Igen, több mint egy hete (pontosabban 10 napja) már, hogy itt vagyok Észtországban. Természetesen ma is esik, szóval mindenféle kinti program lehetőség törölve lett számomra.
De sebaj, mert helyette írok... ;)
Szóval... hogyan is telt az első hetem? Elég jól. Minden volt benne, aminek lennie kellett benne. Az első napomról már meséltem, szóval csak az azt követő napokról írok néhány sort.
A hét második felére már könnyebben ment az ébredés. Bár csak egy óra az időeltolódás, de én valahogy még ezt is megérzem, főleg reggel. :)
Amúgy tök jó, mert minden nap más útvonalon megyek az oviba. Szerencsére egyszer sem esett a reggeleken, amikor sétáltam. (az már más dolog, hogy utána már nem volt ennyire kegyes, de én nem áztam el szerencsére)
A héten mind a két óvónénivel megismerkedtem. Érdekes volt figyelni, hogy ki hogy áll a gyerekekhez, és mi a módszere. Csütörtökön és pénteken ismertem meg Annikát. Eleinte féltem egy kicsit Tőle, de bevallom hogy pozitívan csalódtam benne. Sőt, Ő még a "reggeli körbe" is bevont engem, amit a gyerekekkel csinál. :)
A gyerekek is már jobban csípnek. Sőt van egy kis barátom is! :) Sanders-nek hívják, és tegnap a reggeli foglalkozás kezdetekor hagyott helyet maga mellett. Aztán meg néha el kezdett csikizni a pici kezecskéivel. :) A dadus oda is jött, és kérdezte Tőle, hogy mi a neve a barátodnak? Kis félénken kimondta, hogy Mariann. :) Aztán amikor kimentünk, az első amit meghallottam, hogy "Tule Mariann!". Ez azt jelenti magyarul, hogy "Gyere Mariann!". Sanders hívott játszani, azt akarta hogy labdázzunk.
Nagyon örültem ennek, mert ez azt jelenti, hogy kezdenek elfogadni a gyerekek. :)
Péntek kivételével minden nap volt észt órám, ami nagyon jó! Ulvi a beszédre összpontosít. Amikor a nyelvtani dolgokat elmagyarázza, és pár feladatot megoldunk, utána kérdezgetni kezd észtül, hogy mennyire értettem meg a nyelvtani részt. Egyre több szó jut az eszembe, amit még otthon tanultam.
Az oviban is mondták, hogy miattam lassabban fognak beszélni, hogy tudjam gyakorolni a nyelvet. :) És tényleg most már azért jó néhány dolgot megértek, hogyha hozzám beszélnek. Természetesen még sokat kell tanulnom, hogy egy boltban megmerjek szólalni, de jó úton haladok. :)
Amit egész héten nagy érdeklődve figyeltem és kóstoltam, azok a helyi ételek. Mint már említettem, az óvodában reggelizek és ebédelek. Eddig csak jó tapasztalatom van a kajákat illetően, mert nagyon laktatóak. Desszertnek általában valamilyen joghurtot, vagy krémtúrót adnak, ami természetesen helyben készül. Bár szerdán ebédre olyan desszertet kaptunk, ami egyáltalán nem ízlett.
Nem tudtam, hogy létezhet olyan desszert a világon, amire lehet azt mondani, hogy nem ízlik. Sajnos nem tudom a nevét, de amint annyira jól megy majd az észt, rá fogok jönni. ;)
Meg volt az első mosás is. A lakásból csak a mosógép hiányzik, de ez egyáltalán nem jelent hátrányt nekem, mert az oviban van. Az ott dolgozók meg vannak olyan aranyosak, hogy csak be kell vinnem a ruháimat, és kimossák nekem. :) Szóval ezzel se lesz gond a későbbiekben!;)
A városról néhány érdekességet leírok. Sehol egy jelzőlámpa, és ha zebrán akarok átmenni, hihetetlen, de nem nekem kell állnom és várnom arra hogy az autók elmenjenek, mert már jóval a lelépésem előtt megállnak, és átengednek. Még hozzá kell szoknom. Valahogy Magyarországon is így kellene működnie a közlekedésnek. Ja, és a közlekedésnél maradva, itt nem mindenhol van járda, de ez sem zavar senkit.
Csütörtökön megcsináltattuk az itteni személyimet. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz! Az ügyintézéseket is sokkal gyorsabban el lehet intézni, és nem úgy van mint otthon. Hétfőn bementünk az önkormányzathoz, hogy a személyimmel kapcsolatban intézkedjünk. De nem volt az a személy aki ezzel foglalkozik. De ez nem jelentett gondot, mert a hölgy, akivel beszéltünk, simán bement az irodájába a másik személynek, és kihozta a papírokat és megcsináltuk, amit kellett. Bezzeg otthon... :)
Szerdán szeptember elseje, már kíváncsian várom! :)
2010. augusztus 28., szombat
2010. augusztus 23., hétfő
Mina töötan lasteaias " Päkapikk". :)
Ahogy ígértem, ma mesélek az első napomról. :)
Reggel indulás előtt bepakoltam mindent a táskámba, tekintve, hogy mennyire kiszámíthatatlan az időjárás. :) Nyugodtan sétálva 20 perc alatt oda lehet érni az oviba.
Bevallom félve léptem be az ajtón, hiszen nem tudhattam, hogy mi fog ott rám várni.
Az első dolgom volt, hogy jelentkezzek Anitánál, hogy itt vagyok, és egyből onnan mentünk a csoportomba.... Jajj, azok a gyerekek... annyira aranyosak, és kis szöszi kettő kivételével az összes. :) Anita mondta, hogy csak figyeljek, hogy mit hogy csinálnak a többiek.
