan a koncert. Jó érzéssel töltött el, hogy annyi magyar volt a közelünkbe, és hogy nem kellett más nyelvet használni. :) A táncházról viszont lemaradtam, mivel pont abban az időben indult Desi repülője a reptérről. Kimentem, hogy elköszönjek Tőle, hiszen csak 9 hónapot töltöttünk együtt. Tudtam, hogy sírás lesz, de csak az én részemről, viszont Desi is elég szomorú volt, de mondta, hogy megfogadta, hogy nem fog sírni. Persze mind a ketten készítettünk egymásnak ajándékot, ami szerintem mind a két oldalról tökéletes volt. :) Egy táncra még visszatértem, amibe én is beszálltam. De bevallom, hogy nagyon szerettem volna beszélni az együttessel, ami... végül össze is jött. :) Csak egy emberrel beszéltünk, de Ő is aranyos volt. Mikor elköszönt, és mi visszaköszöntünk, akkor úgy meglepődött. Lassan odajött hozzánk, és félve megkérdezte: "Ti magyarok vagytok?" :D Ezt követően csak lányok elmentünk enni az óvárosban, és aztán a reptér közelébe eljutottunk busszal, ahonnan megint stoppolni kezdtünk. :) Egy óra várakozás után egy autó megállt, amiben egy férfi ült. Szerencsére Tartuba tartott a gyerekeihez, hogy meglepje őket, mivel amúgy Finnországban dolgozik, mint orvos. Folyamatosan nyomta a dumát (ami tök jó volt, mert így gyakorolhattuk élesben az észt nyelvet), és volt olyan aranyos, hogy a benzinkútnál még jégkrémet is vett nekünk. :) Következő napon egy Kolkja nevezetű helyre mentünk, szintén stoppal. Ez a kis falu a Peipsi tó mellett helyezkedik el pontosan (a Peipsi tó magyarul a Csúd tavat jelenti). Ez a település három okból volt felejthetetlen: az óhitű oroszok, a rengeteg hagyma, és hagymaillat, illetve az étterem, ahol mindenhez lehetett kapni hagymát és persze halat. :) Nagyon tökéletesen éreztük magunkat az egész hétvégén, és erről  itt nézhetőek a képek.

A következő héten, pontosan csütörtöktől kezdve hosszú hétvége volt az országban, mivel itt Szent Iván éjszakája nemzeti ünnep.
(Most veszem észre, hogy egy hetet elnéztem a naptáramban... :D )
Ez pontosan június 23-a, amikor is azon az éjszakán az ország majd minden pontján óriási tüzet raknak. Magát a hosszú hétvégét egy tengerparti településen töltöttem Kai-val, aki még Debrecenben volt az észt tanárom. Pontosabban az Ő családjánál voltunk. Minden étkezéskor grilleztünk!  Az észtek tényleg egy grillnemzet! :D Jaanipäev után biciklivel elmentünk egy gyönyörű vízeséshez, ami Keila-Joa-ban van. Mindenkinek csak ajánlani tudom azt észt természetet (persze a finn még ennél is szebb), mert észbontóan szép. Következő nap pedig Paldiski-be mentünk, ahol gyönyörű sziklaszirtek vannak, és egyben az egy félsziget is. :) Kai nagyon aranyos volt, mert hozott nekem egy Nők Lapját, illetve egy Túró Rudi gurut! Még soha nem örültem semminek sem így! :) A hétvége képekben.

