First day in my new life 1.

Kora hajnalban indultunk autóval Pestre. Hihetetlenül fáradt voltam, és közben nagyon izgultam, hiszen életem legnagyobb kalandjának kezdete előtt voltam. Sajnos az izgalom nálam idegeskedésként jelenik meg, ezért reggel nem tudtam semmilyen poénon nevetni, és mindenen kiakadtam, amit anyáék mondtak. Szóval nem is csoda hogy aznap azt érezhették, hogy végre már, hogy elmegy.

A becsekkolásnál olyan embereket láttam, akik mind Szegedhez voltak köthetők. Először is Vajda Attila világbajnok kajakosunk, és Janics Natasa aki szintén ezen sportág jeles képviselője. Aztán, csak, hogy ne felejtsem el egy könnyen Szegedet, megjelent az egész Szegedi Kortárs Balett csoport Juronics Tamás vezetésével. Sőt a beszállás előtti vizsgálatkor Juronics mellett álltam. Azon gondolkodtam, vajon hülyének nézne, ha odafordulnék és elmondanám, hogy mennyire imádom azt amit csinál? Valószínűleg igen, ezért inkább hagytam, és megmaradt a tudat, hogy engem kísért ki SZEGED!

Az elköszönés tényleg nehéz volt, de megfogadtam azt, amit Macsi mondott, és nem néztem hátra. Igaza volt, mert könnyebben mentem tovább.

A repüléstől tényleg féltem, de mégis alig vártam, hogy megtudjam, hogy milyen érzés lehet a felhők felett járni.És... hát... hihetetlenül jó érzés! Bár bevallom, hogy amikor elkezdett gyorsulni a gép, becsuktam a szemem, de végül amilyen gyorsan megtettem, olyan gyorsan ki is nyitottam, mert éreztem, hogy ezt néznem kell. Nem is csalódtam benne, aztán meg már azon nevettem, hogy milyen szuper, és hogy miért nem próbáltam ki eddig. Amikor már fent voltunk teljesen olyan volt, mintha egy buszon ültem volna, csak a repülő nem döcög úgy mint a busz. A leszállás is érdekes volt, de bele lehet jönni. Az átszállást kíváncsian vártam, de az sem volt semmi extra. Külön busszal vitték az átszálló utasokat, és Prágában is egy újabb vizsgálaton kellett átesnünk. De ez nem volt egyáltalán kellemetlen, csak lassú, De még az sem igazán okozott gondot, mert volt időm bőven az átszállásra. Amint túlestem a vizsgálaton, egyből felmértem a prágai reptér mellékhelyiségeit. Jelentem kiállták a próbát. Utána nagyon könnyű volt megtalálni a kaput, ahonnan indult a tallini járatom. Az már tényleg egy nagyobb gép volt, de azon sajnos nem az ablak mellé kaptam a helyemet. de nem is baj, mert így legalább kipróbáltam, hogy milyen is repülőn aludni... Sokkal jobb, mint buszon, vagy vonaton, valahogy minden nyugodtabb ott fenn. A kaját meg kell említenem. Írták, hogy a tallini járaton majd adnak meleg kaját. Hát ez nem igazán így történt. Én már éhes voltam tényleg, erre mit adnak??? Egy sajtos szendvicset! Ami finom volt nagyon, de nem laktató.

Leszállás után teljesen természetesen indultam meg, mint aki tudja, hogy merre kell mennie. (na jó , nem is volt nehéz, mert csak a a baggage claim feliratot és az exitet néztem) Reméltem hogy a csomagomnak nem esett baja, és tényleg így is lett. Ezután megindultam a kijárat felé. És ott tényleg vártak már rám! Sajnos képet nem készítettem, de nem is veszít senki vele sokat, hiszen csak annyi volt ráírva, hogy ESTYES. Kristiina volt a fogadóbizottság. Nagyon aranyos lány. Buszra szálltunk és elkísért a buszpályaudvarra, ahonnan indultam tovább. Kaptam Tőle egy térképet Tallinról, és néhány érdekes papírt, hogy mire figyeljek, és hogy mit tegyek, hogy jól érezzem magamat. Ja, és nem mellesleg egy buszmenetrendet Tallin-Vőru, és Vőru-Tallin útirányba. A buszjegymet Kristiina vette meg (ami kb. 2500Ft volt egy 26 éven alulinak), aztán ott hagyott mert ment vissza dolgozni. Ott is kipróbáltam a toalettet. Bár fizetős volt, de megérte. Átszámítva kb. 88Ft volt az ára, de tiszta és rendezett hely volt, és még fura szaga se volt.

(folyt. köv.)