De ez a gyerekeknél nem így megy, ugye mondanom sem kell? :D Ők is kíváncsiak voltak rám, és reggeli után egy szöszi kislánnyal össze is barátkoztam. Sajnos a nevekkel hadilábon állok, de ami késik nem múlik. :)
Lényeg, hogy nem kellett sok idő, és már körbe ültek páran, és elkezdtünk kirakózni. Még jó hogy ehhez nem kell nagy nyelvtudás. :D Bár azért próbálgattam, és kérdezgettem, őket, hogy az, vagy ez micsoda. Az óvónéniről meg kiderült, hogy bár angolul nem tud, de oroszul igen. Szóval elővettem minden nyelvtudásomat, és megpróbáltam oroszul kommunikálni. :) Hát... van még mit javítani rajta. :D De sebaj, hiszen ezért is vagyok itt, hogy még jobban megtanuljam a nyelve(ke)t. :) Ezt követően dominóztunk. Jajj, elfelejtettem megemlíteni egy kisfiút, aki a mini nagymenő itt. Ő egyből leült mellém, és kezében egy könyv volt, amit nekem adott, hogy nézzem meg. Tőle is kérdezgettem, hogy milyen autókat nézünk éppen. Nem mondom, hogy mindent megértek, de azért valamit már felfogok. Bár a gyerekek beszéde tényleg nehezebb, és érthetetlenebb. Utána voltunk kint játszani, ami szintén jó volt. Ezt követően bementünk ebédelni. Finom kaja volt. Paradicsomsaláta, fasírttal, főtt krumplival és valamilyen szósz volt hozzá, aminek nagyon finom volt az íze. Utána meg csokis müzlit kaptunk. :)
A reggelit nem is meséltem, hogy mi volt. Azt nehezebben vette be a gyomrom. Meleg tej volt, és benne galuska. Elég fura volt. Semmilyen íze sem volt. Mellé meg két szelet vajas kenyeret kaptunk és rajta (szerintem) szardínia. (az íze legalábbis arra emlékeztetett.)
Az ebéd után a gyerekek mentek alukálni. Na, ekkor jöttem én is el, mert ott már nem volt dolgom.
Nem sokkal később megérkezett a nyelvtanárom, akivel elvonultunk és egy rövid ismerkedés után bele is vágtunk az észtbe. :)
Nyelvtanárom egy nő amúgy! ( Vikinek üzenem! :D )Tök jó volt! Még egy könyvet is kaptam kölcsönbe, amiből gyakorolhatok. Megbeszéltük az óra végén, hogy a héten minden nap fogunk találkozni és tanulni.
Az óra után elmentünk a helyi önkormányzathoz (vagy okmányirodába), ahol ki kellett töltenem egy lapot, miszerint észt személyit kérvényezek. :) Jó lesz! :)
Ezt követően hazamentem, de nem élvezhettem sokáig a nyugalmat, mert hívott az egyik itteni nő, akit Triinunak hívnak, hogy szívesen találkozna velem, és megismerne. Természetesen belementem, és sétáltunk egy jó nagyot a tó körül. Utána hazahozott, mert kíváncsi volt, hogy hol is lakom pontosan, és aranyos volt, mert mondta, hogyha bármi kérdésem vagy problémám van csak hívjam. :)
Az időjárásról annyit, hogy délelőtt borongós volt, dél körül zuhogott egy negyedórát, de azóta csak süt a nap. Annyira, hogy rövidnadrág és pólóban mászkáltam kint, pedig max. 20 fok volt kint. :) Ilyenkor jövök rá, hogy tényleg jó helyre jöttem. Itt sosem fogok megsülni. :D
Reggel indulás előtt bepakoltam mindent a táskámba, tekintve, hogy mennyire kiszámíthatatlan az időjárás. :) Nyugodtan sétálva 20 perc alatt oda lehet érni az oviba.
Bevallom félve léptem be az ajtón, hiszen nem tudhattam, hogy mi fog ott rám várni.
Az első dolgom volt, hogy jelentkezzek Anitánál, hogy itt vagyok, és egyből onnan mentünk a csoportomba.... Jajj, azok a gyerekek... annyira aranyosak, és kis szöszi kettő kivételével az összes. :) Anita mondta, hogy csak figyeljek, hogy mit hogy csinálnak a többiek.
De ez a gyerekeknél nem így megy, ugye mondanom sem kell? :D Ők is kíváncsiak voltak rám, és reggeli után egy szöszi kislánnyal össze is barátkoztam. Sajnos a nevekkel hadilábon állok, de ami késik nem múlik. :)
Lényeg, hogy nem kellett sok idő, és már körbe ültek páran, és elkezdtünk kirakózni. Még jó hogy ehhez nem kell nagy nyelvtudás. :D Bár azért próbálgattam, és kérdezgettem, őket, hogy az, vagy ez micsoda. Az óvónéniről meg kiderült, hogy bár angolul nem tud, de oroszul igen. Szóval elővettem minden nyelvtudásomat, és megpróbáltam oroszul kommunikálni. :) Hát... van még mit javítani rajta. :D De sebaj, hiszen ezért is vagyok itt, hogy még jobban megtanuljam a nyelve(ke)t. :) Ezt követően dominóztunk. Jajj, elfelejtettem megemlíteni egy kisfiút, aki a mini nagymenő itt. Ő egyből leült mellém, és kezében egy könyv volt, amit nekem adott, hogy nézzem meg. Tőle is kérdezgettem, hogy milyen autókat nézünk éppen. Nem mondom, hogy mindent megértek, de azért valamit már felfogok. Bár a gyerekek beszéde tényleg nehezebb, és érthetetlenebb. Utána voltunk kint játszani, ami szintén jó volt. Ezt követően bementünk ebédelni. Finom kaja volt. Paradicsomsaláta, fasírttal, főtt krumplival és valamilyen szósz volt hozzá, aminek nagyon finom volt az íze. Utána meg csokis müzlit kaptunk. :)
A reggelit nem is meséltem, hogy mi volt. Azt nehezebben vette be a gyomrom. Meleg tej volt, és benne galuska. Elég fura volt. Semmilyen íze sem volt. Mellé meg két szelet vajas kenyeret kaptunk és rajta (szerintem) szardínia. (az íze legalábbis arra emlékeztetett.)
Az ebéd után a gyerekek mentek alukálni. Na, ekkor jöttem én is el, mert ott már nem volt dolgom.
Nem sokkal később megérkezett a nyelvtanárom, akivel elvonultunk és egy rövid ismerkedés után bele is vágtunk az észtbe. :)
Nyelvtanárom egy nő amúgy! ( Vikinek üzenem! :D )Tök jó volt! Még egy könyvet is kaptam kölcsönbe, amiből gyakorolhatok. Megbeszéltük az óra végén, hogy a héten minden nap fogunk találkozni és tanulni.
