Végre beköszöntött a várva várt tél! Itt már több mint két hete gyönyörű hófehér minden. Nehéz is lesz itt hagynom ezt a szépséges helyet, tudva hogy otthon nem vár Rám ilyen látvány (és ha bárki azt akarná írni, hogy dehogynem, mert otthon is fog havazni, az egy dolog, de nem lesz ilyen mesebeli a látvány soha!)
A szavak, amiket leírtam, mind a télhez (talv) kapcsolódik, hiszen elkezdett havazni (lund sajab, a hó az a lumi), megjelent mindenhol a mézeskalács (piparkook, ja és lassan meg is fogom utálni, mert annyit eszünk itt...). Például a héten is a csoportban sütöttünk majd minden nap néhány adagot, ma meg még díszítettük is... :) Az utolsó két szó, a manót és a Télapót jelenti. Észtországba karácsonykor a Télapó hozza az ajándékot, de addig is a Päkapikk karácsonyig majd minden nap (ez szülőktől függ) hoz valami édességet, vagy kis ajándékot. Kb. olyan mint nálunk a Mikulás, csak mi Tőle egy nap kapunk csomagot.
December 6-a érdekes is volt. :) Örülök, hogy egy némettel lakom együtt, mert Ő legalább tudja, h mit várok annyira. :D Kaptam is a német Nikolaustól pár finomságot... :) Persze a magyar is megjelent...nemcsak a lakásunkban, hanem az oviban is. :) Nagy nehezen elmagyaráztam az óvónéninek (észt nyelven), hogy miről szól 6-a, és megkérdeztem, h tehetek e a gyerekek csizmájába vmit. Természetesen Ő rábólintott...aztán, amikor készülődtünk kifelé, és a csizmájukat akarták felvenni...komolyan azt videózni kellett volna! :D Annyira örültek neki! :) Az óvónéni készített is képeket a csizmácskákról, és azóta a csoport falán van, jelezvén, hogy a magyar Mikulás itt járt. :D
A csoportunkban lesz karácsonyi ünnepség, ahol lesz egy kis előadás. Ebben én is szerepet vállaltam. Bogarakat játszunk, akik a karácsonyra készülődve majd énekelnek, táncolnak és szavalnak, ezzel várva a Télapót. :) Tegnap a jelmezemet is megnéztem... katicabogár leszek...a gyerekek meg a kis katicáim. :) (ha lesz is kép, azt soha senki nem fogja látni!) Természetesen miden észtül fog menni, szóval, igen már perfekt vagyok! ;)
Holnap egynapos karácsonyi vásár lesz a városban. Nagyon várom, hátha találok ott valami érdekeset!
Ezt a bejegyzésemet direkt nem húztam el, mert kb egy hét, és a lábam megint magyar földet fog érinteni. Szóval, aki bővebben akar hallani a téli élményeimből, és képeket nézni, annak találkoznia kell Velem! ;)
Legközelebb már csak a következő évben fogok életjelet adni magamról, természetesen újból Észtországból! ;)
2010. december 10., péntek
2010. november 18., csütörtök
Újra itt! :)
Először is elnézést, amiért rég nem adtam magamról életjelet! De őszintén, nem sok minden történt Velem, és nem akartam feleslegesen tölteni a sorokat. :)
Múlt hétvégén meglátogatott minket az egyik önkéntes lány, aki nem mellékesen francia. Saku-ban él, ami egy olyan fél óra távolságra van Tallinntól. Sakuról azt érdemes tudni, hogy van ott egy óriási sörgyár, ahol a híres-neves Saku sört készítik.
Na szóval, Pauline péntek este érkezett meg. Szerencsére pont jó hétvégén jött, mert szombaton is meg vasárnap is elég sok program volt a városban, pontosabban a helyi sportcsarnokban (itt kell megemlítenem, hogy az itteni csarnok mellett a szoboszlói kis izé simán eltörpül...). De még annyit a péntekről, hogy este megnéztük a Charlie és a csokigyárt, ami nagyon jól esett a kicsi szívemnek. :)
Másnap délelőtt elmentünk az itteni turkálókba, mert szerintünk ez egy alapvető látványosság itt. Olcsó és jó minőségű cuccok. :) Ezt követően én a patika felé vettem az irányt. Igen, megint, mert újból lebetegedtem. De ez valószínűleg annak tudható be, hogy amikor múlt hét szerdán a kínai étteremben és aztán a moziban voltunk, kint eléggé esett az eső, és persze nálam nem volt esernyő. De csak gyógyteát vettem a torkomra. Természetesen már jobban vagyok sokkal. ;)
A gyógyszertár után a sportcsarnok felé indultunk, ahol aznap egy speciális piac volt. A környéken élők árultak saját készítésű cuccokat. Kóstoltam házi készítésű sört... tök finom volt. Bár az íze hasonlított az itteni híres Kali sörhöz. A Kali sörről tudni kell, hogy alig egy százaléknyi alkohol van benne, és itteni fekete kenyérből készült, és az íze édeskés. Aztán egy külön teremben bemutatót tartottak, hogy náluk mit csinálnak a búzával a leszedés után. Van egy olyan lehetőség, hogy a szemek megpörkölését követően ledarálják, és ebből készítik az itt nagyon ismert és finom kama-t. Őszintén, eddig fogalmam sem volt, hogy miből is készül, de mindig is imádtam, amikor az oviban ettem.
Ezt követően a helyi plazába tartottunk, ahol kajáltunk, és aztán még nézelődtünk elég sokat, mert a francia lány szeretett volna venni magának egy téli kabátot. Mivel mikor megtudta, hogy mennyiért vettem kabátot, teljesen ki volt akadva, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő is ide akar jönni. De sajnos nem talált semmit magára.
Végül hazafelé vettük az irányt. Sajnos nem mentünk már máshova este, mert nagyon fájt a torkom, de nem volt belőle nagy gond, mert néztük a tv-t, ami szerintem mind a kettőnknek óriási élmény volt. :D Először a Büszkeség és Balítéletet adták, azt követően a Csokoládé című filmet. Az utóbbit meglátva visítoztunk, mint két kis csitri. :D
A másnapot csak a sétálásra terveztük, de végül bementünk a helyi Kreutwaldi múzeumba. Erről a férfiról tudni kell, hogy Ő írta az észtek híres eposzát a Kalevipoeg-et. (olyan, mint a finnek Kalevala-ja) Találtam természetesen magyar fordítást is a könyvből. :) És a úriember lakóházában egy oklevélre lettem figyelmes, amit a mi Magyar Tudományos Akadémiánk állított ki neki, és nem más írta alá, mint Arany János (az akkori titkár)! :)
Ezt követően hazamentünk a cuccaiért, és a kínai felé vettük az irányt, ahonnan pedig a buszpályaudvarra mentünk. És a hétvége el is telt újból! :)
Ja, az kimaradt, hogy vasárnap Apák Napja volt, amit a városi sportcsarnokba szerveztek meg. A helyszínre kijöttek az igazi férfi munkák, mint a katonaság, a rendőrség és a tűzoltóság. Ki lehetett próbálni mindent. Belül pedig egy az országban nagyon híres banda lépett fel.
Tegnap pedig a mi csoportunk ünnepelte az Apák Napját. Nagyon vártam, mert nem tudtam, hogy mire is készüljek. :)
Az óvónénik készültek egy játékkal az apukáknak a szabadban. Volt egy térkép, amelyeken különböző állomások szerepeltek, és hozzájuk feladatok társultak. Az én dolgom az volt az egyik állomásnál, hogy meg kellett mutatni, hogy mi van a kosárban, de csak 10 másodpercig, és nekik meg le kellett írniuk, hogy mit is láttak. Nem nehéz feladatokra kell gondolni, igazából csak a móka miatt volt. Ezután bementünk a csoport szobájába, ahol a gyerekek verset mondtak, és az általuk készített kis ajándékot átadták az apuciknak. :) Papírból készült nyakkendők, és csokornyakkendők voltak. :) Végezetül pedig megvendégeltük őket. :)
Nekem nagyon bejött, mert mi nem ünnepeljük otthon ezt a napot.
Tegnap este gyönyörűen havazott kint, de sajnos mára el is tűnt, mert átváltott esőre, és megjelent a latyak, amit ki nem állhatok. De jó, hogy van gumicsizmám, mert többször is beleléptem óriási tócsákba, amik hónak álcázták magukat.
Munka után pedig benéztem a helyi ifjúsági központba, ahol felajánlottam a segítségemet. Remélem, hogy szüksége lesz rá annak az egy szem lánynak, aki ott dolgozik. Jelenleg a központ igazgató nélkül van. Holnap mennek is a közeli Rõuge-ba, ahol szintén van egy ifjúsági központ.
Szóval, mostmár kiterjesztettem a feladataimat. Remélem, hogy lesz is értelme. ;)
Majd még jelentkezem! :)
Múlt hétvégén meglátogatott minket az egyik önkéntes lány, aki nem mellékesen francia. Saku-ban él, ami egy olyan fél óra távolságra van Tallinntól. Sakuról azt érdemes tudni, hogy van ott egy óriási sörgyár, ahol a híres-neves Saku sört készítik.
Na szóval, Pauline péntek este érkezett meg. Szerencsére pont jó hétvégén jött, mert szombaton is meg vasárnap is elég sok program volt a városban, pontosabban a helyi sportcsarnokban (itt kell megemlítenem, hogy az itteni csarnok mellett a szoboszlói kis izé simán eltörpül...). De még annyit a péntekről, hogy este megnéztük a Charlie és a csokigyárt, ami nagyon jól esett a kicsi szívemnek. :)
Másnap délelőtt elmentünk az itteni turkálókba, mert szerintünk ez egy alapvető látványosság itt. Olcsó és jó minőségű cuccok. :) Ezt követően én a patika felé vettem az irányt. Igen, megint, mert újból lebetegedtem. De ez valószínűleg annak tudható be, hogy amikor múlt hét szerdán a kínai étteremben és aztán a moziban voltunk, kint eléggé esett az eső, és persze nálam nem volt esernyő. De csak gyógyteát vettem a torkomra. Természetesen már jobban vagyok sokkal. ;)
A gyógyszertár után a sportcsarnok felé indultunk, ahol aznap egy speciális piac volt. A környéken élők árultak saját készítésű cuccokat. Kóstoltam házi készítésű sört... tök finom volt. Bár az íze hasonlított az itteni híres Kali sörhöz. A Kali sörről tudni kell, hogy alig egy százaléknyi alkohol van benne, és itteni fekete kenyérből készült, és az íze édeskés. Aztán egy külön teremben bemutatót tartottak, hogy náluk mit csinálnak a búzával a leszedés után. Van egy olyan lehetőség, hogy a szemek megpörkölését követően ledarálják, és ebből készítik az itt nagyon ismert és finom kama-t. Őszintén, eddig fogalmam sem volt, hogy miből is készül, de mindig is imádtam, amikor az oviban ettem.
Ezt követően a helyi plazába tartottunk, ahol kajáltunk, és aztán még nézelődtünk elég sokat, mert a francia lány szeretett volna venni magának egy téli kabátot. Mivel mikor megtudta, hogy mennyiért vettem kabátot, teljesen ki volt akadva, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő is ide akar jönni. De sajnos nem talált semmit magára.
Végül hazafelé vettük az irányt. Sajnos nem mentünk már máshova este, mert nagyon fájt a torkom, de nem volt belőle nagy gond, mert néztük a tv-t, ami szerintem mind a kettőnknek óriási élmény volt. :D Először a Büszkeség és Balítéletet adták, azt követően a Csokoládé című filmet. Az utóbbit meglátva visítoztunk, mint két kis csitri. :D
A másnapot csak a sétálásra terveztük, de végül bementünk a helyi Kreutwaldi múzeumba. Erről a férfiról tudni kell, hogy Ő írta az észtek híres eposzát a Kalevipoeg-et. (olyan, mint a finnek Kalevala-ja) Találtam természetesen magyar fordítást is a könyvből. :) És a úriember lakóházában egy oklevélre lettem figyelmes, amit a mi Magyar Tudományos Akadémiánk állított ki neki, és nem más írta alá, mint Arany János (az akkori titkár)! :)
Ezt követően hazamentünk a cuccaiért, és a kínai felé vettük az irányt, ahonnan pedig a buszpályaudvarra mentünk. És a hétvége el is telt újból! :)
Ja, az kimaradt, hogy vasárnap Apák Napja volt, amit a városi sportcsarnokba szerveztek meg. A helyszínre kijöttek az igazi férfi munkák, mint a katonaság, a rendőrség és a tűzoltóság. Ki lehetett próbálni mindent. Belül pedig egy az országban nagyon híres banda lépett fel.
Tegnap pedig a mi csoportunk ünnepelte az Apák Napját. Nagyon vártam, mert nem tudtam, hogy mire is készüljek. :)
Az óvónénik készültek egy játékkal az apukáknak a szabadban. Volt egy térkép, amelyeken különböző állomások szerepeltek, és hozzájuk feladatok társultak. Az én dolgom az volt az egyik állomásnál, hogy meg kellett mutatni, hogy mi van a kosárban, de csak 10 másodpercig, és nekik meg le kellett írniuk, hogy mit is láttak. Nem nehéz feladatokra kell gondolni, igazából csak a móka miatt volt. Ezután bementünk a csoport szobájába, ahol a gyerekek verset mondtak, és az általuk készített kis ajándékot átadták az apuciknak. :) Papírból készült nyakkendők, és csokornyakkendők voltak. :) Végezetül pedig megvendégeltük őket. :)
Nekem nagyon bejött, mert mi nem ünnepeljük otthon ezt a napot.
Tegnap este gyönyörűen havazott kint, de sajnos mára el is tűnt, mert átváltott esőre, és megjelent a latyak, amit ki nem állhatok. De jó, hogy van gumicsizmám, mert többször is beleléptem óriási tócsákba, amik hónak álcázták magukat.
Munka után pedig benéztem a helyi ifjúsági központba, ahol felajánlottam a segítségemet. Remélem, hogy szüksége lesz rá annak az egy szem lánynak, aki ott dolgozik. Jelenleg a központ igazgató nélkül van. Holnap mennek is a közeli Rõuge-ba, ahol szintén van egy ifjúsági központ.
Szóval, mostmár kiterjesztettem a feladataimat. Remélem, hogy lesz is értelme. ;)
Majd még jelentkezem! :)
2010. november 4., csütörtök
Sänna, Põlva és minden egyéb
Gondolom már mindenki izgalommal várta, hogy vajon mikor jön a következő bejegyzésem. :)
Hát ímé ez a nap is elkövetkezett! :D
Az elmúlt hét is nagyon jó volt (mint ahogy az összes eddigi).
Szóval...hol is kezdjem.
Az óvodában egyre magabiztosabb vagyok. Most már egyre többet kommunikálok a gyerekekkel és a munkatársakkal is.
Csütörtökön egy másik csoporttal (akik csak egy évvel idősebbek az én csoportomnál) elmentem egy óriási piacra. De nem akármilyen piacot kell elképzelni! Nem is tudom pontosan, hogy merre indultunk el a busszal, de az biztos h a semmi közepén, és szó szerint egy erdő közepén volt! :) Olyasmi volt az egész, mint valami zsibvásár. Mindent árultak ott! Házi készítésű kenyér, szalonna, sonka, "kolbász" (persze nem olyan mint nálunk), méz, állatok... ruhákat, játékokat, italokat, ételeket, egyszóval mindent. (A kedvencem az észt pánsípos pasi volt, aki indiánnak volt beöltözve! Bár Magyarországon is kikészítenek a lassan hungarikummá váló indiánjaink, de ez a pasi mindent vitt!)
Sajnos nem tudtam semmit se venni, mert egész végig le volt foglalva mind a két kezem, a gyerekeknek köszönhetően. Meg figyelni is kellett eléggé rájuk, mert nagyon sok ember volt kint, és bármikor elsodorhatták volna őket. De aranyos volt látni, hogy mindenki megcsodált minket, és előszeretettel kérdezték, hogy mind a mi gyerekünk? :D ...hát persze! Négy nőre pont öt gyerek jutott volna... :D:D:D
Na mindegy!
Pénteken nem mentem dolgozni, mert a mentorom Triinu egy másik munkát "talált" aznapra. Már régebben meséltem, hogy nem messze Tőlünk egy kis faluban él még két önkéntes lány Sännaban. Nos, pénteken reggel odaindultunk Desivel és Triinuval, mert az ottani 'kulturimõis' másnap akarta megnyitni a kapuit, de addig még be kellett fejezni egy-két dolgot. Ez végre igazi kétkezi meló volt, ami már hiányzott egy kicsit. ;) Persze a lányokkal is jól elbeszélgettünk, és délben a spanyol lány finom cukkinilevest csinált! (eddig még soha nem ettem, de mindenkinek csak ajánlani tudom!)
Hazatérésünk után, teljesen kinyúltunk. De másnap is visszatértünk a faluba, mert meghívást kaptunk a megnyitóra, ahol egy észt lány, Mari Kalkun adott koncertet a barátaival.
Egy kis ízelítő ebből a csodás zenéből:
Hommikuvalge
Fontos tudni erről a lányról, hogy ő az úgynevezett vőrui nyelvet használja, ami teljesen eltér az észt nyelvtől. (remélem, ha egyszer beszélem majd rendesen az észtet, akkor majd ezt is meg tudom tanulni, mert nagyon érdekel)
A koncert maga varázslatos volt. Folyamatosan libabőrös voltam. :) Nagyon tetszett, hogy a közönség meg folyamatosan mozgott és énekelt vele. :)
A hétvége meg még mindig nm ért véget, hiszen a következő napot már mióta vártam. Mióta is? Már Magyarországon is tudtam, hogy október utolsó vasárnapján hol leszek! :D
Mert vasárnap Põlvában játszott a magyar férfi kézilabda válogatott. Hát a város nem igazán nagy, bár egy ekkora országban nem is várható el, hogy mindenhol nagyvárosok legyenek. :)
Vicces volt a meccs egyrészt, mert csak négyen voltunk magyarok. Megpróbáltam a 996 észtet túlkiabálni, ami olyankor sikerült is, amikor mi szereztünk gólt. :D
A három magyar pedig egy család volt, és a férfi pedig nem más volt, mint a Tallinni Magyar Intézet igazgatója. :)
Annyira kedvesek voltak, hogy a meccs után hazavittek Võruba. :)
Jajj, még azt is meg kell említenem, hogy a kézicsapat mennyire aranyos volt, mert a meccs lefújása után, odajöttek hozzánk és kezet fogtak velünk!
