Tere!

Ahogy ígértem folytatom a bejegyzések sorát a mai napon. :)

Felébredésemkor nagy örömmel vettem észre, hogy végre süt a nap. Egyből ki is szaladtam az ablakhoz, hogy megnézzem az emberek milyen ruhát viselnek, mert ahhoz mérten akartam én is öltözni. Jelentem eléggé változatos itt az öltözködési stílus. Volt aki papucs-rövidnadrág-poló hármast választotta. De olyanok is voltak, akik a zárt cipő, vékony kabát és hosszú nadrágot tartották jobb ötletnek. Szerencsére értem csak délben jöttek, addig reménykedtem, hogy felmelegszik az idő. (végül sajnáltam, hogy nem rövidnadrágot vettem, mert tényleg jó idő lett)

Ester jött értem, aki a német lány mentora lesz. Kérdeztem pár dolgot a lakótársamról, hátha okosabb leszek. ;) Desire-nek hívják és 19 éves. Kíváncsi leszek, hogy mennyire fogunk kijönni egymással.
Sétálva tettük meg az utat a város központig. Tényleg nem egy nagy város, de Nekem nagyon tetszik. Ester megmutatta az iskolát, ahol dolgozik, és ahol a lány is fog, és kiderült, hogy az én ovim mögött van pont. Az iskolával szemben található a Vöri-i művelődési ház, ami egyben mozi is. Szerencsére kiderült, hogy a filmek feliratosak szoktak lenni, szóval még egy jó pont ennek az országnak. ;)

Sétálás közben derült ki, hogy nemcsak Magyarországnak fontos augusztus 20, mint dátum, hanem Észtországnak is. Ők ezen a napon a függetlenné válást ünneplik. Emiatt a város főterén nagy felfordulás volt. Először azt hittem, hogy kirakodóvásár lesz, mint ahogy nálunk is szokott lenni, de amikor mondták, hogy workshop, akkor jöttem rá, hogy ez más lesz. És tényleg! Itt a gyerekekre volt minden kihangsúlyozva. Lehetett festeni, varrni, nyakláncot csinálni üvegből (ez utóbbi szerintem Melindának nagyon tetszett volna), amit állítólag egy ebben a szakmában nagyon elismert bácsi készített a helyszínen. Voltak táncelőadások. Voltak flamenco táncosok, de az annyira nem tetszett. Gondoltam is akkor Balázsra, hogy arra a számra Ő biztosan jobb koreográfiát talált volna ki. ;) Az utolsó táncra azt mondta Ester először, hogy valamilyen orosz tánc lehet, de nekem nem úgy tűnt. Színes blúzok, hosszú szoknya, és nagy kendők. Inkább cigány tánc. De a lépések arra sem hasonlítottak igazán.

Ezt követően kaptam egy mobilt Merikétől (használtat), amit majd itt tudok használni.

Elmentünk a Tamula-tóhoz, ami napsütésben még gyönyörűbb, mint esőben.

Ezután indultunk az oviba, ahol már készülődtek a kicsik, mert fellépésük volt. Kiderült, hogy minden évben felvonul az összes ovi, és előadásokat tartanak. Ebbe már engem is be akartak vonni, és az ovi nevéhez híven - Päkapikk (manó) - be kellett öltöznöm manónak. :) Igen, jól olvastátok! :D Ez az öltözet annyiból állt, hogy egy hosszú skótkockás szoknyát fel kellett vennem, és egy mellényt, és a fejemre egy télapó sapkát húztam. Az óvonéniknek még volt egy szintén kockás tarisznyája. Az előadás nagyon aranyos volt, csak hosszú. Két órás!!! Sajnos érteni se értettem semmit belőle. Csak annyit, hogy az ország mellett még a várost is ünnepeljük, mert annak meg augusztus 21-én van a születésnapja.

Amint nagy nehezen vége lett, mindenki ment átöltözni, és engem újból hazakísértek, de végre nem teljesen, így kipróbálhattam, hogy mennyire emlékszem az útvonalra. Természetesen nem tévedtem el. :)
Alig vártam, hogy hazaérjek, mert már nagyon fáradt voltam. De este 8-kor jött értem Anita, mert sim-kártyát akartunk venni a mobilba. Végül nem lett belőle semmi, mert el kezdtünk az internetről beszélni, és végül a felettem lakó sráccal szenvedve, de végre van netem. :) Olyannyira, hogyha a városba bárhova mennék a gépemmel mindenhol tudok netezni, hála a wifis lehetőségeknek. :)
De úgy tűnik, hogy ezt fizetnem kell, havi 135 korona, ami olyan 2000-2200Ft egy hónapra. De ezt már megoldom. :)

A mai napra tartogatom a város felfedezését, és azt, hogy egymagam ellátogatok újból a MaksiMarket-be. :D

Szép napot mindenkinek!