Az óra után elmentünk a helyi önkormányzathoz (vagy okmányirodába), ahol ki kellett töltenem egy lapot, miszerint észt személyit kérvényezek. :) Jó lesz! :)
Ezt követően hazamentem, de nem élvezhettem sokáig a nyugalmat, mert hívott az egyik itteni nő, akit Triinunak hívnak, hogy szívesen találkozna velem, és megismerne. Természetesen belementem, és sétáltunk egy jó nagyot a tó körül. Utána hazahozott, mert kíváncsi volt, hogy hol is lakom pontosan, és aranyos volt, mert mondta, hogyha bármi kérdésem vagy problémám van csak hívjam. :)
Az időjárásról annyit, hogy délelőtt borongós volt, dél körül zuhogott egy negyedórát, de azóta csak süt a nap. Annyira, hogy rövidnadrág és pólóban mászkáltam kint, pedig max. 20 fok volt kint. :) Ilyenkor jövök rá, hogy tényleg jó helyre jöttem. Itt sosem fogok megsülni. :D
2010. augusztus 22., vasárnap
Weather...pictures reloaded :)
A mai nap időjárása elég viccesre sikerült. Reggel még sütött a nap, de fújt egy kis szél is. Mikor kiléptem az ajtón már borongós volt. De a hőmérséklet végig tökéletes 20-22 fok körül. Ez itt tényleg jó időnek számít, olyannyira, hogy én legszívesebben rövidnadrágot húztam volna. :) De még jó hogy nem tettem. Egyik pillanatról a másikra megjelentek a sötét felhők. Szerencsére kezdetben csak lassan kezdett esni. Már félúton voltam hazafelé, amikor hirtelen átcsapott zuhogásba.
Ilyet még életemben nem láttam. Úgy zuhogott, hogy az utak folyókká váltak. Szerencsére egy lépcsőházba be tudtam szaladni. Onnan készítettem pár képet.
Azt azért megemlítem, hogy mindenkit megnyugtassak, volt nálam esernyő! De ebben a helyzetben semmit nem ér. Volt amikor lecsendesedett, és akkor mentem tovább, de aztán újból neki kezdett. Végül nem tudom, hogy hanyadszorra nyugodott meg az idő, amikor döntöttem, hogy én mostmár haza megyek, ha tetszik, ha nem. Persze nem is kell mondanom, hogy újból ömleni kezdett, de akkor már csak mentem.
Ennyire szeszélyes időt még otthon sem látni...
Most világos van, és az ég is kék.(már másodjára, mióta hazaértem) Bár 10 perccel ezelőtt még zuhogott. :)
Képek frissítve itt.
Ilyet még életemben nem láttam. Úgy zuhogott, hogy az utak folyókká váltak. Szerencsére egy lépcsőházba be tudtam szaladni. Onnan készítettem pár képet.
Azt azért megemlítem, hogy mindenkit megnyugtassak, volt nálam esernyő! De ebben a helyzetben semmit nem ér. Volt amikor lecsendesedett, és akkor mentem tovább, de aztán újból neki kezdett. Végül nem tudom, hogy hanyadszorra nyugodott meg az idő, amikor döntöttem, hogy én mostmár haza megyek, ha tetszik, ha nem. Persze nem is kell mondanom, hogy újból ömleni kezdett, de akkor már csak mentem.
Ennyire szeszélyes időt még otthon sem látni...
Most világos van, és az ég is kék.(már másodjára, mióta hazaértem) Bár 10 perccel ezelőtt még zuhogott. :)
Képek frissítve itt.
2010. augusztus 21., szombat
Tere!
Ahogy ígértem folytatom a bejegyzések sorát a mai napon. :)
Felébredésemkor nagy örömmel vettem észre, hogy végre süt a nap. Egyből ki is szaladtam az ablakhoz, hogy megnézzem az emberek milyen ruhát viselnek, mert ahhoz mérten akartam én is öltözni. Jelentem eléggé változatos itt az öltözködési stílus. Volt aki papucs-rövidnadrág-poló hármast választotta. De olyanok is voltak, akik a zárt cipő, vékony kabát és hosszú nadrágot tartották jobb ötletnek. Szerencsére értem csak délben jöttek, addig reménykedtem, hogy felmelegszik az idő. (végül sajnáltam, hogy nem rövidnadrágot vettem, mert tényleg jó idő lett)
Ester jött értem, aki a német lány mentora lesz. Kérdeztem pár dolgot a lakótársamról, hátha okosabb leszek. ;) Desire-nek hívják és 19 éves. Kíváncsi leszek, hogy mennyire fogunk kijönni egymással.
Sétálva tettük meg az utat a város központig. Tényleg nem egy nagy város, de Nekem nagyon tetszik. Ester megmutatta az iskolát, ahol dolgozik, és ahol a lány is fog, és kiderült, hogy az én ovim mögött van pont. Az iskolával szemben található a Vöri-i művelődési ház, ami egyben mozi is. Szerencsére kiderült, hogy a filmek feliratosak szoktak lenni, szóval még egy jó pont ennek az országnak. ;)
Sétálás közben derült ki, hogy nemcsak Magyarországnak fontos augusztus 20, mint dátum, hanem Észtországnak is. Ők ezen a napon a függetlenné válást ünneplik. Emiatt a város főterén nagy felfordulás volt. Először azt hittem, hogy kirakodóvásár lesz, mint ahogy nálunk is szokott lenni, de amikor mondták, hogy workshop, akkor jöttem rá, hogy ez más lesz. És tényleg! Itt a gyerekekre volt minden kihangsúlyozva. Lehetett festeni, varrni, nyakláncot csinálni üvegből (ez utóbbi szerintem Melindának nagyon tetszett volna), amit állítólag egy ebben a szakmában nagyon elismert bácsi készített a helyszínen. Voltak táncelőadások. Voltak flamenco táncosok, de az annyira nem tetszett. Gondoltam is akkor Balázsra, hogy arra a számra Ő biztosan jobb koreográfiát talált volna ki. ;) Az utolsó táncra azt mondta Ester először, hogy valamilyen orosz tánc lehet, de nekem nem úgy tűnt. Színes blúzok, hosszú szoknya, és nagy kendők. Inkább cigány tánc. De a lépések arra sem hasonlítottak igazán.
Ezt követően kaptam egy mobilt Merikétől (használtat), amit majd itt tudok használni.
Elmentünk a Tamula-tóhoz, ami napsütésben még gyönyörűbb, mint esőben.