Ez a hét meg most eléggé nyűgös a gyerekek szempontjából! Bár megpróbálkozunk megbirkózni a feladatokkal.
Hétfőn érkezett egy új kisfiú, akinek még nehezen megy a beszokás, de kinek ment könnyen? ;)
Kedden itt is volt Halottak Napja, de az észteknél ez nem munkaszüneti nap. Csak ezen a napon mindenki, aki tud, kitesz az ablakába egy gyertyát és meggyújtja, hogy ezzel is emlékezzen a szeretteire.
Az oviban most a család a téma. Például, hétfőn mindenki elmondta, hogy az anyukáját, az apukáját meg a testvérét hogy hívják. Persze ebből én sem maradhattam ki. Ja, és úgy vettem észre, hogy legjobban Balázs neve tetszett nekik, meg a vezetéknevem, mert ez utóbbit, senki nem tudja hogy kell kiejteni. :D
A héten felelősségteljes munkakört kaptam. Amikor kimegyünk a gyerekekkel, akkor először én megyek ki velük, és csak aztán jött a másik óvónéni. És most már egyre többször hangzik el az, hogy én is tanár vagyok, hogy lassan a gyerekek kezdik tényleg elhinni, és ezáltal szót is fogadnak.
Na, de most zárom soraimat, mert én is eléggé fáradt vagyok. Ez a hét volt eddig a legkimerítőbb számomra. Még szerencse, hogy a hétvégére nem terveztem semmit, végre pihenhetek. Az októbert fel kell dolgoznom, és ki kell pihennem. ;)
Ja, és az elmaradhatatlan: képek. :) (most nem csináltam sokat, kivételesen)
Hát ímé ez a nap is elkövetkezett! :D
Az elmúlt hét is nagyon jó volt (mint ahogy az összes eddigi).
Szóval...hol is kezdjem.
Az óvodában egyre magabiztosabb vagyok. Most már egyre többet kommunikálok a gyerekekkel és a munkatársakkal is.
Csütörtökön egy másik csoporttal (akik csak egy évvel idősebbek az én csoportomnál) elmentem egy óriási piacra. De nem akármilyen piacot kell elképzelni! Nem is tudom pontosan, hogy merre indultunk el a busszal, de az biztos h a semmi közepén, és szó szerint egy erdő közepén volt! :) Olyasmi volt az egész, mint valami zsibvásár. Mindent árultak ott! Házi készítésű kenyér, szalonna, sonka, "kolbász" (persze nem olyan mint nálunk), méz, állatok... ruhákat, játékokat, italokat, ételeket, egyszóval mindent. (A kedvencem az észt pánsípos pasi volt, aki indiánnak volt beöltözve! Bár Magyarországon is kikészítenek a lassan hungarikummá váló indiánjaink, de ez a pasi mindent vitt!)
Sajnos nem tudtam semmit se venni, mert egész végig le volt foglalva mind a két kezem, a gyerekeknek köszönhetően. Meg figyelni is kellett eléggé rájuk, mert nagyon sok ember volt kint, és bármikor elsodorhatták volna őket. De aranyos volt látni, hogy mindenki megcsodált minket, és előszeretettel kérdezték, hogy mind a mi gyerekünk? :D ...hát persze! Négy nőre pont öt gyerek jutott volna... :D:D:D
Na mindegy!
Pénteken nem mentem dolgozni, mert a mentorom Triinu egy másik munkát "talált" aznapra. Már régebben meséltem, hogy nem messze Tőlünk egy kis faluban él még két önkéntes lány Sännaban. Nos, pénteken reggel odaindultunk Desivel és Triinuval, mert az ottani 'kulturimõis' másnap akarta megnyitni a kapuit, de addig még be kellett fejezni egy-két dolgot. Ez végre igazi kétkezi meló volt, ami már hiányzott egy kicsit. ;) Persze a lányokkal is jól elbeszélgettünk, és délben a spanyol lány finom cukkinilevest csinált! (eddig még soha nem ettem, de mindenkinek csak ajánlani tudom!)
Hazatérésünk után, teljesen kinyúltunk. De másnap is visszatértünk a faluba, mert meghívást kaptunk a megnyitóra, ahol egy észt lány, Mari Kalkun adott koncertet a barátaival.
Egy kis ízelítő ebből a csodás zenéből:
Hommikuvalge
Fontos tudni erről a lányról, hogy ő az úgynevezett vőrui nyelvet használja, ami teljesen eltér az észt nyelvtől. (remélem, ha egyszer beszélem majd rendesen az észtet, akkor majd ezt is meg tudom tanulni, mert nagyon érdekel)
A koncert maga varázslatos volt. Folyamatosan libabőrös voltam. :) Nagyon tetszett, hogy a közönség meg folyamatosan mozgott és énekelt vele. :)
A hétvége meg még mindig nm ért véget, hiszen a következő napot már mióta vártam. Mióta is? Már Magyarországon is tudtam, hogy október utolsó vasárnapján hol leszek! :D
Mert vasárnap Põlvában játszott a magyar férfi kézilabda válogatott. Hát a város nem igazán nagy, bár egy ekkora országban nem is várható el, hogy mindenhol nagyvárosok legyenek. :)
Vicces volt a meccs egyrészt, mert csak négyen voltunk magyarok. Megpróbáltam a 996 észtet túlkiabálni, ami olyankor sikerült is, amikor mi szereztünk gólt. :D
A három magyar pedig egy család volt, és a férfi pedig nem más volt, mint a Tallinni Magyar Intézet igazgatója. :)
Annyira kedvesek voltak, hogy a meccs után hazavittek Võruba. :)
Jajj, még azt is meg kell említenem, hogy a kézicsapat mennyire aranyos volt, mert a meccs lefújása után, odajöttek hozzánk és kezet fogtak velünk!
Ez a hét meg most eléggé nyűgös a gyerekek szempontjából! Bár megpróbálkozunk megbirkózni a feladatokkal.
Hétfőn érkezett egy új kisfiú, akinek még nehezen megy a beszokás, de kinek ment könnyen? ;)
Kedden itt is volt Halottak Napja, de az észteknél ez nem munkaszüneti nap. Csak ezen a napon mindenki, aki tud, kitesz az ablakába egy gyertyát és meggyújtja, hogy ezzel is emlékezzen a szeretteire.
Az oviban most a család a téma. Például, hétfőn mindenki elmondta, hogy az anyukáját, az apukáját meg a testvérét hogy hívják. Persze ebből én sem maradhattam ki. Ja, és úgy vettem észre, hogy legjobban Balázs neve tetszett nekik, meg a vezetéknevem, mert ez utóbbit, senki nem tudja hogy kell kiejteni. :D
A héten felelősségteljes munkakört kaptam. Amikor kimegyünk a gyerekekkel, akkor először én megyek ki velük, és csak aztán jött a másik óvónéni. És most már egyre többször hangzik el az, hogy én is tanár vagyok, hogy lassan a gyerekek kezdik tényleg elhinni, és ezáltal szót is fogadnak.
Na, de most zárom soraimat, mert én is eléggé fáradt vagyok. Ez a hét volt eddig a legkimerítőbb számomra. Még szerencse, hogy a hétvégére nem terveztem semmit, végre pihenhetek. Az októbert fel kell dolgoznom, és ki kell pihennem. ;)
Ja, és az elmaradhatatlan: képek. :) (most nem csináltam sokat, kivételesen)
2010. október 26., kedd
Megint egy újabb hét
Igen, igen, újból bejegyzés következik. :) Nem hiszem, hogy hosszú lesz, hiszen nem sok minden történt velem, meg ha leírnám, akkor nem érdeklődnétek többet felőlem! ;)
Ezt a hetet kifejezetten vártam, mert mint azt az előző bejegyzésemben írtam (vagy nem), de az elmúlt hétvégén Tartuba mentem. Két okból kifolyólag. Először is, hogy találkozzak az önkéntesekkel, másrészt pedig, hogy végre magyarokkal is összefussak. ;)
Na, de ne szaladjak a hét végére.
Végre tovább maradok mostmár az oviban, mert besegítek az altatásban is, amit nagyon szeretek csinálni. Bár némelyik gyerek nagy kihívás számomra. Például van egy kislány, aki amíg másokat altatok, folyamatosan engem néz, azokkal a szép szemeivel, amik azt mondják, hogy gyere... De amikor végre mellé ülök, akkor meg az istennek sem akar elaludni. Pedig már tényleg mindent kipróbáltam. Azért azt fontos elmondanom, hogy a legelején egyszer sikerült a lehetetlen, azóta meg...mintha csak egy álom lett volna. :)
A múlt héten a csoporttal csináltunk egy különleges "hommikuringi"-t, amit otthon reggeli körnek hívhatnának. Ekkor minden nap reggeli után, leterítünk egy kerek plédet, vagy székeken kört alkotunk, és egy adott témáról beszélgetünk, és közben tanulunk. Múlt héten a madarakról és a természet volt a fő téma. Szóval ez a speciális kör csütörtökön a szabadban játszódott le. Mind a négy tanár (akik között én is vagyok) csinált valami feladatot. Persze ezt Annika már előtte kitalálta, nekünk csak el kellett mondanunk és segítenünk. Az én dolgom az volt, hogy két különböző nagyságú hulahopp karikát letettem a földre, amibe különböző méretű tobozokat tettünk. Természetesen a gyerekeknek kellett felismerni, hogy milyen fáról valók a tobozok, és hogy a nagy vagy a kicsi karikába kell e tenni. Igen, ekkor jöttem rá, hogy ezt valahogy el kell magyaráznom a gyerekeknek. Mivel mindenki megcsinálta, valószínűleg értették a mondataimat.
A beszédről jut eszembe, hogy mostmár egyre többször használom az észtet. Bár lehet, hogy nem mindig helyes, de végre beszélek. :) A gyerekek meg is hálálják, hogy észtül gagyogok, mert ők is végre beszélgetnek velem. Ez akkor volt a legfeltűnőbb, mikor az iskolai előadásról visszatérve mindenki hozzám szaladt, és kérdezgettek, hogy 'hol voltál?, 'mit csináltál?', 'miről beszéltél?', 'kivel beszéltél?'. És tudásom legjavát felhasználva válaszolgattam nekik. :)
Persze az iskolai előadás... az Egri Csillagok és a Pál utcai fiúk. Fontos megemlítenem, hogy a hetedikesek kevésbé voltak beszédesek, mint a hatodikosok, de ők is agyon aranyosak voltak. Még jó hogy vittem a kérdéseiket, mert máskülönben csak néztük volna egymást. :) Végülis, nem konkrétan történelem órát tartottam neki, hanem válaszoltam azokra a kérdésekre, ami a leginkább érdekelte őket.
Az meg nekem tetszett, hogy az irodalom tanár elmesélte, hogy a gimnazisták még Petőfi Sándorról is tanulnak itt.
Remélem, hogy máskor is hívnak, mert kifejezetten élvezem, hogy angolul beszélhetek Magyarországról, a magyarokról és néha magamról (az életemről).
Másnap úgy lett volna, hogy megyek a lakótársammal Tartuba, de eléggé fáradt voltam, és mondtam, hogy inkább majd csak szombat reggel.
Végül nem bántam meg, sőt... Megérkezvén várt rám a másik magyar lány, aki szintén önkéntes, csak Tallinnban. Végre jó volt újra magyarul beszélni, és egy nagyon kedves és aranyos lánnyal megismerkedni. Mire a többiek felébredtek, addigra mi már elég sok mindent meséltünk egymásnak. Később elmentünk a buszpályaudvarra, hogy a többieket bevárjuk, ami vicces fordulatot vett. Mivel többen érkeztek, mint amennyi embert vártak, és így nem volt elég szállás sajnos. Én végül mondtam, hogyha kell én szívesen hazamegyek este, mert csak egy óra busszal az út és szombaton mindig olcsó jegy. Végül Rena is csatakozott hozzám (igen, a magyar lány). Elmentünk pár emberrel a szállásra, és a csomagjainkat összeszedtük, aztán elindultunk egy éttermet keresni. De mi nem rendeltünk semmit Renával, és hamarabb is ott hagytuk őket, mert a magyarokkal való találkozás előtt szerettünk volna szétnézni még egy kicsit.
Hogy mennyire sikerült, azt a képek alapján rá lehet jönni. ;) (ja kb. a 185. kép után már a Vőruban készült képeket lehet látni)
Délután 3 órakor pedig végre találkoztunk a többi tartui magyarral. A legtöbben itt tanulnak az Erasmus-szal, vagy más ösztöndíj program keretén belül. Elmentünk enni és beszélgetni. Olyan 6 óra körül elváltunk, mert van aki hazament, van aki enni, és mi Renával megint várost nézni indultunk. De később újból csatlakoztak hozzánk páran, és sétáltunk egy jót.
Azt is megbeszéltük, hogy valószínűleg ők is jönnének a kézimeccsre, aminek nagyon örülnék. :)
Végül kikísértek a buszhoz, mi pedig indultunk haza.
Másnap meg egy darabig maradt nálam Rena, de aztán délután elkísértem a buszhoz, ami Tallinnba vitte őt.
Ez a hét viszont mozgalmasabb lesz sokkal, de erről majd csak jövő héten! :)
(megint nem lett hosszú... :-D )
Ezt a hetet kifejezetten vártam, mert mint azt az előző bejegyzésemben írtam (vagy nem), de az elmúlt hétvégén Tartuba mentem. Két okból kifolyólag. Először is, hogy találkozzak az önkéntesekkel, másrészt pedig, hogy végre magyarokkal is összefussak. ;)
Na, de ne szaladjak a hét végére.
Végre tovább maradok mostmár az oviban, mert besegítek az altatásban is, amit nagyon szeretek csinálni. Bár némelyik gyerek nagy kihívás számomra. Például van egy kislány, aki amíg másokat altatok, folyamatosan engem néz, azokkal a szép szemeivel, amik azt mondják, hogy gyere... De amikor végre mellé ülök, akkor meg az istennek sem akar elaludni. Pedig már tényleg mindent kipróbáltam. Azért azt fontos elmondanom, hogy a legelején egyszer sikerült a lehetetlen, azóta meg...mintha csak egy álom lett volna. :)
A múlt héten a csoporttal csináltunk egy különleges "hommikuringi"-t, amit otthon reggeli körnek hívhatnának. Ekkor minden nap reggeli után, leterítünk egy kerek plédet, vagy székeken kört alkotunk, és egy adott témáról beszélgetünk, és közben tanulunk. Múlt héten a madarakról és a természet volt a fő téma. Szóval ez a speciális kör csütörtökön a szabadban játszódott le. Mind a négy tanár (akik között én is vagyok) csinált valami feladatot. Persze ezt Annika már előtte kitalálta, nekünk csak el kellett mondanunk és segítenünk. Az én dolgom az volt, hogy két különböző nagyságú hulahopp karikát letettem a földre, amibe különböző méretű tobozokat tettünk. Természetesen a gyerekeknek kellett felismerni, hogy milyen fáról valók a tobozok, és hogy a nagy vagy a kicsi karikába kell e tenni. Igen, ekkor jöttem rá, hogy ezt valahogy el kell magyaráznom a gyerekeknek. Mivel mindenki megcsinálta, valószínűleg értették a mondataimat.
A beszédről jut eszembe, hogy mostmár egyre többször használom az észtet. Bár lehet, hogy nem mindig helyes, de végre beszélek. :) A gyerekek meg is hálálják, hogy észtül gagyogok, mert ők is végre beszélgetnek velem. Ez akkor volt a legfeltűnőbb, mikor az iskolai előadásról visszatérve mindenki hozzám szaladt, és kérdezgettek, hogy 'hol voltál?, 'mit csináltál?', 'miről beszéltél?', 'kivel beszéltél?'. És tudásom legjavát felhasználva válaszolgattam nekik. :)
Persze az iskolai előadás... az Egri Csillagok és a Pál utcai fiúk. Fontos megemlítenem, hogy a hetedikesek kevésbé voltak beszédesek, mint a hatodikosok, de ők is agyon aranyosak voltak. Még jó hogy vittem a kérdéseiket, mert máskülönben csak néztük volna egymást. :) Végülis, nem konkrétan történelem órát tartottam neki, hanem válaszoltam azokra a kérdésekre, ami a leginkább érdekelte őket.
Az meg nekem tetszett, hogy az irodalom tanár elmesélte, hogy a gimnazisták még Petőfi Sándorról is tanulnak itt.
Remélem, hogy máskor is hívnak, mert kifejezetten élvezem, hogy angolul beszélhetek Magyarországról, a magyarokról és néha magamról (az életemről).
Másnap úgy lett volna, hogy megyek a lakótársammal Tartuba, de eléggé fáradt voltam, és mondtam, hogy inkább majd csak szombat reggel.
Végül nem bántam meg, sőt... Megérkezvén várt rám a másik magyar lány, aki szintén önkéntes, csak Tallinnban. Végre jó volt újra magyarul beszélni, és egy nagyon kedves és aranyos lánnyal megismerkedni. Mire a többiek felébredtek, addigra mi már elég sok mindent meséltünk egymásnak. Később elmentünk a buszpályaudvarra, hogy a többieket bevárjuk, ami vicces fordulatot vett. Mivel többen érkeztek, mint amennyi embert vártak, és így nem volt elég szállás sajnos. Én végül mondtam, hogyha kell én szívesen hazamegyek este, mert csak egy óra busszal az út és szombaton mindig olcsó jegy. Végül Rena is csatakozott hozzám (igen, a magyar lány). Elmentünk pár emberrel a szállásra, és a csomagjainkat összeszedtük, aztán elindultunk egy éttermet keresni. De mi nem rendeltünk semmit Renával, és hamarabb is ott hagytuk őket, mert a magyarokkal való találkozás előtt szerettünk volna szétnézni még egy kicsit.