Alig volt pár napom a pihenésre, mert csütörtökön már mentem újból Tallinnba, mivel az elmúlt hétvégén került megrendezésre az ország és az év legnagyobb eseménye a XI. Noorte Laulu- ja Tantsupidu, ami annyit tesz, hogy Ifjúsági Dalos- és Táncosünnep. Én is résztvevő voltam, de nem mint énekes sajnos, hanem mint önkéntes. A pärnu-i csoporttal voltam kivételesen, és nem a saját városommal, mivel náluk nem volt lehetőség önkéntesnek menni. De ezért cserébe kaptam ingyen belépőt (karszalag, nyakbavaló kártya), kitűzőt, és egy hiper-szuper kendőt, amit bármikor lehet használni. Télen -30 fokban megvéd a hideg elől, és nyáron 30 fokban is, a napsütés ellen. Az utóbbiban (bár nem volt 30 fok) kipróbáltam, és nagyon jó, egész hétvégén a napon ültünk, és a fejem egyszer sem fájdult meg. :) Amúgy önkéntesekként az volt a dolgunk, hogy ahol el voltunk szállásolva, ott figyeljünk a rendre, illetve a gyerekekre. A megnyitón nem tudtunk résztvenni, mivel a gimiben kellett maradnunk, de a következő két napon végig ott voltunk. Bevallom, hogy leírhatatlan az élmény, amit átéltünk, ezen ott kell lenni, mert az, hogy az ember 25000 énekest és zenészt lásson egy színpadon, az csodálatos. :) Csak néhány képet készítettem, de azokat is érdemes megnézni.

Most pedig megint egy újabb hét kezdődött, de holnap már megint utazom el, Pärnu-ba, hogy ott is önkéntesként segítsek egy rendezvényen. :) A rákövetkező héten jön a helyi folkfesztivál nálunk, így végre maradok itthon egy hétvégét, illetve a következő héten is remélhetőleg. De az utolsó héten pedig egy újabb országot fogunk meghódítani, ami nem más mint Oroszország! ;) Szentpétervár csak ránk vár...

Az oviról nem írtam semmit, de most nehéz is, mivel júniusban elég sokan elmentek már szünetre, és most a júliust egy másik csoportban töltöm, ami nagyon furcsa, mivel most érzem, hogy mennyire hiányoznak a gyerekeim. De hozzá kell tennem, hogy ezek a gyerekek is aranyosak, de hihetetlenül rosszak. :D
De júniusról is készültek képek, amikor még a gyerekeimmel voltam, szóval élvezzétek. :)

Zárásként pedig itt a kedvenc dalom a Laulupidu-ról, ami tele volt csodás érzésekkel. :)

Most olvastam vissza, hogy miről is volt szó az előző bejegyzésemben...ott fejeztem be, hogy magyar művészek jöttek Võruba, mivel május elején kiállítás nyílt a városban. Elég sokat beszélgettem velük, főleg az utazások alatt. Visszafele is velük mentem, mert szerdán már Tallinnba vissza is mentek. Szerencsémre még volt hely az autóban. Megérkezésünk után elmentünk kajálni, aztán én elváltam Tőlük, mert mentem találkozni a többi önkéntessel. Velük nem maradtam sokáig, mert este 8 körül egy magyar színházi előadás kezdődött, amit a Mundruczó Kornél rendezett (elég nagy a valószínűsége, hogy a Krétakör volt...) Hard to be God címmel. Tele volt vérrel, erőszakkal...de érdekes és jó is volt! De újból nem biztos, hogy megnézném megint... :)
Másnap már mentem is vissza imádott városomba.
Azon a hétvégén Sänna-ba mentünk a lakótársammal, és az ottaniaknak segítettünk takarítani, és még egy zöld házat is építettünk. A munka után természetesen szauna várt, ami valójában egy úgynevezett szauna kád volt, szóval meleg vízbe kellett belemennünk. Aztán meg jött a vacsora, és végül hazavittek minket a házunk ajtajáig. Eddigi legjobb hétvégéje volt ez az önkéntességemnek, mivel bizonyítottuk lakótársammal, hogy még a nyelvet is értjük, hiszen egész nap csak az észtet használtuk.

Következő héten az anyák napi ünnepség lázában égtünk. Minden nap próbáltunk, reggel, este...Egy kis színházi előadást csináltunk, amiben én voltam a róka...itt a képek. Nagyon jól sikerült szerintem. A gyerekek ügyesek és szépek voltak!