Ezután indultunk az oviba, ahol már készülődtek a kicsik, mert fellépésük volt. Kiderült, hogy minden évben felvonul az összes ovi, és előadásokat tartanak. Ebbe már engem is be akartak vonni, és az ovi nevéhez híven - Päkapikk (manó) - be kellett öltöznöm manónak. :) Igen, jól olvastátok! :D Ez az öltözet annyiból állt, hogy egy hosszú skótkockás szoknyát fel kellett vennem, és egy mellényt, és a fejemre egy télapó sapkát húztam. Az óvonéniknek még volt egy szintén kockás tarisznyája. Az előadás nagyon aranyos volt, csak hosszú. Két órás!!! Sajnos érteni se értettem semmit belőle. Csak annyit, hogy az ország mellett még a várost is ünnepeljük, mert annak meg augusztus 21-én van a születésnapja.
Amint nagy nehezen vége lett, mindenki ment átöltözni, és engem újból hazakísértek, de végre nem teljesen, így kipróbálhattam, hogy mennyire emlékszem az útvonalra. Természetesen nem tévedtem el. :)
Alig vártam, hogy hazaérjek, mert már nagyon fáradt voltam. De este 8-kor jött értem Anita, mert sim-kártyát akartunk venni a mobilba. Végül nem lett belőle semmi, mert el kezdtünk az internetről beszélni, és végül a felettem lakó sráccal szenvedve, de végre van netem. :) Olyannyira, hogyha a városba bárhova mennék a gépemmel mindenhol tudok netezni, hála a wifis lehetőségeknek. :)
De úgy tűnik, hogy ezt fizetnem kell, havi 135 korona, ami olyan 2000-2200Ft egy hónapra. De ezt már megoldom. :)
A mai napra tartogatom a város felfedezését, és azt, hogy egymagam ellátogatok újból a MaksiMarket-be. :D
Szép napot mindenkinek!
Felébredésemkor nagy örömmel vettem észre, hogy végre süt a nap. Egyből ki is szaladtam az ablakhoz, hogy megnézzem az emberek milyen ruhát viselnek, mert ahhoz mérten akartam én is öltözni. Jelentem eléggé változatos itt az öltözködési stílus. Volt aki papucs-rövidnadrág-poló hármast választotta. De olyanok is voltak, akik a zárt cipő, vékony kabát és hosszú nadrágot tartották jobb ötletnek. Szerencsére értem csak délben jöttek, addig reménykedtem, hogy felmelegszik az idő. (végül sajnáltam, hogy nem rövidnadrágot vettem, mert tényleg jó idő lett)
Ester jött értem, aki a német lány mentora lesz. Kérdeztem pár dolgot a lakótársamról, hátha okosabb leszek. ;) Desire-nek hívják és 19 éves. Kíváncsi leszek, hogy mennyire fogunk kijönni egymással.
Sétálva tettük meg az utat a város központig. Tényleg nem egy nagy város, de Nekem nagyon tetszik. Ester megmutatta az iskolát, ahol dolgozik, és ahol a lány is fog, és kiderült, hogy az én ovim mögött van pont. Az iskolával szemben található a Vöri-i művelődési ház, ami egyben mozi is. Szerencsére kiderült, hogy a filmek feliratosak szoktak lenni, szóval még egy jó pont ennek az országnak. ;)
Sétálás közben derült ki, hogy nemcsak Magyarországnak fontos augusztus 20, mint dátum, hanem Észtországnak is. Ők ezen a napon a függetlenné válást ünneplik. Emiatt a város főterén nagy felfordulás volt. Először azt hittem, hogy kirakodóvásár lesz, mint ahogy nálunk is szokott lenni, de amikor mondták, hogy workshop, akkor jöttem rá, hogy ez más lesz. És tényleg! Itt a gyerekekre volt minden kihangsúlyozva. Lehetett festeni, varrni, nyakláncot csinálni üvegből (ez utóbbi szerintem Melindának nagyon tetszett volna), amit állítólag egy ebben a szakmában nagyon elismert bácsi készített a helyszínen. Voltak táncelőadások. Voltak flamenco táncosok, de az annyira nem tetszett. Gondoltam is akkor Balázsra, hogy arra a számra Ő biztosan jobb koreográfiát talált volna ki. ;) Az utolsó táncra azt mondta Ester először, hogy valamilyen orosz tánc lehet, de nekem nem úgy tűnt. Színes blúzok, hosszú szoknya, és nagy kendők. Inkább cigány tánc. De a lépések arra sem hasonlítottak igazán.
Ezt követően kaptam egy mobilt Merikétől (használtat), amit majd itt tudok használni.
Elmentünk a Tamula-tóhoz, ami napsütésben még gyönyörűbb, mint esőben.
Ezután indultunk az oviba, ahol már készülődtek a kicsik, mert fellépésük volt. Kiderült, hogy minden évben felvonul az összes ovi, és előadásokat tartanak. Ebbe már engem is be akartak vonni, és az ovi nevéhez híven - Päkapikk (manó) - be kellett öltöznöm manónak. :) Igen, jól olvastátok! :D Ez az öltözet annyiból állt, hogy egy hosszú skótkockás szoknyát fel kellett vennem, és egy mellényt, és a fejemre egy télapó sapkát húztam. Az óvonéniknek még volt egy szintén kockás tarisznyája. Az előadás nagyon aranyos volt, csak hosszú. Két órás!!! Sajnos érteni se értettem semmit belőle. Csak annyit, hogy az ország mellett még a várost is ünnepeljük, mert annak meg augusztus 21-én van a születésnapja.
Amint nagy nehezen vége lett, mindenki ment átöltözni, és engem újból hazakísértek, de végre nem teljesen, így kipróbálhattam, hogy mennyire emlékszem az útvonalra. Természetesen nem tévedtem el. :)
Alig vártam, hogy hazaérjek, mert már nagyon fáradt voltam. De este 8-kor jött értem Anita, mert sim-kártyát akartunk venni a mobilba. Végül nem lett belőle semmi, mert el kezdtünk az internetről beszélni, és végül a felettem lakó sráccal szenvedve, de végre van netem. :) Olyannyira, hogyha a városba bárhova mennék a gépemmel mindenhol tudok netezni, hála a wifis lehetőségeknek. :)
De úgy tűnik, hogy ezt fizetnem kell, havi 135 korona, ami olyan 2000-2200Ft egy hónapra. De ezt már megoldom. :)
A mai napra tartogatom a város felfedezését, és azt, hogy egymagam ellátogatok újból a MaksiMarket-be. :D
Szép napot mindenkinek!