Hogy mennyire sikerült, azt a képek alapján rá lehet jönni. ;) (ja kb. a 185. kép után már a Vőruban készült képeket lehet látni)
Délután 3 órakor pedig végre találkoztunk a többi tartui magyarral. A legtöbben itt tanulnak az Erasmus-szal, vagy más ösztöndíj program keretén belül. Elmentünk enni és beszélgetni. Olyan 6 óra körül elváltunk, mert van aki hazament, van aki enni, és mi Renával megint várost nézni indultunk. De később újból csatlakoztak hozzánk páran, és sétáltunk egy jót.
Azt is megbeszéltük, hogy valószínűleg ők is jönnének a kézimeccsre, aminek nagyon örülnék. :)
Végül kikísértek a buszhoz, mi pedig indultunk haza.
Másnap meg egy darabig maradt nálam Rena, de aztán délután elkísértem a buszhoz, ami Tallinnba vitte őt.
Ez a hét viszont mozgalmasabb lesz sokkal, de erről majd csak jövő héten! :)
(megint nem lett hosszú... :-D )
2010. október 18., hétfő
The best weekend... Viljandi
Eddig mindig úgy kezdtem a bejegyzéseimet, hogy megint nagyon jó volt a hét... de most ki kell emelnem a hétvégét!!!
Hogy miért is a hétvégét? Pénteken a lakótársammal a munkáink befejeztével Viljandi felé vettük az irányt! Viljandi nagyon ismert város, nemcsak Észtországban, hanem a kontinensen is, mert a város a folk fesztiváljáról ismert nagyon, amit minden év nyarán tartanak.
Azért mentünk oda a hétvégén, mert az egyik lány születésnapi bulit tartott, és minden önkéntest meghívott. :-)
Megérkezésünk után egyből egy koncertre mentünk. Népzenei koncertre természetesen, amiről kiderült, hogy a finn-ugor nyelvcsaládba tartozó nemzetek lépnek fel. A magyar előadókat egyből felismertem! Nagyon tetszett az összes fellépő előadása, kivételesen a magyaroké. Amikor a lány elkezdett énekelni, meg is hatódtam, hiszen már egy jó ideje nem hallottam élő magyar népzenét.
A koncert után, ahogy kifele tartottam, meghallottam, hogy egy nő magyarul beszél a kislányával, és rájuk mosolyogtam. Párszor még visszanéztem, és felfigyeltem arra, amikor a hölgy azt mondta a lányának, hogy menjél oda hozzájuk beszélgetni. Erre én, nem tudom miért, de odamentem hozzájuk, és elkezdtünk beszélgetni. Jajj, annyira jól esett végre beszélgetni! :-) Kiderült, hogy Tartuban laknak, ami olyan jó egy órányira van Vőrutól. Meg is adta az e-mail címét, hogy írjak neki, ha Tartuba megyek, mert akkor szervezni akar nekem egy estét, amikor bemutatna a többi magyarnak. Annyira boldog lettem, amikor ezt mondta!
Amúgy Viljandiban él egy magyar lány, Eszter, akivel szintén találkoztam, sőt ahol Ő lakik, ott volt a szállásunk nekünk is. Beszélgettem Vele is magyarul, de angolul is természetesen, hogy a többiek ne érezzék magukat kirekesztettnek, amikor mi kommunikáltunk.
Másnap sétáltunk a városban, aztán mentünk a születésnapi buliba a svéd lány lakására. Később pedig megérkeztek a többiek is Tallinnból. Na, akkor lettünk kb. 20-an, ami önkéntesek szempontjából eléggé szép szám, főleg a legtöbbünk csak pár hónapja van itt.
Később elmentünk mindannyian enni (látványnak nem volt utolsó, ahogy vonultunk a városban), és onnan pedig a szállásunk felé tartott mindenki, mert eléggé nagy házban laknak az ottani önkéntesek.
Ment a zene, mindenki beszélgetett, vagy énekelt, táncolt. A hangulat isteni jó volt! Az egyik észt lány egyszer felállt egy székre és közölte, hogy egy ismerősének nemrég nyílt pub-ja, ahol aznap este rockabilly buli van, és ha menni akarunk, akkor indulás.
Mindenki szedelőzködött gyorsan, és neki is indultunk.
A buli meg...egyszerűen leírhatatlan volt! Persze egyik együttes sem volt egy Mystery Gang, de ezek az emberek igazán nagy arcok voltak! :-) Mintha tényleg az 50'-es években lettünk volna! A tagok közül pár emberrel még beszélgettem is elég sokat...és az egyikük még magyarul is tudott pát szót. :-D
Másnap menni akartam a svéd lány munkahelyére, de sajnos, mivel annyira király volt a buli, ezért nem bírtam reggel felkelni. De helyette a Pauline-nal elmentünk reggel a városba és a várhoz is. Gyönyörű az egész város, meg a környék is. Készítettem is képeket!!!
Délután pedig indultunk is haza...
Ennyi ember, együtt, egy helyen!!! Imádom őket!
Olyannyira, hogy megint találkozni fogunk a hétvégén! :-D
Ja, és amit még meg kell említenem, az a hó!!!! Pénteken havazott először, de szerencsére még nem maradt meg. Bár nem volt belőle gond, mert pont csütörtökön vettem téli kabátot, amit már másnap fel is tudtam avatni. Ilyen szép és meleg kabátom még nem igazán volt! :-) És szert tettem egy gumicsizmára is, az esősebb időkre, mert az itt nélkülözhetetlen. ;-)
Szóval készülök! ;-)
Hogy miért is a hétvégét? Pénteken a lakótársammal a munkáink befejeztével Viljandi felé vettük az irányt! Viljandi nagyon ismert város, nemcsak Észtországban, hanem a kontinensen is, mert a város a folk fesztiváljáról ismert nagyon, amit minden év nyarán tartanak.
Azért mentünk oda a hétvégén, mert az egyik lány születésnapi bulit tartott, és minden önkéntest meghívott. :-)
Megérkezésünk után egyből egy koncertre mentünk. Népzenei koncertre természetesen, amiről kiderült, hogy a finn-ugor nyelvcsaládba tartozó nemzetek lépnek fel. A magyar előadókat egyből felismertem! Nagyon tetszett az összes fellépő előadása, kivételesen a magyaroké. Amikor a lány elkezdett énekelni, meg is hatódtam, hiszen már egy jó ideje nem hallottam élő magyar népzenét.
A koncert után, ahogy kifele tartottam, meghallottam, hogy egy nő magyarul beszél a kislányával, és rájuk mosolyogtam. Párszor még visszanéztem, és felfigyeltem arra, amikor a hölgy azt mondta a lányának, hogy menjél oda hozzájuk beszélgetni. Erre én, nem tudom miért, de odamentem hozzájuk, és elkezdtünk beszélgetni. Jajj, annyira jól esett végre beszélgetni! :-) Kiderült, hogy Tartuban laknak, ami olyan jó egy órányira van Vőrutól. Meg is adta az e-mail címét, hogy írjak neki, ha Tartuba megyek, mert akkor szervezni akar nekem egy estét, amikor bemutatna a többi magyarnak. Annyira boldog lettem, amikor ezt mondta!
Amúgy Viljandiban él egy magyar lány, Eszter, akivel szintén találkoztam, sőt ahol Ő lakik, ott volt a szállásunk nekünk is. Beszélgettem Vele is magyarul, de angolul is természetesen, hogy a többiek ne érezzék magukat kirekesztettnek, amikor mi kommunikáltunk.
Másnap sétáltunk a városban, aztán mentünk a születésnapi buliba a svéd lány lakására. Később pedig megérkeztek a többiek is Tallinnból. Na, akkor lettünk kb. 20-an, ami önkéntesek szempontjából eléggé szép szám, főleg a legtöbbünk csak pár hónapja van itt.
Később elmentünk mindannyian enni (látványnak nem volt utolsó, ahogy vonultunk a városban), és onnan pedig a szállásunk felé tartott mindenki, mert eléggé nagy házban laknak az ottani önkéntesek.
Ment a zene, mindenki beszélgetett, vagy énekelt, táncolt. A hangulat isteni jó volt! Az egyik észt lány egyszer felállt egy székre és közölte, hogy egy ismerősének nemrég nyílt pub-ja, ahol aznap este rockabilly buli van, és ha menni akarunk, akkor indulás.
Mindenki szedelőzködött gyorsan, és neki is indultunk.
A buli meg...egyszerűen leírhatatlan volt! Persze egyik együttes sem volt egy Mystery Gang, de ezek az emberek igazán nagy arcok voltak! :-) Mintha tényleg az 50'-es években lettünk volna! A tagok közül pár emberrel még beszélgettem is elég sokat...és az egyikük még magyarul is tudott pát szót. :-D
Másnap menni akartam a svéd lány munkahelyére, de sajnos, mivel annyira király volt a buli, ezért nem bírtam reggel felkelni. De helyette a Pauline-nal elmentünk reggel a városba és a várhoz is. Gyönyörű az egész város, meg a környék is. Készítettem is képeket!!!
Délután pedig indultunk is haza...
Ennyi ember, együtt, egy helyen!!! Imádom őket!
Olyannyira, hogy megint találkozni fogunk a hétvégén! :-D
Ja, és amit még meg kell említenem, az a hó!!!! Pénteken havazott először, de szerencsére még nem maradt meg. Bár nem volt belőle gond, mert pont csütörtökön vettem téli kabátot, amit már másnap fel is tudtam avatni. Ilyen szép és meleg kabátom még nem igazán volt! :-) És szert tettem egy gumicsizmára is, az esősebb időkre, mert az itt nélkülözhetetlen. ;-)
Szóval készülök! ;-)
2010. október 11., hétfő
Az elmúlt hét megint izgalmakkal teli volt. :-)
A legfontosabb,amit az előző írásomban is megemlítettem, hogy csütörtökön voltam az egyik helyi gimnáziumban. Először úgy volt, hogy előadást tartok majd Magyarországról, de végülis a gyerekek egész órán át csak kérdezgettek. Általában Rólam, de néha érdeklődtek Magyarország felől is. :-)
A kedvenc kérdéseim voltak: észt vagy magyar férjed lesz?; a gyerekeidnek észt vagy magyar nevet fogsz adni? :-D
Tetszett, hogy kérdezősködtek. Bár volt olyan pillanat, hogy azt hittem, hogy vége, de aztán valaki csak felemelte a kezét, és folytatták tovább. :-)
Köszönetképpen kaptam egy bögrét, amin az iskola logója szerepel. :-) Megemlítette, hogy lehet, hogy majd még hív vagy ír, ha bármi lesz.
Tegnap kaptam is Tőle egy e-mailt, amiben megemlítette, hogy az itteni hetedikesek most veszik az Egri Csillagokat, és az irodalom tanár érdeklődött, hogy lenne e kedvem előadást tartani arról az időszakról!!
Természetesen elvállaltam, mert imádom a törit, de hogy hogyan hozok össze egy angol nyelvű előadást...nem tudom! :) Majd meglátjuk! :-D
A péntek is hihetetlenül jó volt! Reggel a többi segítővel (dadusok) elmentünk Põlvába (igen, ott lesz a kézimeccs is), egy ottani oviba. Nem tudtam, hogy miért is megyünk oda, de amikor megláttam kívülről, aztán meg belülről is... meghaltam. Szerintem ez az óvónők és dadusok álma! A csoportok szobái...mindenki el volt ájulva az egésztől. Bár a mi gyerekeink szebbek. :-PA hétvégét nyugodtan töltöttem, és pihiztem, mert a lakótársam elment még csütörtökön az on-arrival training-jére. Szerintem hamarosan megérkezik, szóval lassan de biztosan bemegyek a szobámba. :-D Eddig a nappalinkban garázdálkodtam.
Amúgy vasárnap voltam uszodában. Jajj, annyira jól esett! Már hiányzott az életemből ez a mozgás. Sajnos nem a városban van, hanem 5 km-re egy kisvárosban, Väimela a neve. Lehet, hogy egyszer kipróbálom h milyen messze van biciklivel... ;-)
Egy fontos bejelenteni való még: ma volt az utolsó hivatalos észt órám. :-(
Ez egyet jelent: mostantól el kell kezdenem észtül beszélnem... ;-)
A legfontosabb,amit az előző írásomban is megemlítettem, hogy csütörtökön voltam az egyik helyi gimnáziumban. Először úgy volt, hogy előadást tartok majd Magyarországról, de végülis a gyerekek egész órán át csak kérdezgettek. Általában Rólam, de néha érdeklődtek Magyarország felől is. :-)
A kedvenc kérdéseim voltak: észt vagy magyar férjed lesz?; a gyerekeidnek észt vagy magyar nevet fogsz adni? :-D
Tetszett, hogy kérdezősködtek. Bár volt olyan pillanat, hogy azt hittem, hogy vége, de aztán valaki csak felemelte a kezét, és folytatták tovább. :-)
Köszönetképpen kaptam egy bögrét, amin az iskola logója szerepel. :-) Megemlítette, hogy lehet, hogy majd még hív vagy ír, ha bármi lesz.
Tegnap kaptam is Tőle egy e-mailt, amiben megemlítette, hogy az itteni hetedikesek most veszik az Egri Csillagokat, és az irodalom tanár érdeklődött, hogy lenne e kedvem előadást tartani arról az időszakról!!
Természetesen elvállaltam, mert imádom a törit, de hogy hogyan hozok össze egy angol nyelvű előadást...nem tudom! :) Majd meglátjuk! :-D
A péntek is hihetetlenül jó volt! Reggel a többi segítővel (dadusok) elmentünk Põlvába (igen, ott lesz a kézimeccs is), egy ottani oviba. Nem tudtam, hogy miért is megyünk oda, de amikor megláttam kívülről, aztán meg belülről is... meghaltam. Szerintem ez az óvónők és dadusok álma! A csoportok szobái...mindenki el volt ájulva az egésztől. Bár a mi gyerekeink szebbek. :-PA hétvégét nyugodtan töltöttem, és pihiztem, mert a lakótársam elment még csütörtökön az on-arrival training-jére. Szerintem hamarosan megérkezik, szóval lassan de biztosan bemegyek a szobámba. :-D Eddig a nappalinkban garázdálkodtam.
Amúgy vasárnap voltam uszodában. Jajj, annyira jól esett! Már hiányzott az életemből ez a mozgás. Sajnos nem a városban van, hanem 5 km-re egy kisvárosban, Väimela a neve. Lehet, hogy egyszer kipróbálom h milyen messze van biciklivel... ;-)
Egy fontos bejelenteni való még: ma volt az utolsó hivatalos észt órám. :-(
Ez egyet jelent: mostantól el kell kezdenem észtül beszélnem... ;-)
2010. október 5., kedd
Telnek a napok
Megint eltelt egy hét. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan telnek a napok itt. Egyszer csak azon kapom magam, hogy már pakolok is...
Na jó, ez még azért korai. :) Nem is akarok még hazamenni!
Természetesen megint történtek izgalmas dolgok itt (mint mindig)!
Végre hétfőn elmentem vásárolni! :) Nem is akárhova: second hand boltokba. A városban majdnem minden bolt ilyen. Egyáltalán nem gond, mert elég jó ruhákat lehet találni (a márkás ruhákra kell gondolni), és az áraik... szerintem olcsók! :)
Múlt szerdán itt is megünnepelték Mihály napját. Abból állt, hogy az óvodákban "kirakodó vásár" volt. A vásár alatt azt kell érteni, hogy például nálunk minden csoport csinált saját készítésű ételeket, és azt árulták elég olcsón. Én végül vettem házi készítésű gomba befőttet (isteni finom!!), és a csoportomtól pár csokis muffint (jobb mint amit én csinálok). :) Lakótársam is Velem volt, és megmutattam Neki az ovimat. Nagyon tetszett neki, olyannyira, h jópár képet is készített.
Csütörtökön pedig pedagógus nap volt. Őszintén én nem is emlékszem, hogy nálunk mikor ünneplik (de szerintem melegebb időszakban).
Sajnos ezen a napon dolgozott Velünk utoljára Merike, az egyik óvónéni. Az ok: messze lakik (45 km), és belefáradt, hogy mindennap utazgasson oda-vissza. Lakást is bérelt, de az meg drága, hogy két lakást tartson fenn. Elég szomorú voltam, hiszen Ő olyan igazi óvónéni volt, aki mindig foglalkozott a gyerekekkel. Persze Annika sem rossz, csak Ő fiatalabb mint Merike.
Este pedig hivatalosak voltunk színházba, ami előtt először kiosztották a 2010. év legjobb tanára díjakat. Aztán következett az előadás. Samuel Beckettől A játszma vége (vagy Végjáték) című darabot. A végére a fejem is belefájdult, mert annyira koncentráltam, hogy megértsem miről beszélnek. De előadás után kiderült, hogy a tanárok sem igazán értették. :) Ez amiatt lehetett, mert ez a becketti mű nagyon filozófikus (persze amint hazaértem, rákerestem), és a szereplők szimbolizálnak bizonyos dolgokat (nem tudom, hogy mit). Szóval szeretném elolvasni, mert meg akarom érteni! Aki tudja, hogy honnan tölthetném le a könyvet, annak nagyon hálás lennék. :)
Az előadás után átmentünk egy másik terembe, ahol már vártak minket pezsgővel (Törleyvel persze), meg falatkákkal. Mindegyik isteni volt! :) Még a tortából is kaptunk, és aztán mentünk haza. :)
Pénteken találkoztam az új óvónénivel, aki a héten mindennap velünk van, hogy figyelje Annikát, hogy mit csinál. És végre ezen a napon tovább maradtam bent, mert Annikának Tartuba kellett mennie, és megkért hogy maradjak Maris-szal, és segítsek az altatásban. :) Ezt követően pedig, hazamentem. De nem maradtam otthon sokáig, mert annyira gyönyörű volt az idő, hogy kisétáltam a Tamula-tóhoz. :)
Lehet, hogy már néhányan láttátok is a képeket, de aki nem, azoknak íme.
A hétvége nyugis volt végre. Már hiányzott a pihenés. Szombat reggel elmentem a helyi piacra, ami egy köpésre van a lakásomtól. Délelőtt meg kitakarítottunk. :)
Vasárnap meg Desirée főzött, mert a mentorát meghívta hozzánk. Végül én is kaptam a kajából, ami elég finom volt. ;)
Hétfő pedig nagy nap volt, mert végre megkaptam a biciklimet!!!! :D Tettem is egy nagy kört! Imádom! Ma is azzal mentem dolgozni. ;)
A mai nap is érdekes volt, mert az óvónénik elmentek egy másik óvodát meglátogatni, és a csoportok általában a segítőkre maradtak.