A rákövetkező héten pedig egy busz túra indult önkéntesekkel, és körbeutazták az országot. Én csak az első három napon vettem részt, mert aztán az ovinkban Mängumaa (Játékország) volt. A legnagyobb esemény minden évben. Mindenkinek részt kellett vennie, így én is ott voltam, mint mókus. A csoportom óvónénijeivel az ugrálóvárnál dolgoztunk négytől este nyolcig. Aztán szülinap buli volt, így még vacsorához is jutottam. Képeket ígértem pár embernek, most ímé: ki talál meg?

És elkövetkezett a múlt hét...amit már egy jó ideje vártam, hiszen végre eljutottam Finnországba, Helsinkibe! Annyira szép! Persze nem a legszebb város, ahol eddig jártam, de a tenger! A látványért mindenképp megéri elmenni. Nekünk szerencsénk volt, mert a hétvégén egy zenei fesztivál volt Helsinkibe. Sajnos egy negatív dolog volt a hétvégében, amit egyben tanácsként is szolgál: Soha ne utazzatok több franciával!
Sajnos és ezt tettem, és úgy jártam, hogy a hétvégém nagy részében csak francia nyelvet hallottam...de a város elfeledtette velem ezt. :)
Helsinki -i hétvége képekben!

Ezen kívül még készítettem néhány képet az elmúlt időszakban! Kérlek most érjétek be ennyivel! ;)
májusi képek
Põltsamaa
Sportnap

Majd még jelentkezem! :)

Tavasz van...végérvényesen :)

A bejegyzésem címe nagy örömmel tölt el, hiszen hivatalosan is bejelenthetem, hogy Észtországban is tavasz van. Olyannyira, hogy itt az észtek már rövidnadrágban mászkálnak! Annyira büszkék, hogy nekik négy évszakjuk van, de a tavasz itt elég rövidnek tűnik. :) Mert bevallom, hogy már én is legszívesebben szandált és rövidnadrágban mászkálnék.
Az elmúlt heteim megint jól teltek. De megint a hétvégéimről szeretnék inkább mesélni. :)



Három héttel ezelőtt eléggé rossz volt még az idő, mármint fújt a szél és esett egy kis eső, de ettől függetlenül jó volt. Elmentem a biciklimmel, és körbetekertem a város körül. A szembe szélben nehéz volt egy kicsit tekerni, de megoldottam. :) Nagyon élveztem, hogy mozoghattam egy kicsit. Készültek képek, hogy milyen volt akkor a tó.
Varázslatos volt, és amikor a hattyúkat repülni láttam, olyan érzésem támadt, mintha a Nils Holgersson mesében lennék. :)
Szerintem biztos emiatt imádom a vadlibákat és a kacsákat. :D Hát de komolyan, ki az aki nem szerette?! ;)



Az elmúlt két hétvégén viszont Tartuban voltam! Erre az egyetemi félévre megint jöttek magyar diákok az Erasmus által. Közülük leginkább egy lánnyal vagyok kifejezetten jóban, Ildikóval. :)
Az első közös hétvégén Ildi mindent eltervezett, és a Népművészeti Múzeumba mentünk, ami aznap pont ingyenes volt. Ott találkoztunk egy észt lánnyal, aki magyar nyelvet tanult, és beszéli is. :) Meglepetésünkre egy magyar sráccal is találkoztunk, aki csak látogatóba jött az észt barátjához. Nagyon jó volt újból a magyar nyelvet használni. :) Ezt követően elmentünk enni egy helyre, ami elég jó és olcsó volt. Bár az épp ott fogyasztó finn társaság meg eléggé hangos volt. :D Ildiről még orv módon egy képet is készítettek, de csak úgy szó nélkül. :) Bár a legérdekesebb az volt, amikor a pasik együtt mentek a mosdóba, és szurkoltak a másiknak. :D
A késői ebéd után az egyetem főépületébe mentünk, mert egy észt és egy lett (vagy litván?, őszintén bevallom, hogy nem tudom) férfikarnak volt a fellépése este 6-tól, és fél 9-ig tartott. Az észt énekkar olyan előadást csinált, hogy én csak néztem, és folyamatosan tapsoltam. :) Ezt követően még visszamentünk a koliba, ahol egy pohár teát megittunk, és még mellé ettünk finom magyar kolbászt. Ez utóbbiból még útravalót is kaptam, így volt mit ennem másnap. ;)