2010. augusztus 20., péntek
2.day
Felébredésemkor tudatosult bennem, hogy hol is vagyok. De nem keseredtem el, hanem alig vártam, hogy indulhassak az oviba. Előtte volt még időm bőven, ezért újból megpróbálkoztam a Tv-vel, és végül egy orosz zenecsatornánál maradtam...Eléggé érdekes volt. Volt egy énekesnő, akinek a hangja teljesen olyan volt mint egy pasinak. Durva!
Anita pontosan tízkor itt volt. Autóval mentünk, mert természetesen még mindig esett.
Az óvodába megérkezvén megkaptam az első utasításokat. Vinnem kell egy benti cipőt, mert kintiben nem lehetek a csoportban. Ezt követően körbevezettek, és bepillantottam az összes csoporthoz. Először a picurokhoz, akik olyan 1 év körüliek. Hát én meghaltam, annyira cukik voltak. Megölelgettem volna őket, de ezt még észtül nem tudnám a tudtukra adni, ezért még várok egy kicsit. Utoljára hagyták az én csoportomat. Igen, jól olvastátok az ÉN CSOPoRTOMAT! Olyan két-három év körüliek lehetnek, és mindegyik kis szöszi. Majd amint tudok készítek róluk is képeket, de még előtte be kell illeszkednem és megtanulnom észtül, mert a csoport óvonénijei nem beszélnek angolul, csak észtül. Ebből kifolyólag már meg is van az első észt órám időpontja. Pontosan hétfőn lesz. Nagyon várom már!
Ezután jött egy 17 éves lány, akinek most nem jut eszembe a neve sajnos, de erre a napra ő vállalta, hogy a mentorom lesz és megmutatja a várost és segít pár dologban. Első utunk a SEB bankhoz vezetett, és ott nyitottak nekem egy számlát, és jövő héten már meg is kapom az új bankkártyámat. Mellé kaptam még, egy érdekes dolgot, aminek a működését nem teljesen értem. Ez egy usb-s csatlakozós valami, amibe a kártyámat majd bedughatom, és azon keresztül akárhol folytathatok le tranzakciót. Nagyon praktikus dolognak tartom. De majd rájövök, hogy még mit rejt ez, mert nem mindent értettem a leírásban tekintve, hogy észtül van leírva. Ezután elmentünk információs anyagokat gyűjteni a városról és az országról. Kaptam egyből két térképet, az egyik magáról Észtországról, a másaikat pedig Vöruról. Ezt követően a Tamula-tóhoz mentünk el, ami nagyon gyönyörű. A látvány nem mindennapi! Nem sétáltunk végig a hídon, hanem indultunk vissza az oviba. Ott már vártak és elvittek ebédelni. Valószínűleg az óvodában fogok ebédlni majd, mert csak 10 korona egy napra (ami átszámolva 160Ft), szerintem megéri. Ebédre valami érdekes piros színű levest ettem. Az illata és az íze ismerős volt, és rá kellett jönnöm, hogy olyan mint nálunk a gulyásleves, de természetesen a miénkhez képest sehol sincs. Másodiknak pedig aprítshoz hasonlót kaptam, ami eperlekváros fehékenyérból készült, egy kicsit össze lett sütve, és erre kell egy kis tejet önteni. Ízletes. Ebéd után mentem találkozni a lakástulajdonosokkal, mert alá kellet írnom a szerződést. Az elején lehet hogy még saját zsebből kell fizetnem, de amint meglesz a kártyám, kapom vissza a pénzt egyből (vagyis remélem). Ezt követően a ovi logopédusával indultam haza, mert arrafelé lakik mint én. De előtte elkísért a MaxiMarket-be, ami egy helyi szupermarket. Ott vettem pár dolgot, hogy este és reggel ne marajak éhen. Az árak hasonlók mint nálunk. Itt a tej vagy 2,5%-os vagy 3.5%-os. És csak 126 Ft. Ha jobb idő lesz, akkor majd jobban elmerülök a boltban és felmérem a lehetőségeket. Ezután végre hazaértem, és most írom ezt a kis élménybeszámolót. Végre elállt az eső, remélhetőleg holnap már nem lesz a jelenleginél rosszabb.
Az időjárásnál maradva... Az öltözködés... Ma 13 fok volt és egy vékony pulóverben voltam, és nem is fáztam egyáltalán. De a helyiek...!!! Esőben rövidnadrág, papucs (flip-flop), semmi esernyő!
A holnapi programom, hogy 12kor találkozok Ester-rel aki a német lány mentora lesz, és elvisz a főtérre, mert valamilyen kirakodóvásár lesz. Utána, meg kettőtől megyek a oviba, a gyerekeknek manó jelmezt csinálni ,illetve nekem is, mert az óvodában mindenki részt vesz mindenben!
Anita pontosan tízkor itt volt. Autóval mentünk, mert természetesen még mindig esett.
Az óvodába megérkezvén megkaptam az első utasításokat. Vinnem kell egy benti cipőt, mert kintiben nem lehetek a csoportban. Ezt követően körbevezettek, és bepillantottam az összes csoporthoz. Először a picurokhoz, akik olyan 1 év körüliek. Hát én meghaltam, annyira cukik voltak. Megölelgettem volna őket, de ezt még észtül nem tudnám a tudtukra adni, ezért még várok egy kicsit. Utoljára hagyták az én csoportomat. Igen, jól olvastátok az ÉN CSOPoRTOMAT! Olyan két-három év körüliek lehetnek, és mindegyik kis szöszi. Majd amint tudok készítek róluk is képeket, de még előtte be kell illeszkednem és megtanulnom észtül, mert a csoport óvonénijei nem beszélnek angolul, csak észtül. Ebből kifolyólag már meg is van az első észt órám időpontja. Pontosan hétfőn lesz. Nagyon várom már!
