2.day

Felébredésemkor tudatosult bennem, hogy hol is vagyok. De nem keseredtem el, hanem alig vártam, hogy indulhassak az oviba. Előtte volt még időm bőven, ezért újból megpróbálkoztam a Tv-vel, és végül egy orosz zenecsatornánál maradtam...Eléggé érdekes volt. Volt egy énekesnő, akinek a hangja teljesen olyan volt mint egy pasinak. Durva!
Anita pontosan tízkor itt volt. Autóval mentünk, mert természetesen még mindig esett.
Az óvodába megérkezvén megkaptam az első utasításokat. Vinnem kell egy benti cipőt, mert kintiben nem lehetek a csoportban. Ezt követően körbevezettek, és bepillantottam az összes csoporthoz. Először a picurokhoz, akik olyan 1 év körüliek. Hát én meghaltam, annyira cukik voltak. Megölelgettem volna őket, de ezt még észtül nem tudnám a tudtukra adni, ezért még várok egy kicsit. Utoljára hagyták az én csoportomat. Igen, jól olvastátok az ÉN CSOPoRTOMAT! Olyan két-három év körüliek lehetnek, és mindegyik kis szöszi. Majd amint tudok készítek róluk is képeket, de még előtte be kell illeszkednem és megtanulnom észtül, mert a csoport óvonénijei nem beszélnek angolul, csak észtül. Ebből kifolyólag már meg is van az első észt órám időpontja. Pontosan hétfőn lesz. Nagyon várom már!
Ezután jött egy 17 éves lány, akinek most nem jut eszembe a neve sajnos, de erre a napra ő vállalta, hogy a mentorom lesz és megmutatja a várost és segít pár dologban. Első utunk a SEB bankhoz vezetett, és ott nyitottak nekem egy számlát, és jövő héten már meg is kapom az új bankkártyámat. Mellé kaptam még, egy érdekes dolgot, aminek a működését nem teljesen értem. Ez egy usb-s csatlakozós valami, amibe a kártyámat majd bedughatom, és azon keresztül akárhol folytathatok le tranzakciót. Nagyon praktikus dolognak tartom. De majd rájövök, hogy még mit rejt ez, mert nem mindent értettem a leírásban tekintve, hogy észtül van leírva. Ezután elmentünk információs anyagokat gyűjteni a városról és az országról. Kaptam egyből két térképet, az egyik magáról Észtországról, a másaikat pedig Vöruról. Ezt követően a Tamula-tóhoz mentünk el, ami nagyon gyönyörű. A látvány nem mindennapi! Nem sétáltunk végig a hídon, hanem indultunk vissza az oviba. Ott már vártak és elvittek ebédelni. Valószínűleg az óvodában fogok ebédlni majd, mert csak 10 korona egy napra (ami átszámolva 160Ft), szerintem megéri. Ebédre valami érdekes piros színű levest ettem. Az illata és az íze ismerős volt, és rá kellett jönnöm, hogy olyan mint nálunk a gulyásleves, de természetesen a miénkhez képest sehol sincs. Másodiknak pedig aprítshoz hasonlót kaptam, ami eperlekváros fehékenyérból készült, egy kicsit össze lett sütve, és erre kell egy kis tejet önteni. Ízletes. Ebéd után mentem találkozni a lakástulajdonosokkal, mert alá kellet írnom a szerződést. Az elején lehet hogy még saját zsebből kell fizetnem, de amint meglesz a kártyám, kapom vissza a pénzt egyből (vagyis remélem). Ezt követően a ovi logopédusával indultam haza, mert arrafelé lakik mint én. De előtte elkísért a MaxiMarket-be, ami egy helyi szupermarket. Ott vettem pár dolgot, hogy este és reggel ne marajak éhen. Az árak hasonlók mint nálunk. Itt a tej vagy 2,5%-os vagy 3.5%-os. És csak 126 Ft. Ha jobb idő lesz, akkor majd jobban elmerülök a boltban és felmérem a lehetőségeket. Ezután végre hazaértem, és most írom ezt a kis élménybeszámolót. Végre elállt az eső, remélhetőleg holnap már nem lesz a jelenleginél rosszabb.
Az időjárásnál maradva... Az öltözködés... Ma 13 fok volt és egy vékony pulóverben voltam, és nem is fáztam egyáltalán. De a helyiek...!!! Esőben rövidnadrág, papucs (flip-flop), semmi esernyő!
A holnapi programom, hogy 12kor találkozok Ester-rel aki a német lány mentora lesz, és elvisz a főtérre, mert valamilyen kirakodóvásár lesz. Utána, meg kettőtől megyek a oviba, a gyerekeknek manó jelmezt csinálni ,illetve nekem is, mert az óvodában mindenki részt vesz mindenben!