Hát huhh...!
Eléggé kifárasztottak a kölkök! :D De mostmár komolyan vették mikor valamit rosszat tettek, és leültettem őket. Persze a nap folyamán jött még egy ember segíteni. De úgy sem volt könnyebb sokkal. :)
Az ebéd utáni alvás nehezen, de ment. :)
Szóval telnek a napjaim... :D
Jaa, és még valami fontos! Csütörtökön meghívtak az egyik helyi gimnáziumba, hogy tartsak előadást Magyarországról (szerencsére csak angolul). :)
Majd mesélek... ;)
Na jó, ez még azért korai. :) Nem is akarok még hazamenni!
Természetesen megint történtek izgalmas dolgok itt (mint mindig)!
Végre hétfőn elmentem vásárolni! :) Nem is akárhova: second hand boltokba. A városban majdnem minden bolt ilyen. Egyáltalán nem gond, mert elég jó ruhákat lehet találni (a márkás ruhákra kell gondolni), és az áraik... szerintem olcsók! :)
Múlt szerdán itt is megünnepelték Mihály napját. Abból állt, hogy az óvodákban "kirakodó vásár" volt. A vásár alatt azt kell érteni, hogy például nálunk minden csoport csinált saját készítésű ételeket, és azt árulták elég olcsón. Én végül vettem házi készítésű gomba befőttet (isteni finom!!), és a csoportomtól pár csokis muffint (jobb mint amit én csinálok). :) Lakótársam is Velem volt, és megmutattam Neki az ovimat. Nagyon tetszett neki, olyannyira, h jópár képet is készített.
Csütörtökön pedig pedagógus nap volt. Őszintén én nem is emlékszem, hogy nálunk mikor ünneplik (de szerintem melegebb időszakban).
Sajnos ezen a napon dolgozott Velünk utoljára Merike, az egyik óvónéni. Az ok: messze lakik (45 km), és belefáradt, hogy mindennap utazgasson oda-vissza. Lakást is bérelt, de az meg drága, hogy két lakást tartson fenn. Elég szomorú voltam, hiszen Ő olyan igazi óvónéni volt, aki mindig foglalkozott a gyerekekkel. Persze Annika sem rossz, csak Ő fiatalabb mint Merike.
Este pedig hivatalosak voltunk színházba, ami előtt először kiosztották a 2010. év legjobb tanára díjakat. Aztán következett az előadás. Samuel Beckettől A játszma vége (vagy Végjáték) című darabot. A végére a fejem is belefájdult, mert annyira koncentráltam, hogy megértsem miről beszélnek. De előadás után kiderült, hogy a tanárok sem igazán értették. :) Ez amiatt lehetett, mert ez a becketti mű nagyon filozófikus (persze amint hazaértem, rákerestem), és a szereplők szimbolizálnak bizonyos dolgokat (nem tudom, hogy mit). Szóval szeretném elolvasni, mert meg akarom érteni! Aki tudja, hogy honnan tölthetném le a könyvet, annak nagyon hálás lennék. :)
Az előadás után átmentünk egy másik terembe, ahol már vártak minket pezsgővel (Törleyvel persze), meg falatkákkal. Mindegyik isteni volt! :) Még a tortából is kaptunk, és aztán mentünk haza. :)
Pénteken találkoztam az új óvónénivel, aki a héten mindennap velünk van, hogy figyelje Annikát, hogy mit csinál. És végre ezen a napon tovább maradtam bent, mert Annikának Tartuba kellett mennie, és megkért hogy maradjak Maris-szal, és segítsek az altatásban. :) Ezt követően pedig, hazamentem. De nem maradtam otthon sokáig, mert annyira gyönyörű volt az idő, hogy kisétáltam a Tamula-tóhoz. :)
Lehet, hogy már néhányan láttátok is a képeket, de aki nem, azoknak íme.
A hétvége nyugis volt végre. Már hiányzott a pihenés. Szombat reggel elmentem a helyi piacra, ami egy köpésre van a lakásomtól. Délelőtt meg kitakarítottunk. :)
Vasárnap meg Desirée főzött, mert a mentorát meghívta hozzánk. Végül én is kaptam a kajából, ami elég finom volt. ;)
Hétfő pedig nagy nap volt, mert végre megkaptam a biciklimet!!!! :D Tettem is egy nagy kört! Imádom! Ma is azzal mentem dolgozni. ;)
A mai nap is érdekes volt, mert az óvónénik elmentek egy másik óvodát meglátogatni, és a csoportok általában a segítőkre maradtak.
Hát huhh...!
Eléggé kifárasztottak a kölkök! :D De mostmár komolyan vették mikor valamit rosszat tettek, és leültettem őket. Persze a nap folyamán jött még egy ember segíteni. De úgy sem volt könnyebb sokkal. :)
Az ebéd utáni alvás nehezen, de ment. :)
Szóval telnek a napjaim... :D
Jaa, és még valami fontos! Csütörtökön meghívtak az egyik helyi gimnáziumba, hogy tartsak előadást Magyarországról (szerencsére csak angolul). :)
Majd mesélek... ;)
2010. szeptember 27., hétfő
Hétvége, Tallinn
A múlt hét nagyon gyorsan eltelt! Olyannyira, hogy pénteken eszméltem rá, hogy már megint a buszon ülök útban Tallinn felé, hogy az új ismerőseimmel találkozzak és bulizzak egy jót. :)
A buszpályaudvaron (Tallinna bussijaam) a másik magyar önkéntes Zsombor várt Rám, mert az éjszakát az ő lakásában töltöttem.
A szülinapi buli iszonyatosan jó volt! Elég sokan eljöttek, és a hangulat is megvolt!
Reggel fél öt körül kerültem ágyba, és már reggel tíz előtt fent voltam.
Hál' Istennek nem éreztem magam fáradtnak, ezért úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom Zsombort, és elkísérem a lakótársát Maryam-ot a vasútállomásra, ahol a többiek várták, mert Viljandiba mentek. Én azért nem vállaltam ezt az utat, mert inkább maradni szerettem volna, és felfedezni Tallinnt. :)
Kedvenc francia barátnőmmel Pauline-nal találkoztam az egyik bevásárlóközpont előtt. Ebéd után egyből nekivágtunk az óvárosnak (Vanalinn).
Egyszerűen leírhatatlanul szép ez a város! De helyettem inkább a képek beszéljenek! ;)
Az utolsó néhány fotó nem Tallinnban készült, hanem Sakuban. Erről a településről tudni kell, hogy itt készítik a híres Saku sört! (bár én még nem kóstoltam még)
Amúgy Pauline lakik ebben a faluban, ami 30 percnyire van Tallinntól. Nagyon szép és gyönyörű, mint az összes többi észt település! :)
A szombat estémet végül is Sakuban töltöttem, és másnap sétáltam jó sokat. Azt követően pedig újból Tallinn felé vettük az irányt, de ott el kellett válnom francia barátosnémtól, mert rám már várt a busz, ami egyenesen hazaszállított. :)
Úgy tűnik az októbert sem úszom meg utazás nélkül, mert a hónap közepén Tartuban Magyar Filmfesztivál lesz (vagy valami hasonló). Október végén meg Pőlva vár Rám, hiszen ott lesz az Észtország-Magyarország kézilabda meccs! :)
A buszpályaudvaron (Tallinna bussijaam) a másik magyar önkéntes Zsombor várt Rám, mert az éjszakát az ő lakásában töltöttem.
A szülinapi buli iszonyatosan jó volt! Elég sokan eljöttek, és a hangulat is megvolt!
Reggel fél öt körül kerültem ágyba, és már reggel tíz előtt fent voltam.
Hál' Istennek nem éreztem magam fáradtnak, ezért úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom Zsombort, és elkísérem a lakótársát Maryam-ot a vasútállomásra, ahol a többiek várták, mert Viljandiba mentek. Én azért nem vállaltam ezt az utat, mert inkább maradni szerettem volna, és felfedezni Tallinnt. :)
Kedvenc francia barátnőmmel Pauline-nal találkoztam az egyik bevásárlóközpont előtt. Ebéd után egyből nekivágtunk az óvárosnak (Vanalinn).
Egyszerűen leírhatatlanul szép ez a város! De helyettem inkább a képek beszéljenek! ;)
Az utolsó néhány fotó nem Tallinnban készült, hanem Sakuban. Erről a településről tudni kell, hogy itt készítik a híres Saku sört! (bár én még nem kóstoltam még)
Amúgy Pauline lakik ebben a faluban, ami 30 percnyire van Tallinntól. Nagyon szép és gyönyörű, mint az összes többi észt település! :)
A szombat estémet végül is Sakuban töltöttem, és másnap sétáltam jó sokat. Azt követően pedig újból Tallinn felé vettük az irányt, de ott el kellett válnom francia barátosnémtól, mert rám már várt a busz, ami egyenesen hazaszállított. :)
Úgy tűnik az októbert sem úszom meg utazás nélkül, mert a hónap közepén Tartuban Magyar Filmfesztivál lesz (vagy valami hasonló). Október végén meg Pőlva vár Rám, hiszen ott lesz az Észtország-Magyarország kézilabda meccs! :)
2010. szeptember 21., kedd
On-arrival training...
Eléggé eltűntem az elmúlt napokban, de csak tegnap érkeztem meg egy hihetetlenül jó tréningről! :)
Természetesen a pilisszentlászlói volt a legjobb! De ez más volt...
Utazásom szerdán kezdődött, amikor busszal elmentem Tallinnba. A Vabaduse väljak-on bemutató nap volt, ahova minket is meghívtak, mint önkénteseket. Hát mit ne mondjak...nagyon hideg volt és esett az eső. De aztán az egyik észt ismerősömnél aludtam. Szép kis lakása van, nagyon tetszett. :)
Másnap mentem a buszpályaudvarra, mert onnan indultunk a többi önkéntessel. Időben ott voltam, de az a poén hogy nem találtam meg a buszt, és majdnem le is késtem. De végül kiszúrtam őket!!! :D
A buszra felszállva derült ki, hogy nem én vagyok az egyetlen magyar, aki most érkezett Észtországba. Egy magyar srác is volt a buszon, és a poén az egészben, hogy 24 éves és szociológus, mint én. :D
A buszút is eléggé vicces volt, mert többször is eltévedt a sofőr, de nagy nehezen megtaláltuk a célállomást: Lepiku Guesthouse. Egy erdő közepén volt a ház, mögötte pedig egy kis tavacska. Leírhatatlanul gyönyörű volt a környezet! És a ház!!! Úristen!! :) Egy nagy faház volt, ami belül is teljesen fa volt. A szobák is szépek voltak, és az ágy!!!! Ilyen jót még sohasem aludtam idegen ágyban! :D
Bevallom először féltem elmenni a tréningre, mert azért csak öt napon át angolul kellett kommunikálni. De meglepetésemre nem volt gond. Néha azért jól esett, hogy ott volt Zsombor, és megszólalhattam a saját nyelvemen is. :)
Összesen 16-an voltunk. 5 német, 4 francia, 2 török, 2 magyar, 1 spanyol, 1 svéd és 1 örmény. Nagyon jó kis csapat volt!
Megérkezésünk után elfoglaltuk a szobákat. Én egy francia lánnyal kerültem össze, akit Pauline-nak hívnak. Nagyon bírtam. :) A franciák állandóan röhögnek! :D
Ezt követően elkezdődött a tréning. Próbáltuk egymás nevét megjegyezni (kisebb-nagyobb sikerrel). Este pedig résztvettem az első international events-en! Mindenki bemutatta a saját országát! Én megtanítottam a többieket csárdást táncolni! Jelentem, eléggé tetszett nekik. :D
Második nap belecsaptunk a közepébe, és megkezdődött az igazi tréning. Előadások egyfolytában. Minden reggel tanultunk egy észt dalt, illetve Észtországról, és persze a nyelv órák sem maradhattak el. A második napon egy kicsit besokalltam az angol nyelvtől, de estére sikerült túllépnem ezen, és onnantól kezdve, nem volt gond.
A harmadik nap megtanultuk az egyik legnépszerűbb észt néptáncot a Kaerajaan-t. Annyira jól ment, h még éjszaka is csak azt táncoltuk. :D
A harmadik nap estéjén megnéztük a The Singing Revolution-t, ami egy észt dokumentumfilm. Nagyon ajánlom mindenkinek. Hihetetlenül szép és érzelemdús!
A negyedik nap az utolsó volt, amikor mindent lezártunk, és ennek a csúcsa az esti szauna party volt. Imádom a szaunázást, annyira jó volt a társaság, meg a hangulat... Éjfél után mentünk vissza a házba, h elkezdjünk bulizni.... Az elején még ment is valamennyire, de aztán mindenki kifeküdt... :D De ezt a részt inkább részletezem... :D
Másnap workshop-kra mentünk, mindenki a projektjének megfelelően. Ezért öten Tallinnba mentünk ( a többiek meg maradtak) egy helyi óvodába, ahol az észt oktatási rendszerről tanultunk, meg különböző dalokat és táncokat. Nagyon érdekes volt!
Ennek a végeztével mindenki indult hazafelé... Én a buszomhoz, hogy egy jó 4 órával később megérkezzek haza. :)
A csapat nagyon jó volt! Olyannyira, hogy most pénteken megint megyek Tallinnba, hogy mindannyian találkozzunk újból és bulizzunk egy jót!
Végre tényleg elkezdődött a észtországi életem! :D
Persze képek is készültek. :)
Természetesen a pilisszentlászlói volt a legjobb! De ez más volt...
Utazásom szerdán kezdődött, amikor busszal elmentem Tallinnba. A Vabaduse väljak-on bemutató nap volt, ahova minket is meghívtak, mint önkénteseket. Hát mit ne mondjak...nagyon hideg volt és esett az eső. De aztán az egyik észt ismerősömnél aludtam. Szép kis lakása van, nagyon tetszett. :)
Másnap mentem a buszpályaudvarra, mert onnan indultunk a többi önkéntessel. Időben ott voltam, de az a poén hogy nem találtam meg a buszt, és majdnem le is késtem. De végül kiszúrtam őket!!! :D
A buszra felszállva derült ki, hogy nem én vagyok az egyetlen magyar, aki most érkezett Észtországba. Egy magyar srác is volt a buszon, és a poén az egészben, hogy 24 éves és szociológus, mint én. :D
A buszút is eléggé vicces volt, mert többször is eltévedt a sofőr, de nagy nehezen megtaláltuk a célállomást: Lepiku Guesthouse. Egy erdő közepén volt a ház, mögötte pedig egy kis tavacska. Leírhatatlanul gyönyörű volt a környezet! És a ház!!! Úristen!! :) Egy nagy faház volt, ami belül is teljesen fa volt. A szobák is szépek voltak, és az ágy!!!! Ilyen jót még sohasem aludtam idegen ágyban! :D
Bevallom először féltem elmenni a tréningre, mert azért csak öt napon át angolul kellett kommunikálni. De meglepetésemre nem volt gond. Néha azért jól esett, hogy ott volt Zsombor, és megszólalhattam a saját nyelvemen is. :)
Összesen 16-an voltunk. 5 német, 4 francia, 2 török, 2 magyar, 1 spanyol, 1 svéd és 1 örmény. Nagyon jó kis csapat volt!
Megérkezésünk után elfoglaltuk a szobákat. Én egy francia lánnyal kerültem össze, akit Pauline-nak hívnak. Nagyon bírtam. :) A franciák állandóan röhögnek! :D
Ezt követően elkezdődött a tréning. Próbáltuk egymás nevét megjegyezni (kisebb-nagyobb sikerrel). Este pedig résztvettem az első international events-en! Mindenki bemutatta a saját országát! Én megtanítottam a többieket csárdást táncolni! Jelentem, eléggé tetszett nekik. :D
Második nap belecsaptunk a közepébe, és megkezdődött az igazi tréning. Előadások egyfolytában. Minden reggel tanultunk egy észt dalt, illetve Észtországról, és persze a nyelv órák sem maradhattak el. A második napon egy kicsit besokalltam az angol nyelvtől, de estére sikerült túllépnem ezen, és onnantól kezdve, nem volt gond.
A harmadik nap megtanultuk az egyik legnépszerűbb észt néptáncot a Kaerajaan-t. Annyira jól ment, h még éjszaka is csak azt táncoltuk. :D
A harmadik nap estéjén megnéztük a The Singing Revolution-t, ami egy észt dokumentumfilm. Nagyon ajánlom mindenkinek. Hihetetlenül szép és érzelemdús!
A negyedik nap az utolsó volt, amikor mindent lezártunk, és ennek a csúcsa az esti szauna party volt. Imádom a szaunázást, annyira jó volt a társaság, meg a hangulat... Éjfél után mentünk vissza a házba, h elkezdjünk bulizni.... Az elején még ment is valamennyire, de aztán mindenki kifeküdt... :D De ezt a részt inkább részletezem... :D
Másnap workshop-kra mentünk, mindenki a projektjének megfelelően. Ezért öten Tallinnba mentünk ( a többiek meg maradtak) egy helyi óvodába, ahol az észt oktatási rendszerről tanultunk, meg különböző dalokat és táncokat. Nagyon érdekes volt!
Ennek a végeztével mindenki indult hazafelé... Én a buszomhoz, hogy egy jó 4 órával később megérkezzek haza. :)
A csapat nagyon jó volt! Olyannyira, hogy most pénteken megint megyek Tallinnba, hogy mindannyian találkozzunk újból és bulizzunk egy jót!
Végre tényleg elkezdődött a észtországi életem! :D
Persze képek is készültek. :)
2010. szeptember 11., szombat
Újabb történések és sztorik
Egy kicsit eltűntem, de mentségemre legyen, hogy ez a betegség eléggé a padlóra küldött. Természetesen semmi komolyra nem kell gondolni, csak nátha, de még mindig nem vagyok teljesen gyógyult. Hát igen, itt az idő sem segíti az embert a gyógyulásban. A gyógyszert amit kaptam, már nem szedem, mert nem igazán segített.
De ettől függetlenül jártam dolgozni, meg minden egyéb dologban résztvettem. :)
Az észt óráim hetente négyszer vannak. Tényleg eléggé intenzívek, de még mindig abban a stádiumban vagyok, hogy nem merek megszólalni.