Ezután jött egy 17 éves lány, akinek most nem jut eszembe a neve sajnos, de erre a napra ő vállalta, hogy a mentorom lesz és megmutatja a várost és segít pár dologban. Első utunk a SEB bankhoz vezetett, és ott nyitottak nekem egy számlát, és jövő héten már meg is kapom az új bankkártyámat. Mellé kaptam még, egy érdekes dolgot, aminek a működését nem teljesen értem. Ez egy usb-s csatlakozós valami, amibe a kártyámat majd bedughatom, és azon keresztül akárhol folytathatok le tranzakciót. Nagyon praktikus dolognak tartom. De majd rájövök, hogy még mit rejt ez, mert nem mindent értettem a leírásban tekintve, hogy észtül van leírva. Ezután elmentünk információs anyagokat gyűjteni a városról és az országról. Kaptam egyből két térképet, az egyik magáról Észtországról, a másaikat pedig Vöruról. Ezt követően a Tamula-tóhoz mentünk el, ami nagyon gyönyörű. A látvány nem mindennapi! Nem sétáltunk végig a hídon, hanem indultunk vissza az oviba. Ott már vártak és elvittek ebédelni. Valószínűleg az óvodában fogok ebédlni majd, mert csak 10 korona egy napra (ami átszámolva 160Ft), szerintem megéri. Ebédre valami érdekes piros színű levest ettem. Az illata és az íze ismerős volt, és rá kellett jönnöm, hogy olyan mint nálunk a gulyásleves, de természetesen a miénkhez képest sehol sincs. Másodiknak pedig aprítshoz hasonlót kaptam, ami eperlekváros fehékenyérból készült, egy kicsit össze lett sütve, és erre kell egy kis tejet önteni. Ízletes. Ebéd után mentem találkozni a lakástulajdonosokkal, mert alá kellet írnom a szerződést. Az elején lehet hogy még saját zsebből kell fizetnem, de amint meglesz a kártyám, kapom vissza a pénzt egyből (vagyis remélem). Ezt követően a ovi logopédusával indultam haza, mert arrafelé lakik mint én. De előtte elkísért a MaxiMarket-be, ami egy helyi szupermarket. Ott vettem pár dolgot, hogy este és reggel ne marajak éhen. Az árak hasonlók mint nálunk. Itt a tej vagy 2,5%-os vagy 3.5%-os. És csak 126 Ft. Ha jobb idő lesz, akkor majd jobban elmerülök a boltban és felmérem a lehetőségeket. Ezután végre hazaértem, és most írom ezt a kis élménybeszámolót. Végre elállt az eső, remélhetőleg holnap már nem lesz a jelenleginél rosszabb.
Az időjárásnál maradva... Az öltözködés... Ma 13 fok volt és egy vékony pulóverben voltam, és nem is fáztam egyáltalán. De a helyiek...!!! Esőben rövidnadrág, papucs (flip-flop), semmi esernyő!
A holnapi programom, hogy 12kor találkozok Ester-rel aki a német lány mentora lesz, és elvisz a főtérre, mert valamilyen kirakodóvásár lesz. Utána, meg kettőtől megyek a oviba, a gyerekeknek manó jelmezt csinálni ,illetve nekem is, mert az óvodában mindenki részt vesz mindenben!
First day in my new life 2.
A buszút 4 órás volt. Szerettem volna végig csak nézelődni, de sajnos már az elején elnyomott az álom, mert már fáradt voltam. De mentségemre legyen az is hogy egy röpke félórácskát pisszentem, aztán a szemem kinyílt és csak nézelődtem.
Gyönyörű egy ország az biztos, bár tényleg sehol egy domb, teljesen sík. De a sok folyó és a fenyők mindenért kárpótoltak. Sajnos az útról nem készítettem képeket, mert egy néni mellett ültem, ráadásul ő volt az ablak mellett. De majd ha megint megyek, akkor mindent bepótolok. Amúgy nem vesztettetek sokat, mert esett az eső sajnos. De néhány dologra felfigyeltem az úton. Az utak nagyon jók, és a busz nem áll meg minden tanya mellett, hanem csak ott, ami ki van írva a busz oldalára. Az útmenti táblák is érdekesek voltak. Tudjátok vannak olyan táblák, amik azt mutatják, hogy vigyázz őzike veszély. Na, náluk őzike helyett jávorszarvas van, ami kétségkívül durvább, ha megjelenne előttünk, mint egy ártatlan őzike. A másik, hogy tényleg sok helyen fel van tüntetve, hogy lehet internetezni. Még a buszon is volt wifis lehetőség, de azzal nem akartam szenvedni. És ahogy Tartu felé közeledtünk észrevettem, egy mini Hollywood feliratot, ami teljesen olyan volt, mint az eredeti (és ráadásul egy domboldalra tették). A buszsofőr nagyon kedves ember volt, annyira, hogy még egy nő adott neki egy csomagot, amit kért hogy vigyen el valahova, és a bácsi szó nélkül megtette, és még pénzt se kért!
Amikor megérkezett a busz Vöruba sajnos zuhogott az eső. De egyből megismertem, hogy kik jöttek elém. Anita és Merike az óvoda két vezetője. Egyből el is vittek a lakásba. Amikor megláttam, az épületet egy kicsit sokkot kaptam, mert eléggé lelakottnak tűnt, de amikor beléptem a lakás ajtaján teljesen elhűltem. Egy hihetetlenül szép lakásba érkeztem meg, ami teljesen újépítésűnek tűnt. Ja és persze a legnagyobb része fából készült, és bőr étkezőszékek, és bőr kanapé.
Kaptam egy kis ennivalót is vacsorára, és abban maradtunk a közös fotó elkészülése után, hogy másnap reggel 10-re értem jön Anita és elmegyünk az óvodába. Örültem egy kicsit, hogy végre egyedül lehettem. Egyből átöltöztem, és a kanapén kényelmesen elhelyezkedtem. Nagy kíváncsian kapcsoltam be a Tv-t, hogy vajon milyen lesz. Rájöttem, hogy kábeltévé. Van észt-, orosz- és német csatorna. Igen jól olvassátok, német adó. De hála Istennek a filmek az észt csatornákon feliratozva mennek. Közben kipakoltam, lezuhanyoztam, és végül a puha ágyamba feküdve elaludtam.
