Egy hete már...

Igen, több mint egy hete (pontosabban 10 napja) már, hogy itt vagyok Észtországban. Természetesen ma is esik, szóval mindenféle kinti program lehetőség törölve lett számomra.

De sebaj, mert helyette írok... ;)

Szóval... hogyan is telt az első hetem? Elég jól. Minden volt benne, aminek lennie kellett benne. Az első napomról már meséltem, szóval csak az azt követő napokról írok néhány sort.
A hét második felére már könnyebben ment az ébredés. Bár csak egy óra az időeltolódás, de én valahogy még ezt is megérzem, főleg reggel. :)
Amúgy tök jó, mert minden nap más útvonalon megyek az oviba. Szerencsére egyszer sem esett a reggeleken, amikor sétáltam. (az már más dolog, hogy utána már nem volt ennyire kegyes, de én nem áztam el szerencsére)
A héten mind a két óvónénivel megismerkedtem. Érdekes volt figyelni, hogy ki hogy áll a gyerekekhez, és mi a módszere. Csütörtökön és pénteken ismertem meg Annikát. Eleinte féltem egy kicsit Tőle, de bevallom hogy pozitívan csalódtam benne. Sőt, Ő még a "reggeli körbe" is bevont engem, amit a gyerekekkel csinál. :)
A gyerekek is már jobban csípnek. Sőt van egy kis barátom is! :) Sanders-nek hívják, és tegnap a reggeli foglalkozás kezdetekor hagyott helyet maga mellett. Aztán meg néha el kezdett csikizni a pici kezecskéivel. :) A dadus oda is jött, és kérdezte Tőle, hogy mi a neve a barátodnak? Kis félénken kimondta, hogy Mariann. :) Aztán amikor kimentünk, az első amit meghallottam, hogy "Tule Mariann!". Ez azt jelenti magyarul, hogy "Gyere Mariann!". Sanders hívott játszani, azt akarta hogy labdázzunk.
Nagyon örültem ennek, mert ez azt jelenti, hogy kezdenek elfogadni a gyerekek. :)
Péntek kivételével minden nap volt észt órám, ami nagyon jó! Ulvi a beszédre összpontosít. Amikor a nyelvtani dolgokat elmagyarázza, és pár feladatot megoldunk, utána kérdezgetni kezd észtül, hogy mennyire értettem meg a nyelvtani részt. Egyre több szó jut az eszembe, amit még otthon tanultam.
Az oviban is mondták, hogy miattam lassabban fognak beszélni, hogy tudjam gyakorolni a nyelvet. :) És tényleg most már azért jó néhány dolgot megértek, hogyha hozzám beszélnek. Természetesen még sokat kell tanulnom, hogy egy boltban megmerjek szólalni, de jó úton haladok. :)

Amit egész héten nagy érdeklődve figyeltem és kóstoltam, azok a helyi ételek. Mint már említettem, az óvodában reggelizek és ebédelek. Eddig csak jó tapasztalatom van a kajákat illetően, mert nagyon laktatóak. Desszertnek általában valamilyen joghurtot, vagy krémtúrót adnak, ami természetesen helyben készül. Bár szerdán ebédre olyan desszertet kaptunk, ami egyáltalán nem ízlett.
Nem tudtam, hogy létezhet olyan desszert a világon, amire lehet azt mondani, hogy nem ízlik. Sajnos nem tudom a nevét, de amint annyira jól megy majd az észt, rá fogok jönni. ;)
Meg volt az első mosás is. A lakásból csak a mosógép hiányzik, de ez egyáltalán nem jelent hátrányt nekem, mert az oviban van. Az ott dolgozók meg vannak olyan aranyosak, hogy csak be kell vinnem a ruháimat, és kimossák nekem. :) Szóval ezzel se lesz gond a későbbiekben!;)

A városról néhány érdekességet leírok. Sehol egy jelzőlámpa, és ha zebrán akarok átmenni, hihetetlen, de nem nekem kell állnom és várnom arra hogy az autók elmenjenek, mert már jóval a lelépésem előtt megállnak, és átengednek. Még hozzá kell szoknom. Valahogy Magyarországon is így kellene működnie a közlekedésnek. Ja, és a közlekedésnél maradva, itt nem mindenhol van járda, de ez sem zavar senkit.
Csütörtökön megcsináltattuk az itteni személyimet. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz! Az ügyintézéseket is sokkal gyorsabban el lehet intézni, és nem úgy van mint otthon. Hétfőn bementünk az önkormányzathoz, hogy a személyimmel kapcsolatban intézkedjünk. De nem volt az a személy aki ezzel foglalkozik. De ez nem jelentett gondot, mert a hölgy, akivel beszéltünk, simán bement az irodájába a másik személynek, és kihozta a papírokat és megcsináltuk, amit kellett. Bezzeg otthon... :)

Szerdán szeptember elseje, már kíváncsian várom! :)