Na jó, ez nem mindig igaz, mert az oviban, vagy hivatalos helyeken ha kell akkor szenvedve, de kinyögök egy két szót, vagy akár mondatot is.
Az óvónénik meg is kértek, hogy írjak pár sort magamról, mert ki akarják tenni a képemet, és mellé ezt a bemutatkozást, hogy a gyerekek szülei tudják már, hogy ki is vagyok. :)
A héten a legnagyobb tett, amit véghez vittem, hogy egymagam mentem el a bankba az új bankkártyámért, aztán az okmányirodába az észt személyimért. Érdekes, hogy az itteni személyi igazolványnak van pin-kódja. Egyre több számot kell megjegyeznem, ebből még baj lesz...
Annyira jól éreztem magam a bankos dolgok után, hogy még abba is beleegyeztem, hogy pénteken elmegyek Sännaba. (Szennaként ejtjük otthon) Azért mentem el, mert ott él két önkéntes, akikkel szerette volna Triinu, ha találkozok. Illetve, hogy segítsünk neki egy kis munkában. 1000 db dvd-t és booklet-et kellett becsomagolnunk zacskókba.
Fél 11-kor indultunk, és 11 körül már ott is voltunk. Kiderült útközben, hogy csak egy lány van most ott, mert a másik szabadságát tölti otthon Spanyolországban.
A másik lány pedig alig kétórányira lakik Sännatól, mert Ő pedig lett. Ieva-nak hívják, ami nálunk az Évának felel meg. Velem egyidős, és nagyon kedves lány. A településről annyit, hogy kb. 70-en lakhatnak. Egy fiatal pár hozott létre itt egy szervezetet, aminek a lényege, hogy kulturális központot hozzanak létre. Ebben segítenek nekik az önkéntesek. Ők tényleg dolgoznak. Ieva megmutatta a szobájukat, amit saját maguk csináltak. Természetes anyaggal festették ki a falat. Mindent a természet segítségével oldanak meg. Megnéztem a kertjüket, ami inkább egy gyomos területnek tűnt. Aztán elmentünk a faházakhoz, amik egy gyönyörű dombos vidéken találhatók, és egy magasságban vannak a fákkal. A házakban csak párna meg matrac van, meg gyertyák. Semmi elektromosság, de komolyan. Bár a szaga eléggé fura volt. Nagyon szép táj az egész, és hihetetlenül nyugodt. Olyannyira, hogy egy Láma is is jönni fog ide ebben a hónapban. (mármint először azt mondta Ieva, hogy volt itt, de később Hendrikék azt mesélték, hogy jönni fog) Bár az is lehet, hogy volt itt, de csak inkognitóban, és most hivatalosan is vissza fog jönni. Ha akkor itt leszek, biztos hogy megyek, mert hát ki ne akarna találkozni egy Lámával! :)
Teljesen elfáradtunk, mire az összes dvd-t megcsináltuk. Nekem azóta fáj az egész hátam...
Viszont vacsira pizzát csináltak a házigazdák, valami isteni finom volt, és mellé almás sütit. Ennyire finomat nem ettem még.
Közben beszélgettünk, és jókat nevettek például azon, hogy mi a Winnie the Pooh-t lefordítottuk Micimackóra. Állandóan azt mondták, hogy mennyire vicces nyelv a magyar, meg olyan, mint a japán nyelv. :D
Mikor hazaértem, szó szerint beestem az ágyba. :)
Ja, és persze még nem ért véget a társasági életem, hiszen ma érkezik a lakótársam. Már nagyon várom, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a csaj.
Aztán holnap hivatalos vagyok egy születésnapra. Legalább nem fogok unatkozni. ;)
Szerdán pedig megyek és meghódítom Tallinnt. De a következő nap már utazok is tovább, mert csütörtökön kezdődik a most érkező önkéntesek tréningje. Lepikuban lesz, fent északon található. :)
Már alig várom! :)
(Pár új kép!)
De ettől függetlenül jártam dolgozni, meg minden egyéb dologban résztvettem. :)
Az észt óráim hetente négyszer vannak. Tényleg eléggé intenzívek, de még mindig abban a stádiumban vagyok, hogy nem merek megszólalni.
Na jó, ez nem mindig igaz, mert az oviban, vagy hivatalos helyeken ha kell akkor szenvedve, de kinyögök egy két szót, vagy akár mondatot is.
Az óvónénik meg is kértek, hogy írjak pár sort magamról, mert ki akarják tenni a képemet, és mellé ezt a bemutatkozást, hogy a gyerekek szülei tudják már, hogy ki is vagyok. :)
A héten a legnagyobb tett, amit véghez vittem, hogy egymagam mentem el a bankba az új bankkártyámért, aztán az okmányirodába az észt személyimért. Érdekes, hogy az itteni személyi igazolványnak van pin-kódja. Egyre több számot kell megjegyeznem, ebből még baj lesz...
Annyira jól éreztem magam a bankos dolgok után, hogy még abba is beleegyeztem, hogy pénteken elmegyek Sännaba. (Szennaként ejtjük otthon) Azért mentem el, mert ott él két önkéntes, akikkel szerette volna Triinu, ha találkozok. Illetve, hogy segítsünk neki egy kis munkában. 1000 db dvd-t és booklet-et kellett becsomagolnunk zacskókba.
Fél 11-kor indultunk, és 11 körül már ott is voltunk. Kiderült útközben, hogy csak egy lány van most ott, mert a másik szabadságát tölti otthon Spanyolországban.
A másik lány pedig alig kétórányira lakik Sännatól, mert Ő pedig lett. Ieva-nak hívják, ami nálunk az Évának felel meg. Velem egyidős, és nagyon kedves lány. A településről annyit, hogy kb. 70-en lakhatnak. Egy fiatal pár hozott létre itt egy szervezetet, aminek a lényege, hogy kulturális központot hozzanak létre. Ebben segítenek nekik az önkéntesek. Ők tényleg dolgoznak. Ieva megmutatta a szobájukat, amit saját maguk csináltak. Természetes anyaggal festették ki a falat. Mindent a természet segítségével oldanak meg. Megnéztem a kertjüket, ami inkább egy gyomos területnek tűnt. Aztán elmentünk a faházakhoz, amik egy gyönyörű dombos vidéken találhatók, és egy magasságban vannak a fákkal. A házakban csak párna meg matrac van, meg gyertyák. Semmi elektromosság, de komolyan. Bár a szaga eléggé fura volt. Nagyon szép táj az egész, és hihetetlenül nyugodt. Olyannyira, hogy egy Láma is is jönni fog ide ebben a hónapban. (mármint először azt mondta Ieva, hogy volt itt, de később Hendrikék azt mesélték, hogy jönni fog) Bár az is lehet, hogy volt itt, de csak inkognitóban, és most hivatalosan is vissza fog jönni. Ha akkor itt leszek, biztos hogy megyek, mert hát ki ne akarna találkozni egy Lámával! :)
Teljesen elfáradtunk, mire az összes dvd-t megcsináltuk. Nekem azóta fáj az egész hátam...
Viszont vacsira pizzát csináltak a házigazdák, valami isteni finom volt, és mellé almás sütit. Ennyire finomat nem ettem még.
Közben beszélgettünk, és jókat nevettek például azon, hogy mi a Winnie the Pooh-t lefordítottuk Micimackóra. Állandóan azt mondták, hogy mennyire vicces nyelv a magyar, meg olyan, mint a japán nyelv. :D
Mikor hazaértem, szó szerint beestem az ágyba. :)
Ja, és persze még nem ért véget a társasági életem, hiszen ma érkezik a lakótársam. Már nagyon várom, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a csaj.
Aztán holnap hivatalos vagyok egy születésnapra. Legalább nem fogok unatkozni. ;)
Szerdán pedig megyek és meghódítom Tallinnt. De a következő nap már utazok is tovább, mert csütörtökön kezdődik a most érkező önkéntesek tréningje. Lepikuban lesz, fent északon található. :)
Már alig várom! :)
(Pár új kép!)
2010. szeptember 1., szerda
Otthon...
Ma volt időm gondolkodni eleget, mert elkaptam egy kis náthát. Bár itt nem is nehéz, főleg ha egy óvodában dolgozik az ember. :)
Úgy voltam reggel, hogy inkább nem jelenek meg a gyerekek előtt ilyen állapotban, szóval kivettem (remélhetőleg csak) ezt a napot. Annyira kedvesek volt az ismerősöm, kérdezte hogy mit hozzon Nekem, és végül kaptam gyümölcsöt, teát, mézet, tejet, és coldrexet. :)
De hagyjuk is a mai napomat, mert a hétfő izgalmasabb volt sokkal. :)
Hétfőn a éppen indultam haza, amikor Anitával véletlenül összefutottam a kapuban. Megkérdezte, hogy lenne e kedvem Velük tartani egy kis túrázásra. Ezzel szeretnék megünnepelni, hogy új tanév kezdődik. Bár nem értettem először, hogy miért ünnepelnének, hiszen reggel mindenkit szörnyű látvány fogadott az oviban. A hétvégi esőzések miatt olyannyira beázott a tető egy ponton, hogy a plafon is megrepedt, sőt néhol be is omlott (de nem nagyon).
Na, és ezek után még bulizni akartak...
És ahova mentünk, az egyszerűen csodaszép hely volt! Ilyeneket max. a filmekben látni! :) A túra maga több mint 2 km volt. Amivel nem is volt gond. De volt olyan része, ahol kötélbe kapaszkodva kellett magunkat felhúzni, mert olyan meredek volt. Szerintem akkor tettük meg azt a 300 métert, amekkora a legmagasabb pontja az országnak. :)
Amint visszatértünk a kiindulási pontunkra, mindenki előszedte a kocsijából a kajákat, és isteni finom vacsink volt. De rájöttem evés közben, hogy tényleg nem viszik túlzásba az ízesítést. Bár ettől függetlenül nagyon finomakat eszek itt! ;)
Mindenki köszöntött Észtországban! Ami nagyon kedves volt Tőlük. :)
Ezután minden volt, tánc, ének, és szaunázás is. Ez utóbbit kihagytam, mert nem is készültem rá! :)
Szóval lassan de biztosan befogadnak! Már csak annyi hiányzik, hogy én is megszólaljak észtül... ;)
Úgy voltam reggel, hogy inkább nem jelenek meg a gyerekek előtt ilyen állapotban, szóval kivettem (remélhetőleg csak) ezt a napot. Annyira kedvesek volt az ismerősöm, kérdezte hogy mit hozzon Nekem, és végül kaptam gyümölcsöt, teát, mézet, tejet, és coldrexet. :)
De hagyjuk is a mai napomat, mert a hétfő izgalmasabb volt sokkal. :)
Hétfőn a éppen indultam haza, amikor Anitával véletlenül összefutottam a kapuban. Megkérdezte, hogy lenne e kedvem Velük tartani egy kis túrázásra. Ezzel szeretnék megünnepelni, hogy új tanév kezdődik. Bár nem értettem először, hogy miért ünnepelnének, hiszen reggel mindenkit szörnyű látvány fogadott az oviban. A hétvégi esőzések miatt olyannyira beázott a tető egy ponton, hogy a plafon is megrepedt, sőt néhol be is omlott (de nem nagyon).
Na, és ezek után még bulizni akartak...
És ahova mentünk, az egyszerűen csodaszép hely volt! Ilyeneket max. a filmekben látni! :) A túra maga több mint 2 km volt. Amivel nem is volt gond. De volt olyan része, ahol kötélbe kapaszkodva kellett magunkat felhúzni, mert olyan meredek volt. Szerintem akkor tettük meg azt a 300 métert, amekkora a legmagasabb pontja az országnak. :)
Amint visszatértünk a kiindulási pontunkra, mindenki előszedte a kocsijából a kajákat, és isteni finom vacsink volt. De rájöttem evés közben, hogy tényleg nem viszik túlzásba az ízesítést. Bár ettől függetlenül nagyon finomakat eszek itt! ;)
Mindenki köszöntött Észtországban! Ami nagyon kedves volt Tőlük. :)
Ezután minden volt, tánc, ének, és szaunázás is. Ez utóbbit kihagytam, mert nem is készültem rá! :)
Szóval lassan de biztosan befogadnak! Már csak annyi hiányzik, hogy én is megszólaljak észtül... ;)
2010. augusztus 28., szombat
Egy hete már...
Igen, több mint egy hete (pontosabban 10 napja) már, hogy itt vagyok Észtországban. Természetesen ma is esik, szóval mindenféle kinti program lehetőség törölve lett számomra.
De sebaj, mert helyette írok... ;)
Szóval... hogyan is telt az első hetem? Elég jól. Minden volt benne, aminek lennie kellett benne. Az első napomról már meséltem, szóval csak az azt követő napokról írok néhány sort.
A hét második felére már könnyebben ment az ébredés. Bár csak egy óra az időeltolódás, de én valahogy még ezt is megérzem, főleg reggel. :)
Amúgy tök jó, mert minden nap más útvonalon megyek az oviba. Szerencsére egyszer sem esett a reggeleken, amikor sétáltam. (az már más dolog, hogy utána már nem volt ennyire kegyes, de én nem áztam el szerencsére)
A héten mind a két óvónénivel megismerkedtem. Érdekes volt figyelni, hogy ki hogy áll a gyerekekhez, és mi a módszere. Csütörtökön és pénteken ismertem meg Annikát. Eleinte féltem egy kicsit Tőle, de bevallom hogy pozitívan csalódtam benne. Sőt, Ő még a "reggeli körbe" is bevont engem, amit a gyerekekkel csinál. :)
A gyerekek is már jobban csípnek. Sőt van egy kis barátom is! :) Sanders-nek hívják, és tegnap a reggeli foglalkozás kezdetekor hagyott helyet maga mellett. Aztán meg néha el kezdett csikizni a pici kezecskéivel. :) A dadus oda is jött, és kérdezte Tőle, hogy mi a neve a barátodnak? Kis félénken kimondta, hogy Mariann. :) Aztán amikor kimentünk, az első amit meghallottam, hogy "Tule Mariann!". Ez azt jelenti magyarul, hogy "Gyere Mariann!". Sanders hívott játszani, azt akarta hogy labdázzunk.
Nagyon örültem ennek, mert ez azt jelenti, hogy kezdenek elfogadni a gyerekek. :)
Péntek kivételével minden nap volt észt órám, ami nagyon jó! Ulvi a beszédre összpontosít. Amikor a nyelvtani dolgokat elmagyarázza, és pár feladatot megoldunk, utána kérdezgetni kezd észtül, hogy mennyire értettem meg a nyelvtani részt. Egyre több szó jut az eszembe, amit még otthon tanultam.
Az oviban is mondták, hogy miattam lassabban fognak beszélni, hogy tudjam gyakorolni a nyelvet. :) És tényleg most már azért jó néhány dolgot megértek, hogyha hozzám beszélnek. Természetesen még sokat kell tanulnom, hogy egy boltban megmerjek szólalni, de jó úton haladok. :)
Amit egész héten nagy érdeklődve figyeltem és kóstoltam, azok a helyi ételek. Mint már említettem, az óvodában reggelizek és ebédelek. Eddig csak jó tapasztalatom van a kajákat illetően, mert nagyon laktatóak. Desszertnek általában valamilyen joghurtot, vagy krémtúrót adnak, ami természetesen helyben készül. Bár szerdán ebédre olyan desszertet kaptunk, ami egyáltalán nem ízlett.
Nem tudtam, hogy létezhet olyan desszert a világon, amire lehet azt mondani, hogy nem ízlik. Sajnos nem tudom a nevét, de amint annyira jól megy majd az észt, rá fogok jönni. ;)
Meg volt az első mosás is. A lakásból csak a mosógép hiányzik, de ez egyáltalán nem jelent hátrányt nekem, mert az oviban van. Az ott dolgozók meg vannak olyan aranyosak, hogy csak be kell vinnem a ruháimat, és kimossák nekem. :) Szóval ezzel se lesz gond a későbbiekben!;)
A városról néhány érdekességet leírok. Sehol egy jelzőlámpa, és ha zebrán akarok átmenni, hihetetlen, de nem nekem kell állnom és várnom arra hogy az autók elmenjenek, mert már jóval a lelépésem előtt megállnak, és átengednek. Még hozzá kell szoknom. Valahogy Magyarországon is így kellene működnie a közlekedésnek. Ja, és a közlekedésnél maradva, itt nem mindenhol van járda, de ez sem zavar senkit.
Csütörtökön megcsináltattuk az itteni személyimet. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz! Az ügyintézéseket is sokkal gyorsabban el lehet intézni, és nem úgy van mint otthon. Hétfőn bementünk az önkormányzathoz, hogy a személyimmel kapcsolatban intézkedjünk. De nem volt az a személy aki ezzel foglalkozik. De ez nem jelentett gondot, mert a hölgy, akivel beszéltünk, simán bement az irodájába a másik személynek, és kihozta a papírokat és megcsináltuk, amit kellett. Bezzeg otthon... :)
Szerdán szeptember elseje, már kíváncsian várom! :)
De sebaj, mert helyette írok... ;)
Szóval... hogyan is telt az első hetem? Elég jól. Minden volt benne, aminek lennie kellett benne. Az első napomról már meséltem, szóval csak az azt követő napokról írok néhány sort.
A hét második felére már könnyebben ment az ébredés. Bár csak egy óra az időeltolódás, de én valahogy még ezt is megérzem, főleg reggel. :)
Amúgy tök jó, mert minden nap más útvonalon megyek az oviba. Szerencsére egyszer sem esett a reggeleken, amikor sétáltam. (az már más dolog, hogy utána már nem volt ennyire kegyes, de én nem áztam el szerencsére)
A héten mind a két óvónénivel megismerkedtem. Érdekes volt figyelni, hogy ki hogy áll a gyerekekhez, és mi a módszere. Csütörtökön és pénteken ismertem meg Annikát. Eleinte féltem egy kicsit Tőle, de bevallom hogy pozitívan csalódtam benne. Sőt, Ő még a "reggeli körbe" is bevont engem, amit a gyerekekkel csinál. :)
A gyerekek is már jobban csípnek. Sőt van egy kis barátom is! :) Sanders-nek hívják, és tegnap a reggeli foglalkozás kezdetekor hagyott helyet maga mellett. Aztán meg néha el kezdett csikizni a pici kezecskéivel. :) A dadus oda is jött, és kérdezte Tőle, hogy mi a neve a barátodnak? Kis félénken kimondta, hogy Mariann. :) Aztán amikor kimentünk, az első amit meghallottam, hogy "Tule Mariann!". Ez azt jelenti magyarul, hogy "Gyere Mariann!". Sanders hívott játszani, azt akarta hogy labdázzunk.