Gyönyörű egy ország az biztos, bár tényleg sehol egy domb, teljesen sík. De a sok folyó és a fenyők mindenért kárpótoltak. Sajnos az útról nem készítettem képeket, mert egy néni mellett ültem, ráadásul ő volt az ablak mellett. De majd ha megint megyek, akkor mindent bepótolok. Amúgy nem vesztettetek sokat, mert esett az eső sajnos. De néhány dologra felfigyeltem az úton. Az utak nagyon jók, és a busz nem áll meg minden tanya mellett, hanem csak ott, ami ki van írva a busz oldalára. Az útmenti táblák is érdekesek voltak. Tudjátok vannak olyan táblák, amik azt mutatják, hogy vigyázz őzike veszély. Na, náluk őzike helyett jávorszarvas van, ami kétségkívül durvább, ha megjelenne előttünk, mint egy ártatlan őzike. A másik, hogy tényleg sok helyen fel van tüntetve, hogy lehet internetezni. Még a buszon is volt wifis lehetőség, de azzal nem akartam szenvedni. És ahogy Tartu felé közeledtünk észrevettem, egy mini Hollywood feliratot, ami teljesen olyan volt, mint az eredeti (és ráadásul egy domboldalra tették). A buszsofőr nagyon kedves ember volt, annyira, hogy még egy nő adott neki egy csomagot, amit kért hogy vigyen el valahova, és a bácsi szó nélkül megtette, és még pénzt se kért!
Amikor megérkezett a busz Vöruba sajnos zuhogott az eső. De egyből megismertem, hogy kik jöttek elém. Anita és Merike az óvoda két vezetője. Egyből el is vittek a lakásba. Amikor megláttam, az épületet egy kicsit sokkot kaptam, mert eléggé lelakottnak tűnt, de amikor beléptem a lakás ajtaján teljesen elhűltem. Egy hihetetlenül szép lakásba érkeztem meg, ami teljesen újépítésűnek tűnt. Ja és persze a legnagyobb része fából készült, és bőr étkezőszékek, és bőr kanapé.
Kaptam egy kis ennivalót is vacsorára, és abban maradtunk a közös fotó elkészülése után, hogy másnap reggel 10-re értem jön Anita és elmegyünk az óvodába. Örültem egy kicsit, hogy végre egyedül lehettem. Egyből átöltöztem, és a kanapén kényelmesen elhelyezkedtem. Nagy kíváncsian kapcsoltam be a Tv-t, hogy vajon milyen lesz. Rájöttem, hogy kábeltévé. Van észt-, orosz- és német csatorna. Igen jól olvassátok, német adó. De hála Istennek a filmek az észt csatornákon feliratozva mennek. Közben kipakoltam, lezuhanyoztam, és végül a puha ágyamba feküdve elaludtam.
First day in my new life 1.
Kora hajnalban indultunk autóval Pestre. Hihetetlenül fáradt voltam, és közben nagyon izgultam, hiszen életem legnagyobb kalandjának kezdete előtt voltam. Sajnos az izgalom nálam idegeskedésként jelenik meg, ezért reggel nem tudtam semmilyen poénon nevetni, és mindenen kiakadtam, amit anyáék mondtak. Szóval nem is csoda hogy aznap azt érezhették, hogy végre már, hogy elmegy.
A becsekkolásnál olyan embereket láttam, akik mind Szegedhez voltak köthetők. Először is Vajda Attila világbajnok kajakosunk, és Janics Natasa aki szintén ezen sportág jeles képviselője. Aztán, csak, hogy ne felejtsem el egy könnyen Szegedet, megjelent az egész Szegedi Kortárs Balett csoport Juronics Tamás vezetésével. Sőt a beszállás előtti vizsgálatkor Juronics mellett álltam. Azon gondolkodtam, vajon hülyének nézne, ha odafordulnék és elmondanám, hogy mennyire imádom azt amit csinál? Valószínűleg igen, ezért inkább hagytam, és megmaradt a tudat, hogy engem kísért ki SZEGED!
Az elköszönés tényleg nehéz volt, de megfogadtam azt, amit Macsi mondott, és nem néztem hátra. Igaza volt, mert könnyebben mentem tovább.
A repüléstől tényleg féltem, de mégis alig vártam, hogy megtudjam, hogy milyen érzés lehet a felhők felett járni.És... hát... hihetetlenül jó érzés! Bár bevallom, hogy amikor elkezdett gyorsulni a gép, becsuktam a szemem, de végül amilyen gyorsan megtettem, olyan gyorsan ki is nyitottam, mert éreztem, hogy ezt néznem kell. Nem is csalódtam benne, aztán meg már azon nevettem, hogy milyen szuper, és hogy miért nem próbáltam ki eddig. Amikor már fent voltunk teljesen olyan volt, mintha egy buszon ültem volna, csak a repülő nem döcög úgy mint a busz. A leszállás is érdekes volt, de bele lehet jönni. Az átszállást kíváncsian vártam, de az sem volt semmi extra. Külön busszal vitték az átszálló utasokat, és Prágában is egy újabb vizsgálaton kellett átesnünk. De ez nem volt egyáltalán kellemetlen, csak lassú, De még az sem igazán okozott gondot, mert volt időm bőven az átszállásra. Amint túlestem a vizsgálaton, egyből felmértem a prágai reptér mellékhelyiségeit. Jelentem kiállták a próbát. Utána nagyon könnyű volt megtalálni a kaput, ahonnan indult a tallini járatom. Az már tényleg egy nagyobb gép volt, de azon sajnos nem az ablak mellé kaptam a helyemet. de nem is baj, mert így legalább kipróbáltam, hogy milyen is repülőn aludni... Sokkal jobb, mint buszon, vagy vonaton, valahogy minden nyugodtabb ott fenn. A kaját meg kell említenem. Írták, hogy a tallini járaton majd adnak meleg kaját. Hát ez nem igazán így történt. Én már éhes voltam tényleg, erre mit adnak??? Egy sajtos szendvicset! Ami finom volt nagyon, de nem laktató.
Leszállás után teljesen természetesen indultam meg, mint aki tudja, hogy merre kell mennie. (na jó , nem is volt nehéz, mert csak a a baggage claim feliratot és az exitet néztem) Reméltem hogy a csomagomnak nem esett baja, és tényleg így is lett. Ezután megindultam a kijárat felé. És ott tényleg vártak már rám! Sajnos képet nem készítettem, de nem is veszít senki vele sokat, hiszen csak annyi volt ráírva, hogy ESTYES. Kristiina volt a fogadóbizottság. Nagyon aranyos lány. Buszra szálltunk és elkísért a buszpályaudvarra, ahonnan indultam tovább. Kaptam Tőle egy térképet Tallinról, és néhány érdekes papírt, hogy mire figyeljek, és hogy mit tegyek, hogy jól érezzem magamat. Ja, és nem mellesleg egy buszmenetrendet Tallin-Vőru, és Vőru-Tallin útirányba. A buszjegymet Kristiina vette meg (ami kb. 2500Ft volt egy 26 éven alulinak), aztán ott hagyott mert ment vissza dolgozni. Ott is kipróbáltam a toalettet. Bár fizetős volt, de megérte. Átszámítva kb. 88Ft volt az ára, de tiszta és rendezett hely volt, és még fura szaga se volt.