A következő hétvégét is (pontosabban csak a Vasárnapot) Tartuban töltöttem. Mivel Húsvét volt, ezért úgy gondoltam, hogy igenis legyen az ember együtt a saját nemzetéből valókkal. :) Először is elmentünk a Jaani kirik-be (ami magyarul János templomot jelent) a húsvéti istentiszteletre, ami amúgy evangélikus templom. A lelkipásztorok sora után nem más lépegetett, mint maga az észt elnök, Toomas Hendrik Ilves. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy egy helyen lehetek Vele, ráadásul semmilyen felhajtás nem volt körülötte. Természetesen voltak testőrei, de őket alig lehetett észrevenni, annyira teljesen beleillettek a civil emberek közé. :)
Az istentisztelet után az utunkat a koli felé vettük, mert még pár embert hívott Ildi, hogy közösen főzőcskézzünk. Végül egy orosz srác, és egy észt lány csatlakozott csak hozzánk. Fontos tudni Róluk, hogy mind a ketten elég jól beszélnek magyarul. A menü pedig rántott szelet volt, és párizsi szelet, főtt krumplival és salátával. Desszertnek pedig Kalev csokik. :) Nagyon jól éreztük magunkat, még hagyma héj segítségével is festettünk tojásokat. :)
A finom ebéd és egy jó beszélgetést követően csak mi lányok elmentünk Suppilinn-be, ami Tartu egyik városrésze. Magyarra lefordítva a neve 'levesvárost' jelent. Onnan kapta a nevét, hogy az utcanevek mind olyan zöldségek, amelyeket levesbe is használnak. :) Jó kis fesztivál hangulat volt. Végül maradtam még tovább, és csak később utaztam haza, mivel annyira jó volt a hangulat és az időjárás is. :)

A következő hetet már alig vártam, hiszen április utolsó napjára (ami szombat volt) meghívást kaptam egy magyar családtól Tallinnba. Velük még a magyar esten ismerkedtem meg. Nagyon aranyosak voltak, és a kislányuk egyszerűen imádnivaló. :) Éppen a 'macskafogós' korszakában van, és Grabowski mindenhol ott van a fejéban. Arra jutottunk a hétvégén, hogy maga Grabowski nem tud úszni, se nevetni, illetve sírni sem. :) Gyönyörű környezetben van a házuk. Egy kertvárosi terület, pontosabban egy erdő, ahol épp hogy csak annyi fát vágtak ki, hogy oda házakat lehessen húzni. Ebéddel vártak, ami igazi bajai halászlé volt! :) Előtte finom hazai körte pálinkával melegítettünk be. ;) Kiderült beszélgetéseink során, hogy mind a ketten Szegeden tanultak. :) (újra Szeged... ;) )
Ott töltöttem az éjszakát, mert annyit dumáltunk, hogy lekéstem a buszomat. De másnap késő délelőtt el is köszöntem Tőlük, mert nem sokkal később a Tallinni Magyar Intézetből a két lány indult Võruba két művésszel, mivel kedden három különböző magyar kiállítás nyílt itt. :) Szóval nem mondhatom, hogy nem volt magyar nyelvből hiányom. :)
De erről részletesebben a következő alkalommal. ;)

Francia víkend...

