Olyan furcsa érzéssel tölt el, ha belegondolok, hogy már csak két hét van hátra az itteni "életemből", és aztán egy teljesen új kaland veszi a kezdetét! Egy kicsit keveredik a félelem és az izgalom, és nem tudod eldönteni, hogy vajon most melyik kerített a hatalmába.
Az utóbbi hetet visszanézve, nem kívánom senkinek. Kiderült, hogy függetlenül attól, hogy nem leszek az országban fizetnem kell egészségügyi járulékot, vagyis tb-t. A diákoknak üzenem, hogy addig örüljetek, amíg van hallgatói jogviszonyotok. Akik meg már hasonló cipőben járnak mint én, azok tudják, hogy ez mekkora szívás. No, de ezt a témát hanyagolom is, mert nem emiatt jött létre ez a blog. ;)
Két nappal ezelőtt el kezdtem pakolgatni a bőröndömbe. Lassan, de biztosan ( az utazás előtt tutira) be fogom fejezni. :)
Közben az ovitól is, meg a koordináló szervezetemtől is kapok emileket. :) Nagyon örülök, mert ahogy közeledik a kiutazásom időpontja, ezek a levelek biztosítanak afelől, hogy nem lesz gond, várni fognak és még túl is fogom élni. :)
Az óvodából megkaptam a választ a hazautazási lehetőségemről, és azt nyilatkozták, hogy lehetséges, de ezt még pontosítjuk majd még. :) Jaaa, és azt üzenték, hogy a kollégák üdvözölnek!!! :)
Kaarina pedig biztosított arról, hogy ha a mentorom nem fog segíteni, akkor keresnek egy újat, és meg is nyugtatott, hogy addig a supervisor-om (Anita) ott lesz nekem, és ha bármi lesz, akkor majd neki szólhatok.
Szóval minden rendben van, és most már tényleg megkezdődött a visszaszámlálás! :D
Szerintem is minden rendben lesz. :)
VálaszTörlésÚgy emlékszem, hogy erről a tb dologról volt szó a tréningen... szóval én már nem lepődtem meg (nekem sincs már jogviszonyom sulival), szerencsére szüleim tudták, hogy mi a teendő.
VálaszTörlés