Nagyon örültem ennek, mert ez azt jelenti, hogy kezdenek elfogadni a gyerekek. :)
Péntek kivételével minden nap volt észt órám, ami nagyon jó! Ulvi a beszédre összpontosít. Amikor a nyelvtani dolgokat elmagyarázza, és pár feladatot megoldunk, utána kérdezgetni kezd észtül, hogy mennyire értettem meg a nyelvtani részt. Egyre több szó jut az eszembe, amit még otthon tanultam.
Az oviban is mondták, hogy miattam lassabban fognak beszélni, hogy tudjam gyakorolni a nyelvet. :) És tényleg most már azért jó néhány dolgot megértek, hogyha hozzám beszélnek. Természetesen még sokat kell tanulnom, hogy egy boltban megmerjek szólalni, de jó úton haladok. :)
Amit egész héten nagy érdeklődve figyeltem és kóstoltam, azok a helyi ételek. Mint már említettem, az óvodában reggelizek és ebédelek. Eddig csak jó tapasztalatom van a kajákat illetően, mert nagyon laktatóak. Desszertnek általában valamilyen joghurtot, vagy krémtúrót adnak, ami természetesen helyben készül. Bár szerdán ebédre olyan desszertet kaptunk, ami egyáltalán nem ízlett.
Nem tudtam, hogy létezhet olyan desszert a világon, amire lehet azt mondani, hogy nem ízlik. Sajnos nem tudom a nevét, de amint annyira jól megy majd az észt, rá fogok jönni. ;)
Meg volt az első mosás is. A lakásból csak a mosógép hiányzik, de ez egyáltalán nem jelent hátrányt nekem, mert az oviban van. Az ott dolgozók meg vannak olyan aranyosak, hogy csak be kell vinnem a ruháimat, és kimossák nekem. :) Szóval ezzel se lesz gond a későbbiekben!;)
A városról néhány érdekességet leírok. Sehol egy jelzőlámpa, és ha zebrán akarok átmenni, hihetetlen, de nem nekem kell állnom és várnom arra hogy az autók elmenjenek, mert már jóval a lelépésem előtt megállnak, és átengednek. Még hozzá kell szoknom. Valahogy Magyarországon is így kellene működnie a közlekedésnek. Ja, és a közlekedésnél maradva, itt nem mindenhol van járda, de ez sem zavar senkit.
Csütörtökön megcsináltattuk az itteni személyimet. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz! Az ügyintézéseket is sokkal gyorsabban el lehet intézni, és nem úgy van mint otthon. Hétfőn bementünk az önkormányzathoz, hogy a személyimmel kapcsolatban intézkedjünk. De nem volt az a személy aki ezzel foglalkozik. De ez nem jelentett gondot, mert a hölgy, akivel beszéltünk, simán bement az irodájába a másik személynek, és kihozta a papírokat és megcsináltuk, amit kellett. Bezzeg otthon... :)
Szerdán szeptember elseje, már kíváncsian várom! :)
2010. augusztus 23., hétfő
Mina töötan lasteaias " Päkapikk". :)
Ahogy ígértem, ma mesélek az első napomról. :)
Reggel indulás előtt bepakoltam mindent a táskámba, tekintve, hogy mennyire kiszámíthatatlan az időjárás. :) Nyugodtan sétálva 20 perc alatt oda lehet érni az oviba.
Bevallom félve léptem be az ajtón, hiszen nem tudhattam, hogy mi fog ott rám várni.
Az első dolgom volt, hogy jelentkezzek Anitánál, hogy itt vagyok, és egyből onnan mentünk a csoportomba.... Jajj, azok a gyerekek... annyira aranyosak, és kis szöszi kettő kivételével az összes. :) Anita mondta, hogy csak figyeljek, hogy mit hogy csinálnak a többiek.
De ez a gyerekeknél nem így megy, ugye mondanom sem kell? :D Ők is kíváncsiak voltak rám, és reggeli után egy szöszi kislánnyal össze is barátkoztam. Sajnos a nevekkel hadilábon állok, de ami késik nem múlik. :)
Lényeg, hogy nem kellett sok idő, és már körbe ültek páran, és elkezdtünk kirakózni. Még jó hogy ehhez nem kell nagy nyelvtudás. :D Bár azért próbálgattam, és kérdezgettem, őket, hogy az, vagy ez micsoda. Az óvónéniről meg kiderült, hogy bár angolul nem tud, de oroszul igen. Szóval elővettem minden nyelvtudásomat, és megpróbáltam oroszul kommunikálni. :) Hát... van még mit javítani rajta. :D De sebaj, hiszen ezért is vagyok itt, hogy még jobban megtanuljam a nyelve(ke)t. :) Ezt követően dominóztunk. Jajj, elfelejtettem megemlíteni egy kisfiút, aki a mini nagymenő itt. Ő egyből leült mellém, és kezében egy könyv volt, amit nekem adott, hogy nézzem meg. Tőle is kérdezgettem, hogy milyen autókat nézünk éppen. Nem mondom, hogy mindent megértek, de azért valamit már felfogok. Bár a gyerekek beszéde tényleg nehezebb, és érthetetlenebb. Utána voltunk kint játszani, ami szintén jó volt. Ezt követően bementünk ebédelni. Finom kaja volt. Paradicsomsaláta, fasírttal, főtt krumplival és valamilyen szósz volt hozzá, aminek nagyon finom volt az íze. Utána meg csokis müzlit kaptunk. :)
A reggelit nem is meséltem, hogy mi volt. Azt nehezebben vette be a gyomrom. Meleg tej volt, és benne galuska. Elég fura volt. Semmilyen íze sem volt. Mellé meg két szelet vajas kenyeret kaptunk és rajta (szerintem) szardínia. (az íze legalábbis arra emlékeztetett.)
Az ebéd után a gyerekek mentek alukálni. Na, ekkor jöttem én is el, mert ott már nem volt dolgom.
Nem sokkal később megérkezett a nyelvtanárom, akivel elvonultunk és egy rövid ismerkedés után bele is vágtunk az észtbe. :)
Nyelvtanárom egy nő amúgy! ( Vikinek üzenem! :D )Tök jó volt! Még egy könyvet is kaptam kölcsönbe, amiből gyakorolhatok. Megbeszéltük az óra végén, hogy a héten minden nap fogunk találkozni és tanulni.
Az óra után elmentünk a helyi önkormányzathoz (vagy okmányirodába), ahol ki kellett töltenem egy lapot, miszerint észt személyit kérvényezek. :) Jó lesz! :)
Ezt követően hazamentem, de nem élvezhettem sokáig a nyugalmat, mert hívott az egyik itteni nő, akit Triinunak hívnak, hogy szívesen találkozna velem, és megismerne. Természetesen belementem, és sétáltunk egy jó nagyot a tó körül. Utána hazahozott, mert kíváncsi volt, hogy hol is lakom pontosan, és aranyos volt, mert mondta, hogyha bármi kérdésem vagy problémám van csak hívjam. :)
Az időjárásról annyit, hogy délelőtt borongós volt, dél körül zuhogott egy negyedórát, de azóta csak süt a nap. Annyira, hogy rövidnadrág és pólóban mászkáltam kint, pedig max. 20 fok volt kint. :) Ilyenkor jövök rá, hogy tényleg jó helyre jöttem. Itt sosem fogok megsülni. :D
Reggel indulás előtt bepakoltam mindent a táskámba, tekintve, hogy mennyire kiszámíthatatlan az időjárás. :) Nyugodtan sétálva 20 perc alatt oda lehet érni az oviba.
Bevallom félve léptem be az ajtón, hiszen nem tudhattam, hogy mi fog ott rám várni.
Az első dolgom volt, hogy jelentkezzek Anitánál, hogy itt vagyok, és egyből onnan mentünk a csoportomba.... Jajj, azok a gyerekek... annyira aranyosak, és kis szöszi kettő kivételével az összes. :) Anita mondta, hogy csak figyeljek, hogy mit hogy csinálnak a többiek.
De ez a gyerekeknél nem így megy, ugye mondanom sem kell? :D Ők is kíváncsiak voltak rám, és reggeli után egy szöszi kislánnyal össze is barátkoztam. Sajnos a nevekkel hadilábon állok, de ami késik nem múlik. :)
Lényeg, hogy nem kellett sok idő, és már körbe ültek páran, és elkezdtünk kirakózni. Még jó hogy ehhez nem kell nagy nyelvtudás. :D Bár azért próbálgattam, és kérdezgettem, őket, hogy az, vagy ez micsoda. Az óvónéniről meg kiderült, hogy bár angolul nem tud, de oroszul igen. Szóval elővettem minden nyelvtudásomat, és megpróbáltam oroszul kommunikálni. :) Hát... van még mit javítani rajta. :D De sebaj, hiszen ezért is vagyok itt, hogy még jobban megtanuljam a nyelve(ke)t. :) Ezt követően dominóztunk. Jajj, elfelejtettem megemlíteni egy kisfiút, aki a mini nagymenő itt. Ő egyből leült mellém, és kezében egy könyv volt, amit nekem adott, hogy nézzem meg. Tőle is kérdezgettem, hogy milyen autókat nézünk éppen. Nem mondom, hogy mindent megértek, de azért valamit már felfogok. Bár a gyerekek beszéde tényleg nehezebb, és érthetetlenebb. Utána voltunk kint játszani, ami szintén jó volt. Ezt követően bementünk ebédelni. Finom kaja volt. Paradicsomsaláta, fasírttal, főtt krumplival és valamilyen szósz volt hozzá, aminek nagyon finom volt az íze. Utána meg csokis müzlit kaptunk. :)
A reggelit nem is meséltem, hogy mi volt. Azt nehezebben vette be a gyomrom. Meleg tej volt, és benne galuska. Elég fura volt. Semmilyen íze sem volt. Mellé meg két szelet vajas kenyeret kaptunk és rajta (szerintem) szardínia. (az íze legalábbis arra emlékeztetett.)
Az ebéd után a gyerekek mentek alukálni. Na, ekkor jöttem én is el, mert ott már nem volt dolgom.
Nem sokkal később megérkezett a nyelvtanárom, akivel elvonultunk és egy rövid ismerkedés után bele is vágtunk az észtbe. :)
Nyelvtanárom egy nő amúgy! ( Vikinek üzenem! :D )Tök jó volt! Még egy könyvet is kaptam kölcsönbe, amiből gyakorolhatok. Megbeszéltük az óra végén, hogy a héten minden nap fogunk találkozni és tanulni.
Az óra után elmentünk a helyi önkormányzathoz (vagy okmányirodába), ahol ki kellett töltenem egy lapot, miszerint észt személyit kérvényezek. :) Jó lesz! :)
Ezt követően hazamentem, de nem élvezhettem sokáig a nyugalmat, mert hívott az egyik itteni nő, akit Triinunak hívnak, hogy szívesen találkozna velem, és megismerne. Természetesen belementem, és sétáltunk egy jó nagyot a tó körül. Utána hazahozott, mert kíváncsi volt, hogy hol is lakom pontosan, és aranyos volt, mert mondta, hogyha bármi kérdésem vagy problémám van csak hívjam. :)
Az időjárásról annyit, hogy délelőtt borongós volt, dél körül zuhogott egy negyedórát, de azóta csak süt a nap. Annyira, hogy rövidnadrág és pólóban mászkáltam kint, pedig max. 20 fok volt kint. :) Ilyenkor jövök rá, hogy tényleg jó helyre jöttem. Itt sosem fogok megsülni. :D
2010. augusztus 22., vasárnap
Weather...pictures reloaded :)
A mai nap időjárása elég viccesre sikerült. Reggel még sütött a nap, de fújt egy kis szél is. Mikor kiléptem az ajtón már borongós volt. De a hőmérséklet végig tökéletes 20-22 fok körül. Ez itt tényleg jó időnek számít, olyannyira, hogy én legszívesebben rövidnadrágot húztam volna. :) De még jó hogy nem tettem. Egyik pillanatról a másikra megjelentek a sötét felhők. Szerencsére kezdetben csak lassan kezdett esni. Már félúton voltam hazafelé, amikor hirtelen átcsapott zuhogásba.
Ilyet még életemben nem láttam. Úgy zuhogott, hogy az utak folyókká váltak. Szerencsére egy lépcsőházba be tudtam szaladni. Onnan készítettem pár képet.
Azt azért megemlítem, hogy mindenkit megnyugtassak, volt nálam esernyő! De ebben a helyzetben semmit nem ér. Volt amikor lecsendesedett, és akkor mentem tovább, de aztán újból neki kezdett. Végül nem tudom, hogy hanyadszorra nyugodott meg az idő, amikor döntöttem, hogy én mostmár haza megyek, ha tetszik, ha nem. Persze nem is kell mondanom, hogy újból ömleni kezdett, de akkor már csak mentem.
Ennyire szeszélyes időt még otthon sem látni...
Most világos van, és az ég is kék.(már másodjára, mióta hazaértem) Bár 10 perccel ezelőtt még zuhogott. :)
Képek frissítve itt.
Ilyet még életemben nem láttam. Úgy zuhogott, hogy az utak folyókká váltak. Szerencsére egy lépcsőházba be tudtam szaladni. Onnan készítettem pár képet.
Azt azért megemlítem, hogy mindenkit megnyugtassak, volt nálam esernyő! De ebben a helyzetben semmit nem ér. Volt amikor lecsendesedett, és akkor mentem tovább, de aztán újból neki kezdett. Végül nem tudom, hogy hanyadszorra nyugodott meg az idő, amikor döntöttem, hogy én mostmár haza megyek, ha tetszik, ha nem. Persze nem is kell mondanom, hogy újból ömleni kezdett, de akkor már csak mentem.
Ennyire szeszélyes időt még otthon sem látni...
Most világos van, és az ég is kék.(már másodjára, mióta hazaértem) Bár 10 perccel ezelőtt még zuhogott. :)
Képek frissítve itt.
2010. augusztus 21., szombat
Tere!
Ahogy ígértem folytatom a bejegyzések sorát a mai napon. :)
Felébredésemkor nagy örömmel vettem észre, hogy végre süt a nap. Egyből ki is szaladtam az ablakhoz, hogy megnézzem az emberek milyen ruhát viselnek, mert ahhoz mérten akartam én is öltözni. Jelentem eléggé változatos itt az öltözködési stílus. Volt aki papucs-rövidnadrág-poló hármast választotta. De olyanok is voltak, akik a zárt cipő, vékony kabát és hosszú nadrágot tartották jobb ötletnek. Szerencsére értem csak délben jöttek, addig reménykedtem, hogy felmelegszik az idő. (végül sajnáltam, hogy nem rövidnadrágot vettem, mert tényleg jó idő lett)
Ester jött értem, aki a német lány mentora lesz. Kérdeztem pár dolgot a lakótársamról, hátha okosabb leszek. ;) Desire-nek hívják és 19 éves. Kíváncsi leszek, hogy mennyire fogunk kijönni egymással.
Sétálva tettük meg az utat a város központig. Tényleg nem egy nagy város, de Nekem nagyon tetszik. Ester megmutatta az iskolát, ahol dolgozik, és ahol a lány is fog, és kiderült, hogy az én ovim mögött van pont. Az iskolával szemben található a Vöri-i művelődési ház, ami egyben mozi is. Szerencsére kiderült, hogy a filmek feliratosak szoktak lenni, szóval még egy jó pont ennek az országnak. ;)
Sétálás közben derült ki, hogy nemcsak Magyarországnak fontos augusztus 20, mint dátum, hanem Észtországnak is. Ők ezen a napon a függetlenné válást ünneplik. Emiatt a város főterén nagy felfordulás volt. Először azt hittem, hogy kirakodóvásár lesz, mint ahogy nálunk is szokott lenni, de amikor mondták, hogy workshop, akkor jöttem rá, hogy ez más lesz. És tényleg! Itt a gyerekekre volt minden kihangsúlyozva. Lehetett festeni, varrni, nyakláncot csinálni üvegből (ez utóbbi szerintem Melindának nagyon tetszett volna), amit állítólag egy ebben a szakmában nagyon elismert bácsi készített a helyszínen. Voltak táncelőadások. Voltak flamenco táncosok, de az annyira nem tetszett. Gondoltam is akkor Balázsra, hogy arra a számra Ő biztosan jobb koreográfiát talált volna ki. ;) Az utolsó táncra azt mondta Ester először, hogy valamilyen orosz tánc lehet, de nekem nem úgy tűnt. Színes blúzok, hosszú szoknya, és nagy kendők. Inkább cigány tánc. De a lépések arra sem hasonlítottak igazán.
Ezt követően kaptam egy mobilt Merikétől (használtat), amit majd itt tudok használni.
Elmentünk a Tamula-tóhoz, ami napsütésben még gyönyörűbb, mint esőben.
Ezután indultunk az oviba, ahol már készülődtek a kicsik, mert fellépésük volt. Kiderült, hogy minden évben felvonul az összes ovi, és előadásokat tartanak. Ebbe már engem is be akartak vonni, és az ovi nevéhez híven - Päkapikk (manó) - be kellett öltöznöm manónak. :) Igen, jól olvastátok! :D Ez az öltözet annyiból állt, hogy egy hosszú skótkockás szoknyát fel kellett vennem, és egy mellényt, és a fejemre egy télapó sapkát húztam. Az óvonéniknek még volt egy szintén kockás tarisznyája. Az előadás nagyon aranyos volt, csak hosszú. Két órás!!! Sajnos érteni se értettem semmit belőle. Csak annyit, hogy az ország mellett még a várost is ünnepeljük, mert annak meg augusztus 21-én van a születésnapja.