Az elmúlt két hétvégém nagyon jól telt, és a címem is ezt próbálja sejtetni. Mivel az előző két hétvégémet franciákkal töltöttem, ami felüdülés volt számomra, és nem utolsósorban vicces.

Az első hétvége (ami a születésnapom előtti hétvége volt), az egyik legkedvesebb francia ismerősöm utazott le a városba, hogy meglepjem engem. :) Félig-meddig sikerült csak, mert még azon a héten írtam neki, hogy szeretnék a rákövetkező hétre csinálni valamilyen szülinapi buli féleséget, amire Ő azt reagálta, hogy vicces, mert pont most vette meg a buszjegyét a következő napra. :)
Szóval csütörtöktől kezdve hétfő kora reggelig a városban volt, de nem nálunk szállt meg, hanem a másik francia srácnál, akivel addig a pillanatig nem volt még szerencsém találkozni. Péntek este a lakótársammal és barátjával átmentünk a francia lányhoz (aki a szomszédos épületben lakik), és ott folytattuk az előző napot. A franciáknak van egy tök jó játékuk, amit Jungle Speed-nek neveznek. Ez egy amolyan kártyajáték, ami szerintem hihetetlenül jó. Szóval. ha valaki meg akar lepni valamivel, akkor íme egy ötlet. ;)

A következő hét nagyon jól kezdődött, hiszen a születésnapommal indult. :) Előző nap este megcsináltam életem első meggyes pitéjét. Elég későn kezdtem neki, és már fáradt is voltam, ezért is kevertem össze pár dolgot...de végül minden sikerült. :)
Másnap azért izgultam egy kicsit, hogy majd a gyerekeknek mennyire fog ízleni. De annyira kis cukik voltak! A heti téma a hangulatról szólt. Az óvónéni körbe kérdezte a gyerekeket, hogy kinek milyen kedve van, és miért. A gyerekek 90%-nak jókedve volt, mert aznap az én születésnapom volt! :) Ezt követően elkezdődött a születésnapom. :) Elénekelték háromszor a Boldog Szültésnapot észtül, aztán nagy örömmel jöttek oda, hogy majd felemelnek székestül. :) Ez egy szokás, hogy annyiszor kell az embert megemelni, felemelni, ahány éves. :) Az emelgetés után jött a meglepetés...papírból készült nárciszokat kaptam a gyerekektől, és gy fényképet Róluk, aminek a hátulján egy szép kis iromány fogadott. :) (elég személyes ezért itt most nem tenném közzé ;) )
Én ennyivel is megelégedtem volna, de úgy tűnik, hogy Ők nem. Az óvónőktől is kaptam ajándékot, egy kulcstartót, és egy kiskanalat, amik fából készültek, és rá van írva, hogy Võrumaa. Ebéd után meg megjelent a vezetőség a csoportban, és Ők is énekeltek nekem, aztán mindenki jól megölelgetett és kaptam Tőlük egy gyönyörű cserepes virágot.Koszorúfutóka a neve, mint később megtaláltam. De ez még nem volt elég mindig, mert közben a mentorom is megérkezett, és egy csokor tulipán mellett kaptam egy doboz francia csokit. Utána egy másik csoportból jöttek az óvónők, és Tőlük is kaptam egy kisebb csokor tulipánt, és egy művirágból álló koszorút a fejemre, és mellé egy kis képeslapot jókívánsággal, illetve egy észtországos hűtőmágnest és tollat. :) Az utolsó pedig az új önkéntes srác volt a másik csoportból (aki szintén francia), Tőle meg egy szál fehér rózsát kaptam. :) Jajj, de kihagytam a lakótársamat, mert Ő volt az első! :) Tőle pedig egy naptárat kaptam, ami Navritolla képeivel van tele, és egy csomag Haribót (mivel Ő meg német). :)
Szóval el lehet képzelni, hogy a nap végére két nagy szatyrom volt...szerencsére az óvónő hazavitt autóval. :)
A hétvégére meg meghívtam pár embert, akik közül a nagy többség nem tudott eljönni. De sebaj, mert akik végül itt voltak, nagyon drágák voltak! :) Két magyar önkéntes jött, ők most viszonylag újak még. Illetve az itteni egyik legjobb barátom Pauline is jött. Végül 4 francia és 3 magyar volt a felállás. :) Este pedig még két észt, az óvónőim csatlakoztak hozzánk! 4, 3, 2... :) Sajnos a német lakótársam nem jött, ami kicsit rosszul esett, mert mondta, hogy természetes hogy jönni fog, aztán a sok a dolgom mondattal elintézte a hétvégét, hogy ne kelljen Velünk lennie. De nem szomorkodtam ezen sokáig, meg nm is engedték nagyon, hiszen a hangulat hihetetlenül jó volt. Mondhatjuk azt is, hogy építettük a nemzetközi kapcsolatot a franciák és a magyarok között. :)
Az egészhez hozzájárult az is, hogy végre megérkezett a tavasz! Gyönyörű idő volt egész hétvégén! Leszámítva a még megmaradó havat. :)
Az egyik francia srác csinált Nekem egy francia édességet, ami a leghíresebb Franciahonban, az ún. citromos pite. Mivel előtte nem ismertük egymást, ez volt a hirtelen ötlete, hogy mit is adhatna nekem. :) Nagyon ízlett, és után a receptet is megkaptam, szóval ha otthon leszek, akkor tuti meg fogom csinálni. :)