(folyt. köv.)
2010. augusztus 17., kedd
Utolsó nap(ok)
Holnapután elérkezik az a nap, amire már mióta vágyok! :)
Bár már hihetetlenül izgulok minden miatt, de most, hogy kezd minden a helyére kerülni, már érzem a jó oldalát is. ;)
Jelentem a csomagom, még épp nem éri el a 20kg-t, de ha a maradék dolgokat belepakolom, akkor telel lesz ám! ;)
De sebaj, mert ez most így jó végre!!!
Hírek azóta is jöttek a városból! :) Kiderült, hogy egy háromszobás lakásban leszek elszállásolva, és a német lány majd "csak" szeptemberben érkezik. Illetve, a legjobb hír, hogy a lakásban lesz internet! :) Szóval a blognak van jövője! ;)
Most pedig szeretném mindenkinek üzenni, hogy legyetek jók, és majd Ti is írjatok Nekem! Megígérem, hogy amint tudok, én adok életjelet magamról, és képeket is fogok feltenni!
Legközelebb már Észtországból jelentkezem! ;)
sok puszi
U.i: az elmúlt egy-két napban azért nem voltam ennyire mosolygós, hanem pont az ellentettje...
Bár már hihetetlenül izgulok minden miatt, de most, hogy kezd minden a helyére kerülni, már érzem a jó oldalát is. ;)
Jelentem a csomagom, még épp nem éri el a 20kg-t, de ha a maradék dolgokat belepakolom, akkor telel lesz ám! ;)
De sebaj, mert ez most így jó végre!!!
Hírek azóta is jöttek a városból! :) Kiderült, hogy egy háromszobás lakásban leszek elszállásolva, és a német lány majd "csak" szeptemberben érkezik. Illetve, a legjobb hír, hogy a lakásban lesz internet! :) Szóval a blognak van jövője! ;)
Most pedig szeretném mindenkinek üzenni, hogy legyetek jók, és majd Ti is írjatok Nekem! Megígérem, hogy amint tudok, én adok életjelet magamról, és képeket is fogok feltenni!
Legközelebb már Észtországból jelentkezem! ;)
sok puszi
U.i: az elmúlt egy-két napban azért nem voltam ennyire mosolygós, hanem pont az ellentettje...
2010. augusztus 4., szerda
Két hét és... :)
Olyan furcsa érzéssel tölt el, ha belegondolok, hogy már csak két hét van hátra az itteni "életemből", és aztán egy teljesen új kaland veszi a kezdetét! Egy kicsit keveredik a félelem és az izgalom, és nem tudod eldönteni, hogy vajon most melyik kerített a hatalmába.
Az utóbbi hetet visszanézve, nem kívánom senkinek. Kiderült, hogy függetlenül attól, hogy nem leszek az országban fizetnem kell egészségügyi járulékot, vagyis tb-t. A diákoknak üzenem, hogy addig örüljetek, amíg van hallgatói jogviszonyotok. Akik meg már hasonló cipőben járnak mint én, azok tudják, hogy ez mekkora szívás. No, de ezt a témát hanyagolom is, mert nem emiatt jött létre ez a blog. ;)
Két nappal ezelőtt el kezdtem pakolgatni a bőröndömbe. Lassan, de biztosan ( az utazás előtt tutira) be fogom fejezni. :)
Közben az ovitól is, meg a koordináló szervezetemtől is kapok emileket. :) Nagyon örülök, mert ahogy közeledik a kiutazásom időpontja, ezek a levelek biztosítanak afelől, hogy nem lesz gond, várni fognak és még túl is fogom élni. :)
Az óvodából megkaptam a választ a hazautazási lehetőségemről, és azt nyilatkozták, hogy lehetséges, de ezt még pontosítjuk majd még. :) Jaaa, és azt üzenték, hogy a kollégák üdvözölnek!!! :)
Kaarina pedig biztosított arról, hogy ha a mentorom nem fog segíteni, akkor keresnek egy újat, és meg is nyugtatott, hogy addig a supervisor-om (Anita) ott lesz nekem, és ha bármi lesz, akkor majd neki szólhatok.
Szóval minden rendben van, és most már tényleg megkezdődött a visszaszámlálás! :D
Az utóbbi hetet visszanézve, nem kívánom senkinek. Kiderült, hogy függetlenül attól, hogy nem leszek az országban fizetnem kell egészségügyi járulékot, vagyis tb-t. A diákoknak üzenem, hogy addig örüljetek, amíg van hallgatói jogviszonyotok. Akik meg már hasonló cipőben járnak mint én, azok tudják, hogy ez mekkora szívás. No, de ezt a témát hanyagolom is, mert nem emiatt jött létre ez a blog. ;)
Két nappal ezelőtt el kezdtem pakolgatni a bőröndömbe. Lassan, de biztosan ( az utazás előtt tutira) be fogom fejezni. :)
Közben az ovitól is, meg a koordináló szervezetemtől is kapok emileket. :) Nagyon örülök, mert ahogy közeledik a kiutazásom időpontja, ezek a levelek biztosítanak afelől, hogy nem lesz gond, várni fognak és még túl is fogom élni. :)
Az óvodából megkaptam a választ a hazautazási lehetőségemről, és azt nyilatkozták, hogy lehetséges, de ezt még pontosítjuk majd még. :) Jaaa, és azt üzenték, hogy a kollégák üdvözölnek!!! :)
Kaarina pedig biztosított arról, hogy ha a mentorom nem fog segíteni, akkor keresnek egy újat, és meg is nyugtatott, hogy addig a supervisor-om (Anita) ott lesz nekem, és ha bármi lesz, akkor majd neki szólhatok.
Szóval minden rendben van, és most már tényleg megkezdődött a visszaszámlálás! :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)