Amint nagy nehezen vége lett, mindenki ment átöltözni, és engem újból hazakísértek, de végre nem teljesen, így kipróbálhattam, hogy mennyire emlékszem az útvonalra. Természetesen nem tévedtem el. :)
Alig vártam, hogy hazaérjek, mert már nagyon fáradt voltam. De este 8-kor jött értem Anita, mert sim-kártyát akartunk venni a mobilba. Végül nem lett belőle semmi, mert el kezdtünk az internetről beszélni, és végül a felettem lakó sráccal szenvedve, de végre van netem. :) Olyannyira, hogyha a városba bárhova mennék a gépemmel mindenhol tudok netezni, hála a wifis lehetőségeknek. :)
De úgy tűnik, hogy ezt fizetnem kell, havi 135 korona, ami olyan 2000-2200Ft egy hónapra. De ezt már megoldom. :)
A mai napra tartogatom a város felfedezését, és azt, hogy egymagam ellátogatok újból a MaksiMarket-be. :D
Szép napot mindenkinek!
Felébredésemkor nagy örömmel vettem észre, hogy végre süt a nap. Egyből ki is szaladtam az ablakhoz, hogy megnézzem az emberek milyen ruhát viselnek, mert ahhoz mérten akartam én is öltözni. Jelentem eléggé változatos itt az öltözködési stílus. Volt aki papucs-rövidnadrág-poló hármast választotta. De olyanok is voltak, akik a zárt cipő, vékony kabát és hosszú nadrágot tartották jobb ötletnek. Szerencsére értem csak délben jöttek, addig reménykedtem, hogy felmelegszik az idő. (végül sajnáltam, hogy nem rövidnadrágot vettem, mert tényleg jó idő lett)
Ester jött értem, aki a német lány mentora lesz. Kérdeztem pár dolgot a lakótársamról, hátha okosabb leszek. ;) Desire-nek hívják és 19 éves. Kíváncsi leszek, hogy mennyire fogunk kijönni egymással.
Sétálva tettük meg az utat a város központig. Tényleg nem egy nagy város, de Nekem nagyon tetszik. Ester megmutatta az iskolát, ahol dolgozik, és ahol a lány is fog, és kiderült, hogy az én ovim mögött van pont. Az iskolával szemben található a Vöri-i művelődési ház, ami egyben mozi is. Szerencsére kiderült, hogy a filmek feliratosak szoktak lenni, szóval még egy jó pont ennek az országnak. ;)
Sétálás közben derült ki, hogy nemcsak Magyarországnak fontos augusztus 20, mint dátum, hanem Észtországnak is. Ők ezen a napon a függetlenné válást ünneplik. Emiatt a város főterén nagy felfordulás volt. Először azt hittem, hogy kirakodóvásár lesz, mint ahogy nálunk is szokott lenni, de amikor mondták, hogy workshop, akkor jöttem rá, hogy ez más lesz. És tényleg! Itt a gyerekekre volt minden kihangsúlyozva. Lehetett festeni, varrni, nyakláncot csinálni üvegből (ez utóbbi szerintem Melindának nagyon tetszett volna), amit állítólag egy ebben a szakmában nagyon elismert bácsi készített a helyszínen. Voltak táncelőadások. Voltak flamenco táncosok, de az annyira nem tetszett. Gondoltam is akkor Balázsra, hogy arra a számra Ő biztosan jobb koreográfiát talált volna ki. ;) Az utolsó táncra azt mondta Ester először, hogy valamilyen orosz tánc lehet, de nekem nem úgy tűnt. Színes blúzok, hosszú szoknya, és nagy kendők. Inkább cigány tánc. De a lépések arra sem hasonlítottak igazán.
Ezt követően kaptam egy mobilt Merikétől (használtat), amit majd itt tudok használni.
Elmentünk a Tamula-tóhoz, ami napsütésben még gyönyörűbb, mint esőben.
Ezután indultunk az oviba, ahol már készülődtek a kicsik, mert fellépésük volt. Kiderült, hogy minden évben felvonul az összes ovi, és előadásokat tartanak. Ebbe már engem is be akartak vonni, és az ovi nevéhez híven - Päkapikk (manó) - be kellett öltöznöm manónak. :) Igen, jól olvastátok! :D Ez az öltözet annyiból állt, hogy egy hosszú skótkockás szoknyát fel kellett vennem, és egy mellényt, és a fejemre egy télapó sapkát húztam. Az óvonéniknek még volt egy szintén kockás tarisznyája. Az előadás nagyon aranyos volt, csak hosszú. Két órás!!! Sajnos érteni se értettem semmit belőle. Csak annyit, hogy az ország mellett még a várost is ünnepeljük, mert annak meg augusztus 21-én van a születésnapja.
Amint nagy nehezen vége lett, mindenki ment átöltözni, és engem újból hazakísértek, de végre nem teljesen, így kipróbálhattam, hogy mennyire emlékszem az útvonalra. Természetesen nem tévedtem el. :)
Alig vártam, hogy hazaérjek, mert már nagyon fáradt voltam. De este 8-kor jött értem Anita, mert sim-kártyát akartunk venni a mobilba. Végül nem lett belőle semmi, mert el kezdtünk az internetről beszélni, és végül a felettem lakó sráccal szenvedve, de végre van netem. :) Olyannyira, hogyha a városba bárhova mennék a gépemmel mindenhol tudok netezni, hála a wifis lehetőségeknek. :)
De úgy tűnik, hogy ezt fizetnem kell, havi 135 korona, ami olyan 2000-2200Ft egy hónapra. De ezt már megoldom. :)
A mai napra tartogatom a város felfedezését, és azt, hogy egymagam ellátogatok újból a MaksiMarket-be. :D
Szép napot mindenkinek!
2010. augusztus 20., péntek
2.day
Felébredésemkor tudatosult bennem, hogy hol is vagyok. De nem keseredtem el, hanem alig vártam, hogy indulhassak az oviba. Előtte volt még időm bőven, ezért újból megpróbálkoztam a Tv-vel, és végül egy orosz zenecsatornánál maradtam...Eléggé érdekes volt. Volt egy énekesnő, akinek a hangja teljesen olyan volt mint egy pasinak. Durva!
Anita pontosan tízkor itt volt. Autóval mentünk, mert természetesen még mindig esett.
Az óvodába megérkezvén megkaptam az első utasításokat. Vinnem kell egy benti cipőt, mert kintiben nem lehetek a csoportban. Ezt követően körbevezettek, és bepillantottam az összes csoporthoz. Először a picurokhoz, akik olyan 1 év körüliek. Hát én meghaltam, annyira cukik voltak. Megölelgettem volna őket, de ezt még észtül nem tudnám a tudtukra adni, ezért még várok egy kicsit. Utoljára hagyták az én csoportomat. Igen, jól olvastátok az ÉN CSOPoRTOMAT! Olyan két-három év körüliek lehetnek, és mindegyik kis szöszi. Majd amint tudok készítek róluk is képeket, de még előtte be kell illeszkednem és megtanulnom észtül, mert a csoport óvonénijei nem beszélnek angolul, csak észtül. Ebből kifolyólag már meg is van az első észt órám időpontja. Pontosan hétfőn lesz. Nagyon várom már!
Ezután jött egy 17 éves lány, akinek most nem jut eszembe a neve sajnos, de erre a napra ő vállalta, hogy a mentorom lesz és megmutatja a várost és segít pár dologban. Első utunk a SEB bankhoz vezetett, és ott nyitottak nekem egy számlát, és jövő héten már meg is kapom az új bankkártyámat. Mellé kaptam még, egy érdekes dolgot, aminek a működését nem teljesen értem. Ez egy usb-s csatlakozós valami, amibe a kártyámat majd bedughatom, és azon keresztül akárhol folytathatok le tranzakciót. Nagyon praktikus dolognak tartom. De majd rájövök, hogy még mit rejt ez, mert nem mindent értettem a leírásban tekintve, hogy észtül van leírva. Ezután elmentünk információs anyagokat gyűjteni a városról és az országról. Kaptam egyből két térképet, az egyik magáról Észtországról, a másaikat pedig Vöruról. Ezt követően a Tamula-tóhoz mentünk el, ami nagyon gyönyörű. A látvány nem mindennapi! Nem sétáltunk végig a hídon, hanem indultunk vissza az oviba. Ott már vártak és elvittek ebédelni. Valószínűleg az óvodában fogok ebédlni majd, mert csak 10 korona egy napra (ami átszámolva 160Ft), szerintem megéri. Ebédre valami érdekes piros színű levest ettem. Az illata és az íze ismerős volt, és rá kellett jönnöm, hogy olyan mint nálunk a gulyásleves, de természetesen a miénkhez képest sehol sincs. Másodiknak pedig aprítshoz hasonlót kaptam, ami eperlekváros fehékenyérból készült, egy kicsit össze lett sütve, és erre kell egy kis tejet önteni. Ízletes. Ebéd után mentem találkozni a lakástulajdonosokkal, mert alá kellet írnom a szerződést. Az elején lehet hogy még saját zsebből kell fizetnem, de amint meglesz a kártyám, kapom vissza a pénzt egyből (vagyis remélem). Ezt követően a ovi logopédusával indultam haza, mert arrafelé lakik mint én. De előtte elkísért a MaxiMarket-be, ami egy helyi szupermarket. Ott vettem pár dolgot, hogy este és reggel ne marajak éhen. Az árak hasonlók mint nálunk. Itt a tej vagy 2,5%-os vagy 3.5%-os. És csak 126 Ft. Ha jobb idő lesz, akkor majd jobban elmerülök a boltban és felmérem a lehetőségeket. Ezután végre hazaértem, és most írom ezt a kis élménybeszámolót. Végre elállt az eső, remélhetőleg holnap már nem lesz a jelenleginél rosszabb.
Az időjárásnál maradva... Az öltözködés... Ma 13 fok volt és egy vékony pulóverben voltam, és nem is fáztam egyáltalán. De a helyiek...!!! Esőben rövidnadrág, papucs (flip-flop), semmi esernyő!
A holnapi programom, hogy 12kor találkozok Ester-rel aki a német lány mentora lesz, és elvisz a főtérre, mert valamilyen kirakodóvásár lesz. Utána, meg kettőtől megyek a oviba, a gyerekeknek manó jelmezt csinálni ,illetve nekem is, mert az óvodában mindenki részt vesz mindenben!
Anita pontosan tízkor itt volt. Autóval mentünk, mert természetesen még mindig esett.
Az óvodába megérkezvén megkaptam az első utasításokat. Vinnem kell egy benti cipőt, mert kintiben nem lehetek a csoportban. Ezt követően körbevezettek, és bepillantottam az összes csoporthoz. Először a picurokhoz, akik olyan 1 év körüliek. Hát én meghaltam, annyira cukik voltak. Megölelgettem volna őket, de ezt még észtül nem tudnám a tudtukra adni, ezért még várok egy kicsit. Utoljára hagyták az én csoportomat. Igen, jól olvastátok az ÉN CSOPoRTOMAT! Olyan két-három év körüliek lehetnek, és mindegyik kis szöszi. Majd amint tudok készítek róluk is képeket, de még előtte be kell illeszkednem és megtanulnom észtül, mert a csoport óvonénijei nem beszélnek angolul, csak észtül. Ebből kifolyólag már meg is van az első észt órám időpontja. Pontosan hétfőn lesz. Nagyon várom már!
Ezután jött egy 17 éves lány, akinek most nem jut eszembe a neve sajnos, de erre a napra ő vállalta, hogy a mentorom lesz és megmutatja a várost és segít pár dologban. Első utunk a SEB bankhoz vezetett, és ott nyitottak nekem egy számlát, és jövő héten már meg is kapom az új bankkártyámat. Mellé kaptam még, egy érdekes dolgot, aminek a működését nem teljesen értem. Ez egy usb-s csatlakozós valami, amibe a kártyámat majd bedughatom, és azon keresztül akárhol folytathatok le tranzakciót. Nagyon praktikus dolognak tartom. De majd rájövök, hogy még mit rejt ez, mert nem mindent értettem a leírásban tekintve, hogy észtül van leírva. Ezután elmentünk információs anyagokat gyűjteni a városról és az országról. Kaptam egyből két térképet, az egyik magáról Észtországról, a másaikat pedig Vöruról. Ezt követően a Tamula-tóhoz mentünk el, ami nagyon gyönyörű. A látvány nem mindennapi! Nem sétáltunk végig a hídon, hanem indultunk vissza az oviba. Ott már vártak és elvittek ebédelni. Valószínűleg az óvodában fogok ebédlni majd, mert csak 10 korona egy napra (ami átszámolva 160Ft), szerintem megéri. Ebédre valami érdekes piros színű levest ettem. Az illata és az íze ismerős volt, és rá kellett jönnöm, hogy olyan mint nálunk a gulyásleves, de természetesen a miénkhez képest sehol sincs. Másodiknak pedig aprítshoz hasonlót kaptam, ami eperlekváros fehékenyérból készült, egy kicsit össze lett sütve, és erre kell egy kis tejet önteni. Ízletes. Ebéd után mentem találkozni a lakástulajdonosokkal, mert alá kellet írnom a szerződést. Az elején lehet hogy még saját zsebből kell fizetnem, de amint meglesz a kártyám, kapom vissza a pénzt egyből (vagyis remélem). Ezt követően a ovi logopédusával indultam haza, mert arrafelé lakik mint én. De előtte elkísért a MaxiMarket-be, ami egy helyi szupermarket. Ott vettem pár dolgot, hogy este és reggel ne marajak éhen. Az árak hasonlók mint nálunk. Itt a tej vagy 2,5%-os vagy 3.5%-os. És csak 126 Ft. Ha jobb idő lesz, akkor majd jobban elmerülök a boltban és felmérem a lehetőségeket. Ezután végre hazaértem, és most írom ezt a kis élménybeszámolót. Végre elállt az eső, remélhetőleg holnap már nem lesz a jelenleginél rosszabb.
Az időjárásnál maradva... Az öltözködés... Ma 13 fok volt és egy vékony pulóverben voltam, és nem is fáztam egyáltalán. De a helyiek...!!! Esőben rövidnadrág, papucs (flip-flop), semmi esernyő!
A holnapi programom, hogy 12kor találkozok Ester-rel aki a német lány mentora lesz, és elvisz a főtérre, mert valamilyen kirakodóvásár lesz. Utána, meg kettőtől megyek a oviba, a gyerekeknek manó jelmezt csinálni ,illetve nekem is, mert az óvodában mindenki részt vesz mindenben!
First day in my new life 2.
A buszút 4 órás volt. Szerettem volna végig csak nézelődni, de sajnos már az elején elnyomott az álom, mert már fáradt voltam. De mentségemre legyen az is hogy egy röpke félórácskát pisszentem, aztán a szemem kinyílt és csak nézelődtem.
Gyönyörű egy ország az biztos, bár tényleg sehol egy domb, teljesen sík. De a sok folyó és a fenyők mindenért kárpótoltak. Sajnos az útról nem készítettem képeket, mert egy néni mellett ültem, ráadásul ő volt az ablak mellett. De majd ha megint megyek, akkor mindent bepótolok. Amúgy nem vesztettetek sokat, mert esett az eső sajnos. De néhány dologra felfigyeltem az úton. Az utak nagyon jók, és a busz nem áll meg minden tanya mellett, hanem csak ott, ami ki van írva a busz oldalára. Az útmenti táblák is érdekesek voltak. Tudjátok vannak olyan táblák, amik azt mutatják, hogy vigyázz őzike veszély. Na, náluk őzike helyett jávorszarvas van, ami kétségkívül durvább, ha megjelenne előttünk, mint egy ártatlan őzike. A másik, hogy tényleg sok helyen fel van tüntetve, hogy lehet internetezni. Még a buszon is volt wifis lehetőség, de azzal nem akartam szenvedni. És ahogy Tartu felé közeledtünk észrevettem, egy mini Hollywood feliratot, ami teljesen olyan volt, mint az eredeti (és ráadásul egy domboldalra tették). A buszsofőr nagyon kedves ember volt, annyira, hogy még egy nő adott neki egy csomagot, amit kért hogy vigyen el valahova, és a bácsi szó nélkül megtette, és még pénzt se kért!
Amikor megérkezett a busz Vöruba sajnos zuhogott az eső. De egyből megismertem, hogy kik jöttek elém. Anita és Merike az óvoda két vezetője. Egyből el is vittek a lakásba. Amikor megláttam, az épületet egy kicsit sokkot kaptam, mert eléggé lelakottnak tűnt, de amikor beléptem a lakás ajtaján teljesen elhűltem. Egy hihetetlenül szép lakásba érkeztem meg, ami teljesen újépítésűnek tűnt. Ja és persze a legnagyobb része fából készült, és bőr étkezőszékek, és bőr kanapé.
Kaptam egy kis ennivalót is vacsorára, és abban maradtunk a közös fotó elkészülése után, hogy másnap reggel 10-re értem jön Anita és elmegyünk az óvodába. Örültem egy kicsit, hogy végre egyedül lehettem. Egyből átöltöztem, és a kanapén kényelmesen elhelyezkedtem. Nagy kíváncsian kapcsoltam be a Tv-t, hogy vajon milyen lesz. Rájöttem, hogy kábeltévé. Van észt-, orosz- és német csatorna. Igen jól olvassátok, német adó. De hála Istennek a filmek az észt csatornákon feliratozva mennek. Közben kipakoltam, lezuhanyoztam, és végül a puha ágyamba feküdve elaludtam.
Gyönyörű egy ország az biztos, bár tényleg sehol egy domb, teljesen sík. De a sok folyó és a fenyők mindenért kárpótoltak. Sajnos az útról nem készítettem képeket, mert egy néni mellett ültem, ráadásul ő volt az ablak mellett. De majd ha megint megyek, akkor mindent bepótolok. Amúgy nem vesztettetek sokat, mert esett az eső sajnos. De néhány dologra felfigyeltem az úton. Az utak nagyon jók, és a busz nem áll meg minden tanya mellett, hanem csak ott, ami ki van írva a busz oldalára. Az útmenti táblák is érdekesek voltak. Tudjátok vannak olyan táblák, amik azt mutatják, hogy vigyázz őzike veszély. Na, náluk őzike helyett jávorszarvas van, ami kétségkívül durvább, ha megjelenne előttünk, mint egy ártatlan őzike. A másik, hogy tényleg sok helyen fel van tüntetve, hogy lehet internetezni. Még a buszon is volt wifis lehetőség, de azzal nem akartam szenvedni. És ahogy Tartu felé közeledtünk észrevettem, egy mini Hollywood feliratot, ami teljesen olyan volt, mint az eredeti (és ráadásul egy domboldalra tették). A buszsofőr nagyon kedves ember volt, annyira, hogy még egy nő adott neki egy csomagot, amit kért hogy vigyen el valahova, és a bácsi szó nélkül megtette, és még pénzt se kért!