A mostani hetemről majd később írok. :)

Itt van, hogyan is köszöntöttek meg a gyerekek a születésnapomon. :)

Márciusi szösszenet

Hamarosan véget ér a március is, ami tényleg azt jelzi, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Természetesen az utolsó bejegyzésem óta is történtek dolgok. :)

Először is, hogy vendégem érkezett Magyarországról. Egy kedves barátom, Lea. :) Nagyon jó volt végre egy régi ismerőssel találkozni, beszélgetni, és majd egy hetet együtt tölteni. Megkaptam Tőle a legutóbbi Nők Lapját, és a kokárdát is. Szóval tényleg örök hála!!! Vasárnapi napon elmentünk Észtország legmagasabb pontjához, amit magyarul Nagy-Tojáshegynek (Suur-Munamägi) neveznek. Összesen 318 méter, de még így is ez a Balti államok legmagasabb pontja. :) Szerintem elmondhatom Lea nevében is, hogy nem volt óriási kihívás eljutni a kilátóhoz. :) De a kilátó tetejéről csodálatos látvány tárult elénk, és ezért tényleg megérte elmenni. Tudni kell, hogy az ország legmagasabb pontja Võrutól csak olyan 20-25 km-re van. A hegy megmászása után úgy döntöttünk, hogy nem várunk a buszra, ami Haanja-ból Rõuge-ba vitt volna, helyette elsétáltunk oda. Ez egy 9 km-es út volt, de tényleg jó ötletnek bizonyult a gyaloglás, mint a buszozás, mert a dél-észtországi táj szerintem hihetetlenül gyönyörű. Természetesen képeket is készítettem. A legjobb pillanat az utunk során az volt, amikor megtaláltam álmaim házát. Senki nem lakik már ott, és az állapota sem a legtökéletesebb, de a hely, ahol állt, és a látvány...leírhatatlan. :)
A kis túránk képei.
Hétfő délután Tartuba mentünk. :) Tök jó volt megint körbesétálni a városban.