Amikor megérkezett a busz Vöruba sajnos zuhogott az eső. De egyből megismertem, hogy kik jöttek elém. Anita és Merike az óvoda két vezetője. Egyből el is vittek a lakásba. Amikor megláttam, az épületet egy kicsit sokkot kaptam, mert eléggé lelakottnak tűnt, de amikor beléptem a lakás ajtaján teljesen elhűltem. Egy hihetetlenül szép lakásba érkeztem meg, ami teljesen újépítésűnek tűnt. Ja és persze a legnagyobb része fából készült, és bőr étkezőszékek, és bőr kanapé.
Kaptam egy kis ennivalót is vacsorára, és abban maradtunk a közös fotó elkészülése után, hogy másnap reggel 10-re értem jön Anita és elmegyünk az óvodába. Örültem egy kicsit, hogy végre egyedül lehettem. Egyből átöltöztem, és a kanapén kényelmesen elhelyezkedtem. Nagy kíváncsian kapcsoltam be a Tv-t, hogy vajon milyen lesz. Rájöttem, hogy kábeltévé. Van észt-, orosz- és német csatorna. Igen jól olvassátok, német adó. De hála Istennek a filmek az észt csatornákon feliratozva mennek. Közben kipakoltam, lezuhanyoztam, és végül a puha ágyamba feküdve elaludtam.
First day in my new life 1.
Kora hajnalban indultunk autóval Pestre. Hihetetlenül fáradt voltam, és közben nagyon izgultam, hiszen életem legnagyobb kalandjának kezdete előtt voltam. Sajnos az izgalom nálam idegeskedésként jelenik meg, ezért reggel nem tudtam semmilyen poénon nevetni, és mindenen kiakadtam, amit anyáék mondtak. Szóval nem is csoda hogy aznap azt érezhették, hogy végre már, hogy elmegy.
A becsekkolásnál olyan embereket láttam, akik mind Szegedhez voltak köthetők. Először is Vajda Attila világbajnok kajakosunk, és Janics Natasa aki szintén ezen sportág jeles képviselője. Aztán, csak, hogy ne felejtsem el egy könnyen Szegedet, megjelent az egész Szegedi Kortárs Balett csoport Juronics Tamás vezetésével. Sőt a beszállás előtti vizsgálatkor Juronics mellett álltam. Azon gondolkodtam, vajon hülyének nézne, ha odafordulnék és elmondanám, hogy mennyire imádom azt amit csinál? Valószínűleg igen, ezért inkább hagytam, és megmaradt a tudat, hogy engem kísért ki SZEGED!
Az elköszönés tényleg nehéz volt, de megfogadtam azt, amit Macsi mondott, és nem néztem hátra. Igaza volt, mert könnyebben mentem tovább.
A repüléstől tényleg féltem, de mégis alig vártam, hogy megtudjam, hogy milyen érzés lehet a felhők felett járni.És... hát... hihetetlenül jó érzés! Bár bevallom, hogy amikor elkezdett gyorsulni a gép, becsuktam a szemem, de végül amilyen gyorsan megtettem, olyan gyorsan ki is nyitottam, mert éreztem, hogy ezt néznem kell. Nem is csalódtam benne, aztán meg már azon nevettem, hogy milyen szuper, és hogy miért nem próbáltam ki eddig. Amikor már fent voltunk teljesen olyan volt, mintha egy buszon ültem volna, csak a repülő nem döcög úgy mint a busz. A leszállás is érdekes volt, de bele lehet jönni. Az átszállást kíváncsian vártam, de az sem volt semmi extra. Külön busszal vitték az átszálló utasokat, és Prágában is egy újabb vizsgálaton kellett átesnünk. De ez nem volt egyáltalán kellemetlen, csak lassú, De még az sem igazán okozott gondot, mert volt időm bőven az átszállásra. Amint túlestem a vizsgálaton, egyből felmértem a prágai reptér mellékhelyiségeit. Jelentem kiállták a próbát. Utána nagyon könnyű volt megtalálni a kaput, ahonnan indult a tallini járatom. Az már tényleg egy nagyobb gép volt, de azon sajnos nem az ablak mellé kaptam a helyemet. de nem is baj, mert így legalább kipróbáltam, hogy milyen is repülőn aludni... Sokkal jobb, mint buszon, vagy vonaton, valahogy minden nyugodtabb ott fenn. A kaját meg kell említenem. Írták, hogy a tallini járaton majd adnak meleg kaját. Hát ez nem igazán így történt. Én már éhes voltam tényleg, erre mit adnak??? Egy sajtos szendvicset! Ami finom volt nagyon, de nem laktató.
Leszállás után teljesen természetesen indultam meg, mint aki tudja, hogy merre kell mennie. (na jó , nem is volt nehéz, mert csak a a baggage claim feliratot és az exitet néztem) Reméltem hogy a csomagomnak nem esett baja, és tényleg így is lett. Ezután megindultam a kijárat felé. És ott tényleg vártak már rám! Sajnos képet nem készítettem, de nem is veszít senki vele sokat, hiszen csak annyi volt ráírva, hogy ESTYES. Kristiina volt a fogadóbizottság. Nagyon aranyos lány. Buszra szálltunk és elkísért a buszpályaudvarra, ahonnan indultam tovább. Kaptam Tőle egy térképet Tallinról, és néhány érdekes papírt, hogy mire figyeljek, és hogy mit tegyek, hogy jól érezzem magamat. Ja, és nem mellesleg egy buszmenetrendet Tallin-Vőru, és Vőru-Tallin útirányba. A buszjegymet Kristiina vette meg (ami kb. 2500Ft volt egy 26 éven alulinak), aztán ott hagyott mert ment vissza dolgozni. Ott is kipróbáltam a toalettet. Bár fizetős volt, de megérte. Átszámítva kb. 88Ft volt az ára, de tiszta és rendezett hely volt, és még fura szaga se volt.
(folyt. köv.)
2010. augusztus 17., kedd
Utolsó nap(ok)
Holnapután elérkezik az a nap, amire már mióta vágyok! :)
Bár már hihetetlenül izgulok minden miatt, de most, hogy kezd minden a helyére kerülni, már érzem a jó oldalát is. ;)
Jelentem a csomagom, még épp nem éri el a 20kg-t, de ha a maradék dolgokat belepakolom, akkor telel lesz ám! ;)
De sebaj, mert ez most így jó végre!!!
Hírek azóta is jöttek a városból! :) Kiderült, hogy egy háromszobás lakásban leszek elszállásolva, és a német lány majd "csak" szeptemberben érkezik. Illetve, a legjobb hír, hogy a lakásban lesz internet! :) Szóval a blognak van jövője! ;)
Most pedig szeretném mindenkinek üzenni, hogy legyetek jók, és majd Ti is írjatok Nekem! Megígérem, hogy amint tudok, én adok életjelet magamról, és képeket is fogok feltenni!
Legközelebb már Észtországból jelentkezem! ;)
sok puszi
U.i: az elmúlt egy-két napban azért nem voltam ennyire mosolygós, hanem pont az ellentettje...
Bár már hihetetlenül izgulok minden miatt, de most, hogy kezd minden a helyére kerülni, már érzem a jó oldalát is. ;)
Jelentem a csomagom, még épp nem éri el a 20kg-t, de ha a maradék dolgokat belepakolom, akkor telel lesz ám! ;)
De sebaj, mert ez most így jó végre!!!
Hírek azóta is jöttek a városból! :) Kiderült, hogy egy háromszobás lakásban leszek elszállásolva, és a német lány majd "csak" szeptemberben érkezik. Illetve, a legjobb hír, hogy a lakásban lesz internet! :) Szóval a blognak van jövője! ;)
Most pedig szeretném mindenkinek üzenni, hogy legyetek jók, és majd Ti is írjatok Nekem! Megígérem, hogy amint tudok, én adok életjelet magamról, és képeket is fogok feltenni!
Legközelebb már Észtországból jelentkezem! ;)
sok puszi
U.i: az elmúlt egy-két napban azért nem voltam ennyire mosolygós, hanem pont az ellentettje...
2010. augusztus 4., szerda
Két hét és... :)
Olyan furcsa érzéssel tölt el, ha belegondolok, hogy már csak két hét van hátra az itteni "életemből", és aztán egy teljesen új kaland veszi a kezdetét! Egy kicsit keveredik a félelem és az izgalom, és nem tudod eldönteni, hogy vajon most melyik kerített a hatalmába.
Az utóbbi hetet visszanézve, nem kívánom senkinek. Kiderült, hogy függetlenül attól, hogy nem leszek az országban fizetnem kell egészségügyi járulékot, vagyis tb-t. A diákoknak üzenem, hogy addig örüljetek, amíg van hallgatói jogviszonyotok. Akik meg már hasonló cipőben járnak mint én, azok tudják, hogy ez mekkora szívás. No, de ezt a témát hanyagolom is, mert nem emiatt jött létre ez a blog. ;)
Két nappal ezelőtt el kezdtem pakolgatni a bőröndömbe. Lassan, de biztosan ( az utazás előtt tutira) be fogom fejezni. :)
Közben az ovitól is, meg a koordináló szervezetemtől is kapok emileket. :) Nagyon örülök, mert ahogy közeledik a kiutazásom időpontja, ezek a levelek biztosítanak afelől, hogy nem lesz gond, várni fognak és még túl is fogom élni. :)
Az óvodából megkaptam a választ a hazautazási lehetőségemről, és azt nyilatkozták, hogy lehetséges, de ezt még pontosítjuk majd még. :) Jaaa, és azt üzenték, hogy a kollégák üdvözölnek!!! :)
Kaarina pedig biztosított arról, hogy ha a mentorom nem fog segíteni, akkor keresnek egy újat, és meg is nyugtatott, hogy addig a supervisor-om (Anita) ott lesz nekem, és ha bármi lesz, akkor majd neki szólhatok.
Szóval minden rendben van, és most már tényleg megkezdődött a visszaszámlálás! :D
Az utóbbi hetet visszanézve, nem kívánom senkinek. Kiderült, hogy függetlenül attól, hogy nem leszek az országban fizetnem kell egészségügyi járulékot, vagyis tb-t. A diákoknak üzenem, hogy addig örüljetek, amíg van hallgatói jogviszonyotok. Akik meg már hasonló cipőben járnak mint én, azok tudják, hogy ez mekkora szívás. No, de ezt a témát hanyagolom is, mert nem emiatt jött létre ez a blog. ;)
Két nappal ezelőtt el kezdtem pakolgatni a bőröndömbe. Lassan, de biztosan ( az utazás előtt tutira) be fogom fejezni. :)
Közben az ovitól is, meg a koordináló szervezetemtől is kapok emileket. :) Nagyon örülök, mert ahogy közeledik a kiutazásom időpontja, ezek a levelek biztosítanak afelől, hogy nem lesz gond, várni fognak és még túl is fogom élni. :)
Az óvodából megkaptam a választ a hazautazási lehetőségemről, és azt nyilatkozták, hogy lehetséges, de ezt még pontosítjuk majd még. :) Jaaa, és azt üzenték, hogy a kollégák üdvözölnek!!! :)
Kaarina pedig biztosított arról, hogy ha a mentorom nem fog segíteni, akkor keresnek egy újat, és meg is nyugtatott, hogy addig a supervisor-om (Anita) ott lesz nekem, és ha bármi lesz, akkor majd neki szólhatok.
Szóval minden rendben van, és most már tényleg megkezdődött a visszaszámlálás! :D
2010. július 27., kedd
Fejlemények
Az elmúlt időszakban végre több minden történt Velem. :) Megmondtam a munkahelyemen, hogy augusztusban elmegyek, és mindenki nagyon jól fogadta. :) Gratuláltak, és végül annyit pletykáltak róla, hogy már azt hitték, hogy tanulni megyek ki.
A mai napig úgy volt, hogy a héten dolgozok utoljára, de úgy egy félórája hívtak, hogy akkor augusztus 10-ig még maradok. Természetesen rábólintottam (kell a plusz pénz). ;) Ez a két hét meg sem fog kottyanni. Addig meg majd megpróbálom hasznosan tölteni a szabadidőmet. :)
Végre kaptam infókat Észtországból. Az oviból írtak, mert véget ért a nyári szünet. Kiderült, hogy már megvan a lakás, ahova költözöm. És nem is egyedül, hanem lesz egy másik önkéntes, aki bár nem az oviban fog dolgozni, hanem egy suliban, de ő lesz a lakótársam. Ja, és azt nem említettem, hogy Németországból jön és lány. :) Kiderült még az is, hogy tavasszal az oviba fog jönni egy másik önkéntes, aki pedig Franciaországból érkezik. Valószínűleg lány, de erről nem esett szó konkrétan.
A magyar lány is végre írt egy hosszabb levelet, és nagyon jó tanácsokat adott a pakolást illetően.
Jelenleg azon munkálkodom, hogy írok az ovis kapcsolatomnak, és meg akarom érdeklődni, hogy lenne e lehetőség hazautazni egyszer legalább pár napra. Most találtam egy jó ajánlatot, de nem karácsonyra, mert akkor minden annyira drága, hanem januárra. A hónap közepén egy retúrjegy mindössze "csak" 54000Ft lenne. Szerintem hihetetlenül jó áron van. Remélem, hogy az óvoda is beleegyezik majd.
De ennyire még ne szaladjak előre! :)
A mai napig úgy volt, hogy a héten dolgozok utoljára, de úgy egy félórája hívtak, hogy akkor augusztus 10-ig még maradok. Természetesen rábólintottam (kell a plusz pénz). ;) Ez a két hét meg sem fog kottyanni. Addig meg majd megpróbálom hasznosan tölteni a szabadidőmet. :)
Végre kaptam infókat Észtországból. Az oviból írtak, mert véget ért a nyári szünet. Kiderült, hogy már megvan a lakás, ahova költözöm. És nem is egyedül, hanem lesz egy másik önkéntes, aki bár nem az oviban fog dolgozni, hanem egy suliban, de ő lesz a lakótársam. Ja, és azt nem említettem, hogy Németországból jön és lány. :) Kiderült még az is, hogy tavasszal az oviba fog jönni egy másik önkéntes, aki pedig Franciaországból érkezik. Valószínűleg lány, de erről nem esett szó konkrétan.
A magyar lány is végre írt egy hosszabb levelet, és nagyon jó tanácsokat adott a pakolást illetően.
Jelenleg azon munkálkodom, hogy írok az ovis kapcsolatomnak, és meg akarom érdeklődni, hogy lenne e lehetőség hazautazni egyszer legalább pár napra. Most találtam egy jó ajánlatot, de nem karácsonyra, mert akkor minden annyira drága, hanem januárra. A hónap közepén egy retúrjegy mindössze "csak" 54000Ft lenne. Szerintem hihetetlenül jó áron van. Remélem, hogy az óvoda is beleegyezik majd.
De ennyire még ne szaladjak előre! :)
2010. július 19., hétfő
Előkészületek 2.
Sajnos még mindig várom a válaszokat. Egyedül a magyar lány írt, aki tavalyelőtt volt kint, de nem ott ahol én. Bár csak röviden válaszolt, és azt reagálta, hogy majd holnap hosszabban válaszol, mert eddig nem volt net közelben. De most komolyan!!!! Végre válaszolhatnának már az oviból is, és a mentorom is adhatna életjel magáról.
A pakolással kapcsolatban köszönöm a tippeket. :) Most azt tervezem, hogy csinálok egy próba pakolást, hogy lássam, h mennyire terveztem meg jól (vagy akár rosszul) a dolgokat. :)
Jaa, és holnap gondoljatok Rám, mert kedden jelentem be a munkahelyemen, hogy megyek Észtországba! :)
A pakolással kapcsolatban köszönöm a tippeket. :) Most azt tervezem, hogy csinálok egy próba pakolást, hogy lássam, h mennyire terveztem meg jól (vagy akár rosszul) a dolgokat. :)
Jaa, és holnap gondoljatok Rám, mert kedden jelentem be a munkahelyemen, hogy megyek Észtországba! :)
2010. július 15., csütörtök
Előkészületek 1.
Sokáig tanakodtam, hogy vajon miről szóljon az első bejegyzésem, és végül a mai hírek és történések után döntöttem: ma kezdem el! :)
Ma beszéltem telefonon Brigivel, és mondta nekem, hogy ír Kaarinának, hogy kiderítse mi is a helyzet ott messze északon. És láss csodát, egyből válaszolt is. Írta, hogy telefonált a mentoromnak, aki bocsánatot kért, és mondta h amint tud válaszol nekem (erre kíváncsi leszek!). Végül biztosított afelől, hogy kitűnő fogadók, és nem lesz semmi gond. Azért most egy csöppet megnyugodtam. :)
A másik, amiről döntöttem, hogy a segítségeteket kérjem a pakolással kapcsolatban.
Kiutazásomkor max 20 kg csomagot vihetek, plusz kézipoggyászként kb 12kgt. Szerintetek mi az, amit mindenképpen vinnem kell, és mi az ami akár ott is pótolható, vagy felesleges?
Kíváncsian várom a lehetőségeket és ötleteket! ;)
Ma beszéltem telefonon Brigivel, és mondta nekem, hogy ír Kaarinának, hogy kiderítse mi is a helyzet ott messze északon. És láss csodát, egyből válaszolt is. Írta, hogy telefonált a mentoromnak, aki bocsánatot kért, és mondta h amint tud válaszol nekem (erre kíváncsi leszek!). Végül biztosított afelől, hogy kitűnő fogadók, és nem lesz semmi gond. Azért most egy csöppet megnyugodtam. :)
A másik, amiről döntöttem, hogy a segítségeteket kérjem a pakolással kapcsolatban.
Kiutazásomkor max 20 kg csomagot vihetek, plusz kézipoggyászként kb 12kgt. Szerintetek mi az, amit mindenképpen vinnem kell, és mi az ami akár ott is pótolható, vagy felesleges?
Kíváncsian várom a lehetőségeket és ötleteket! ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)