Kedden kora hajnalban Lea elment, én meg a buszpályaudvarról egyenesen az óvodába mentem, így hajnali 5-kor én voltam az első. Ezen a napon tartottam az óvoda dolgozóinak egy előadást Magyarországról, tekintve, hogy március 15-e volt. :) Egész délelőtt sütöttem a csőrögét és a lángost. Eléggé izgultam, hiszen eddig még nem tartottam egyetlen előadást észtül. Természetesen annyira nem jó még a nyelvtudásom, hogy mindent észtül mondjak, vagy magyarázzak el, így néha angolul egészítettem ki az előadásomat. De úgy érzem, hogy tetszett nekik, mert az előadás után majd mindenki azt mondta, hogy nyáron Magyarországra fognak menni. :) Az ételek is elég jól sikerültek, hiszen nem maradt egy darab se. :) Bár az szíven ütött, amikor azt láttam, hogy a lángosra lekvárt tettek. Pedig én elmondtam előtte, hogy a lángost tejföllel és sajttal szoktuk enni. De szerintük lekvárral is nagyon finom! no komment...
Egy újságíró is jelen volt az előadáson és egy fotós...Ennek az eredménye az lett, hogy két nap múlva megjelent egy cikk rólam. Azóta meg folyamat olyan érzésem van, hogy ha bárhol vagyok, mindenki csak engem néz... :)
Másnap a gyerekeknek csináltam magyar napot. :) Velük meg túró gombócot készítettünk, ami nekik kifejezetten tetszett, hiszen  a kis gombócokat ők maguk csinálták. Erről is készült kép, de sajnos nem az én gépemmel, így nem tudok képeket mutatni. De majd a következő bejegyzésemre megpróbálom megszerezni. ;)
Még azon a héten csütörtökön elmentünk sétálni, úgy 4 km-t, míg a többiek sífutottak, aztán meg az ovi igazgatójához voltunk hivatalosak szaunázásra és falatozásra. Végre nem éreztem magam kényelmetlenül, hiszen mostmár értem a nyelvet, és még beszélgettünk is. :) De azért az itteni szaunázási szokásokhoz még mindig nehéz hozzászokni. Tudni kell, hogy ez nem úgy működik, mint Magyarországon. Itt most külön mentek be a férfiak és a nők, mert náluk teljesen természetes, hogy a szaunába teljesen meztelenül mennek be. :)
Pénteken pedig megint Tallinn felé vettem az irányt, hiszen aznap este Magyar est volt március 15-e alkalmából. Annyira jó volt találkozni sok magyarral, bár én pont egy észt hölgy mellé ültem le, akivel még el is beszélgettünk egy jót. :) Csak később kérdezett rá, hogy nem e vagyok véletlenül magyar. Nagyon örült, mikor kiderült, hogy de bizony én is magyar vagyok, sőt még észtül is beszélek. :) Az est után elmentünk jó páran és beültünk egy olasz helyre, mert az orgonista srác elég éhes volt, és az észt lány is, aki elég sokat szervezkedett az esttel kapcsolatban. Elég sok új ismeretség köttetett. Nagyon jól éreztem magam, már kellett a magyar szó is megint.

Ezen a héten minden visszaállt a normál kerékvágásba. :) Szerda reggel elvittem a biciklim az oviba, mert az első kereke kilyukadt, de úgy találtam, hogy itt az ideje újból kerékpárral közlekedni. Bár még itt mindig hó van, és hiába érzi az ember a tavaszt, az időjárás folyamatosan gonoszkodik velünk. :) Reggel hét ágra süt a nap, aztán havazni kezd, ami hózáporba vált át, aztán megint napsütés. Ezt egész héten játszotta velünk. :) Szóval megint nem látom a földet...csak a havat. De ez sem tart vissza a biciklizéstől.
Pénteken kora délután a mentorommal és a fiával Värska-ba mentünk, mert van ott egy jó fürdő... Jó volt, de nem nyűgözött le nagyon. Összesen két medence és természetesen nem is tudom mennyi szauna. Az egyik medence, ún. élménymedence, míg a másik már uszoda volt. Teljesen ellazultam, és pihentem egy jót. :) Aztán, amikor visszaértünk a városba, az ovitól még haza bicikliztem. :)

Szóval jön a tavasz, leszámítva a havazást... :)